Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
értesítő 1977. november hó Szomorú szivvel értesültünk arról, hogy ismét megfogyatkozott eggyel a hűséges magyarok táborai Baltimoreban elhunyt Dr. Bakody Aurél orvos, a város magyar közösségének e- gyik megbecsült tagja. Kilencvenkét esztendős korában szólította el az Ur s Ő megbékült lélekkel, a halotti szentségekkel megerősítve adta vissza nemes lelkét a Teremtőnek. Gyászolják! hűséges hitvese Bakody Aurélné, sz. van Royen Ilona Louisa, az ÉRTESÍTŐ hűséges olvasója és leánya valamint unokái és dédunokái. Az elhunyt földi maradványait - utolsó kívánságának megfelelően - Magyarországon, a visegrádi családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Béke poraira! ********************* Richmond (VA) magyarsága mélyen megrendült lélekkel, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy szeretett Hermin nénijei Özv. HEITZKANN PÉTER-né született KCSTIALOWSKY HERMINA 1977. november 15.-én, életének 89. évében, hosszú szenvedés után, nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Gyászolják leányai! Mathilda és Ophelia, vejes Jim, unokájas Mária, valamint barátai és tisztelői. November 18.-án helyeztük örök nyugalomra engesztelő szent mise bemutatása után. Fájdalommal veszünk búcsút. Igaz, nemes- lelkű magyart vesztettünk. Emléke közöttünk él továbbra is s mutatja az utat, melyen haladnunk kell. Azon az utón, ^melynek mindig követője, szószólója és segitője volt. Büszkén vallotta, hogy magyarnak lenni dicsősség s a magyar ügyért áldozni kötelesség. Erdély szülötte volt s igy mindig különös szívügye volt erdélyi testvéreink sorsa. Kedves Hermin néni, megtérve az örök hazába, emlékeddel adj továbbra is erőt és buzdítást, hogy magyar ügyünkért és erdélyi testvéreinkért való harcunkba soha bele ne fáradjunk. Nyugodjál Békében! Isten Veled! Baltimore! -Szomorú és tragikus eseményről kell hirt adnunk baltimore-i olvasóinknak! Nyitrai Lajos, a Baltimore-i Magyar Egyesület hosszú időn át vezetőségi tagja, lapunk hűséges olvasója, súlyos fejmütéten ment keresztül. A kórházból már haza vitték. Állapota, sajnos nem kielégítő. Kérjük barátait és ismerőseit, Írjanak egy "Get Well" kártyát. MIT TAKAR A PAPI PALÁST? Egvszer egy papocska, mit gondolt magába’? Felült a lovára s elment Svédországba. Ennak az országnak van egy szép városa, Uppsala a neve s északi fény mossa. Messze van e város azon Viet-Namtól, Mely kivette részét, harcból, háborúból. Uppsalába hívták a nagy egyházfőket, Hogy a harci lárma, ne zavarja őket. És mig a távolban egy nép harcolt s védte Kicsi kis országát és egyre remélte. Hogy majd jön a béke és a győzedelem, Addig Uppsalában nőtt a veszedelem. Az összegyűlt papok nem az árvát védték, Szinte hihetetlen, legtöbben azt kérték. Hogy valljuk bűnösnek azt az Amerikát, Mely féken tartotta a nagy haramiát. És a mi párocskánk, kit Grahamnak hívnak, Nem kelt védelmére saját hazájának. Akkor nem értettem, hogy mi lehet oka, De előbb, vagy utóbb, kibújik a róka. Nem zörög a HARASZT» hogy ha nem fuj a szél, Minden szónoklatnál, a tett szebben beszél. Ezt nagyon jól tudjuk s tudják otthon Pesten, Tudják ezt Tahiban, Pécsett s Debrecenben. Nincs oly orvoskodás mi segíthet itten, Mert ha összejövünk ketten, hárman hitben, Akár odahaza, akár itt külföldön, Nem botlik meg lábunk a"tolmácsolt” rögön. E-SZENNY-ből nem kérünk, ha SZÁZ-nak is mond/ják, Tartsák meg maguknak, kik Lenint imádják. MAJOROS tanyákon csak azt zúgja a nép. Vesszen ki áruló, vesszen aki szemét. Táltos Sámán
