Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
9 Lővy birkózó gumót evett... Néhány héttel ezelőtt egy szombaton valaki hívott bennünket telefonon, hogy azonnal kapcsoljuk be a rádiót, mert Lővy éppen minket szid... Bekapcsoltuk. Fel is kísértett azonnal misztikus, suttogó baritonja amint éppen mondta, hogy "... a ké két Hó - hókával (és még itt Stirling György, Soós József nevét majd egy ötödik nevet is említett, amelyet nem értettünk meg) pedig me - megbirkózunk..." Ne te ne - Gsak nem? - gondoltuk kapásból. De aztán az idó múlásával beláttuk, hogy ezt még sem lehet, mert nem egy ligában játszunk. Ó (és Tsai: Pogány, Pásztor. Gereben stb) ugyanis gipsy driver, vagyis más kategóriába tartozik. De még akkor sem birkózhatnánk vele, ha egy ligában lennénk, mert a súlycsoportunk is különböző. Ó ugyanis lég (levegő) súlyú, mi pedig. . de minek mondjam? Márpedig egy normális ember levegővel nem birkózik, pláne ha nehéz súlyúi Szóval a birkózásból így nem lesz semmi és Lővynek ezek után csak szélmalmok maradnak meg... no meg Tsai, akikkel úgymond "Szabadságharcos Világkongresszust" rendez 1977 ben Kanadában. S hogy az ügy jó kezekbe kerüljön meg is bízták azonnal a volt ÁVH-s őrnagyot, hogy szervezze és rendezze meg ezt a gyülevényt. Szabad iserct kapott tehát az ÁVÓ-s, csupán egyetlen íratlan szabaályt kell betartania .égpedig azt, hogy volt fegyveres szabadságharcost még véletlenül (mutatóba sem hívhat meg erre a mifenére. Ezzel szemben kötelessége lesz meghívni egy volt zsidó láger parancsnokát, aki tehetetlen zsidó öregasszonyok kezéből rugdosta ki a botot, majd a "váltás" után népi "demokratikus" rendőrtiszt lett... de meg kell hívnia a halálosan elszabotáló volt irattári kutyulót, meg a volt párt- propagandistát, akit írógéplopáson értek tetten, sőt még Szálasi renegát ifjúsági vezérét is,... szóval mindenkit, akinek lila májfolt van az arcán. Minél nagyobb annál jobb. Csak makulátlan ember ne kerüljön oda. Még meg találná fertőzni tisztaságával a májfoltosakat... Szóval minden marad a régiben - gondolja a díszes kompánia. Oda se a csúfos bukásnak, a gombának a lyukban, a nyakkendőtűnek, a cirill betűnek, a be- születes rhsgyarok megvetésének és utálatának. Pedig bizony vége van elvtársak, ö- rökre és visszavonhatatlanul. Reméljük lesz bennük legalább annyi önbecsülés és nem várják meg, amíg a népharag - éppen úgy mint otthon Magyarországon (elv) társaikat 1956 október novemberében-kiseprűzze őket meleg fészkeikből ahol kakukk tojásból keltek ki armó da- cumál... MAGYAR HOLNAP 1976 December bő. .Mí'ifan elmarasztalható az olyan közössé" irrely bárhol bajbajutott tagjai iránt süket- oret mímel, épp akkor, amidőn azok szavát egkozelebbröl épp ő érti. S igy köteles hallani s. meghallani. Így hát módot kell lelni, meg teli lelni minden módot, hogy a szellem zintjén adjanak hangot végeredményben lágyon is szociális jogok védelmében: az •gyenlő anyagi és művelődési föltételekért. Vmelyekért az a még csak nem is egymilliós taszk nép oly világraszóló szívóssággal bir- iózik.“ Ml tehát a magyar irodalom közelebbi fela- lata? — kérdezi Illyés Gyula cikke végén. Izerintc elsősorban a nemzeti tudat új meg- :özelitésére van szükség. »Ady elnémulása ta, ha jól számítjuk hovatovább hatvan éve. ogy irodalmunk — szellemi életünk — zava- odottan állt az emberileg szükséges nemzeti adat szolgálata előtt“ Csörtetéssel, hadigé- ekket de még a propagandával sem ver- vnyezhet hangerőben az irodalom. Hogy az -ó munkáját észrevegyék, szólamait meghajlik, csöndre van szükség. Illyés szerint ma sönd van — mint ahogy a múlt században Í3 tét vihar utáni csöndet kaptunk" (a reíarm- orban és Világos után). .A magyar szellemi et tán maga sem érzi, hogy e nagy felelősied munkáját —» köteles teljesítményét a ózösség életében — a figyelemnek aránylag lilyen kedvezően növekvő csöndje várja." 1S5S Bdán sokan Illyés Gyulától várták benn falak között és azon kívül, hogy majd a írgetők közé áll, hogy tekintélye egész ityával dörömbölni kezd. »Megalkuvást -restem" -— írja ma, húsz évvel az új Világas án — .nagyon is éreztem a felelősséget a indenkorl . ajtónbelüliek, az általam véd- ’tetlen kiszolgáltatottak iránt." Ha így ezte. maradhatott volna néma is, konok {Ugatással bizonyító] a lehetett volna a ányzó jognak. Csakhogy megszólalt s a ásik oldalon szólalt meg először; elfogadta hatalmasok sípját, dobját, nem úgy mint egannyi walesi bárd. A .várúr" munkáját innrítette meg, kellemes dallamokat jjenget- •n a falak felhúzásához és elhitetve a világ- J. hogy nem lehet baj ott, ahol Illyés Gyula dalnok. Később aztán viszatalált a régi hanghoz, a laza, a magasban" és az .Egy mondat a amokságról" szelleméhez. Föntebb ismerteit kései dörömbölése is azt tanúsítja hegy ra beállt „a maga emberjogú közösségének dói közé" és példásan foglmazta meg a íllemi Magyarország mai programját. (m. h.) _**AGYA« tlRtAOO" W** 1977. fehntir 1. Megjeéemík eshétv hé ! cn Tulajdoné* é* kladA: MAGYAR HÍRLAPÍRÓK KORK Kiadja: KI.AMAR GYULA Szerfcrsxtft**!*; Wien I, KOUnert*ofKa«»e. s. L Telefon a«» ZENK»ARATOÄIfOZ Mennyi növi be»ir»ibiw!*fci*ra van JiTÜk-séínlnPi mé% mennyi inteni zenére ez ólban bn*ry vé^re jőlesően röföfchejvíink szelíd hóbérnélkóli vlrakozá£bn.n * XOMMENDAK LAJOS Az flnefcdótíibWi Kohn bácri szerint egy üzletnek nemcsak a megkötése lehet szeren - cse, hanem sokszor annak elszalasztása is. Alighanem, ez jutott eszébe a tököli Petőfi" tsz. elnökének és jogtanácsosának is, akiknek egy bizonyos „üzlet“ megkötése lett a veszte. Az történt ugyanis, hogy egy szép napon a Magyarországon tartózkodó fraovjet csapatok Tökölön lévő főparancsnokságénak két tisztje jelent meg az említett tsz. elnökénél, f árajánlatot kértek gyeptégla szállítására. A két tiszt előadta, hogy k b. 15 holdnyi gyeptégla megvételéről lentwt szó, remit repülőtéri hangárok, üzemanyagdartéltfmK raktárak és egyéb objektumok álcázására használnának fel. Az állandó anyagi gondokkal küzdő tsz. részére úgy jött ez az ajánlat, mint c fcár^ tydban a hirtelen öröm, hiszen a gyeptégla minden anyagi befektetés, ráfordítás auélkül már is adna volt a réteken, csupán kiásás jelentett munkát. A tsz. már másnap elküldte az árajánlatot a szovjet főparancsnokságnak, amely íriszem t par nap múlva írásban igazolta vissza elfogadását és megrendelte a 15 holdnyi fTXí*H>- teglát, amit 1 hét leforgása alatt szovjet katonai teherautók elszállítottak. Ezek után a tsz. benyújtotta a számlát. Pénz helyett azonban egy telefonértesítés érkezett, miszerint a tsz. elnöke jelenjen meg a szovjet főparancsnokságon. Egy tábornoki rangban lévö riszt elé vezették, aki udvarias. de határozott hangon, kijelentette. hcujy a számla kiegyenlítéséről szó sem lehet.. /K tábornok kioktatta a tsz. elnökét, miszrrfnX « Magyarországon tartózkodó szovjet csapó tok ellátásával kapcsolatban felmerülő mindennemű költség a magyar államot terheli, tehát a számlái az illetékes magyar szervekhez nyújtsa be. A tsz. elnök szóhoz sem fidott jutni a meglepetéstől, idegességében gombóccá gyúrta, m. visszakapott számlát, majd lesújtva távozott. Irodájába visszatérve azonnal magéhoz kérette a tsz. jogtanácsosát, aki azon a véleményen volt, hogy a generális álláspontja jogellenes — egyébként is ó volt az. aki a megrendelést aláírta —, a számlát a megrendelőnek ki kell fizetnie. A jogtanácsos nem hagyta annyiban a dolgot, az ügy az u. n. Magyar-Szovjet Vegyes- bizottság elé került, ahol azonban tárgyalás mellőzésével ad acta tették. Nem sokkal később a tsz. elnökét és jogtanácsosát a járási pártbizottságra citálták, s alapos fejmosásban részesültek, amiért fel mertek lépni a szovjet főparancsnoksággal szemben! A járási pártbizottság titkára kijelentette: szovjet elvtársak többet teltek értünk, mint amen nyit az a szar gyeptégla ér, nem is lett volna szabad érte péy.jX kérni!" Ezt köí.'etóen pár nap múlva m ts~ elnököt kizárták a tagság soraiból, s a jogtanácsos megkapta a felmondó levelet. Hát nem volt igaza Kohn bácsinak? (g. j.)
