Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
ÉRTESÍTŐ 1977. december hó ie. ojdjd KI A BALEK? Októberi számunkban szóvátettük bizonyos színházjegyek üeyét, melyeket egyesek közülünk incven kaptak s mégis pénzért - darabonként 5 dollárért - árusították honfitársaik» köztük Social Security nyugdíjból szűkösen élő idős emberek részére. A színházjegyek ügyéről elsősorban több olvasónk kérésére irtunk, akik a jegyvásárlók közé tartoztak s akik a Washingtoni Krónika szeptemberi számából értesültek a jegyek eredetéről. S ezért úgy érezték, hogy be lettek csapva. Október végén kaptunk ezügyben egy helyre- igazitó levelet, melyet a fair play alapján az alábbiakban adunk közrei "Tényállási Feleségem a Beethoven Society-től 50 drb. jegyet igényelt a 'Vig özvegy’ előadására 226 dollár adományozása ellenében, de csak 38-at kapott ugyanannyi dollár visszatérítésével. így tehát a 38 jegyért 188 $-t fizetett, azaz jegyenként 4.95-öt. Maradt tehát öt cent "haszon" mely az alábbiakra forditatott: Elment a jegyekért és kifizette az adományt azzal a rizikóval, hogy esetleg néhány jegy a nyakán marad, felhivott vagy ötven magyart, jó néhánynak kézzet Írott értesítést küldött, postázta a jegyek jórészét (13 c), majd a beérkezett csekkeket és pénzt bevitte a bankba. Tette mindezt azért, hogy honfitársaink a legjobb helyeket kapják." Gyárik József s.k. Nincs okunk arra, hogy Győrik József szavait kétségbe vonjuk és információi hitelességében kételkedjünk, de néhány kérdés mégis kiki- vánkozik belőlünk levele áttanulmányozása után. Elsősorban azzal marad adós a válasz, hogy -mikép a Washingtoni Krónika állitja - valóban ingyen kaphatók-e a jegyek a Wash. Civic Opera Society, ill. a D.C. Recreation Center irodájában és bárkinek adnak belőlük. Az adományt nem várják el és aki bármilyen kis összeget - akár csak 5 dollárt is ad évente - elsőbséget élvez a jegyek szétosztásánál. Az előadások napjáról külön értesítést kap és annyi jegyet igényelhet, amennyit csak akar. Ingyen. FREE... Minderre nem tér ki Győrik József helyreigazító levele, csudán azt hangsúlyozza, hogy a felesége a jegyekért 4,95-öt fizetett, hogy azután 5 dollárért árusíthassa azokat. Itt többminden van,amit nem értünk. Először is, miért kellett ilyen mértéken felül adományozni és előlegezni a pénzt a még el sem_adott jegyekért, amikor az előadásokat rendező szervezet távolról sem szab meg ilyen feltételeketV Ha pedig valaki 5 centes "haszonkulcsért" kockáztatja akár a maga,^ akár egyesülete pénzét, az akkora könnyelműség, hogy már szinte el sem lehet képzelni... Nem lehetett volna kisebb összeget adni az amerikai szervezetnek és azt sem előre, hanem utólag, ha már a jegyeket sikerült eladni? És nem 5 dollárért, hanem annak feléért, vagy negyedéért, valami jelképes kisebb összegért, melyet mindenki szívesen adott volna és könnyen kitudott volna fizetni. Nem úgy, mint az 5 dollárt, amennyiért a Kennedy Center előadásainak jobbminőségü jegyei is kaphatók már. Nem szólva arról, hogy ezesetben - ha Gyorikné nem fizet be előre és darabonként nagyvonalúan ^,95-öt minden jegyért - azok egy részét ajándékképen lehetett volna adni a magyarügy legszorgalmasabb munkásainak, vagy - a szociális szempontot figyelembevéve - olyanoknak, akik a magas jegyárak miatt máskép nem tudnak eljutni színházba. Ezt tudva, a tehetősebbek minden bizonnyal adtak volna önként is két-három dollárt egy-egy jegyért 1 adományul. De felmerül az emberben az a kérdés isi amikor annyi támogatásra szoruló, támogatást váró jó magyar ügy van (menekültek, Burg Kastl, cserkeszek, sajtó, stb.,stb.), akkor miért kell nekünk ilyen gavallérosan - ingyen jegyenként csaknem 5 dollárral - egy amerikai intézményt támogatni. Nem lehetett volna ezt a csinos összeget, ezt a 38 jegyért összejött köze- zel 200 dollárt magyar célokra adományozni? Olyan gazdagok vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak azt isi a magyarok dollárjaiból amerikai intézményeket támogassunk? Nos ha már itt tartunk - habár nem tartozik szorosan ide - vannak köztünk elég gazdagok is, akik megtehetnék, hogy áldozzanak a fenti magyar célokra! éppen Győrikné dicsekedett nemrégiben azzal a legutóbbi "szabadság- harcos" gyűlés alkalmával fünek-fának Chicagóban, hogy 30,ooo (nem tévedési harmincezer!) dollár tartalékot sikerült összegyűjtenie, melyből emlékparkot, múzeumot, temetőt, szobrot, meg még Isten tudja mit akar majd építtetni, csak éppen nem arra akarja fordítani, amire való lennel az élő emberek megsegítésére, a mai generációk tanulását, nevelését végző intézmények támogatására. De akár mekkora tartalékot is sikerült Győriknének összegyűjtenie az elmúlt 13 év alatt országos bálokból, bazárokból, ételfesztiválokból és egyéb rendezvényekből, még ez sem elég. Még olyan alkalmakat is felhasznál a pénzcsinálásra, mint a legutóbbi október 23.-i ünnepség. Mindenki megütközésére az ünnepség után Győrikné adakozásra szólította fel a megjelenteket, kihangsúlyozva, hogy ne csak dollárokat, hanem "nagyobb összegeket" is tehetnek a "kalapba". Mire jó ez a mohóság, Miért kell egy ilyen méltóságteljes ünnepséget is pénzszerzési alkalomnak tekinteni? Mindenki tudjál az egyesületi munkához pénz is kell, de nem hiszem, hogy ha valamelyik másik washingtoni egyesület - mondjuk az AMSz - rendezte volna az októberi ünnepséget, az tányérozott volna utánna. Ideillik az a mondat, melyet legutóbb olvastam a kitűnő kaliforniai magyar iró Zas Lóránt könyvében, egy Tollas Tiborhoz intézett nyílt levél részleteként! “Én elismerem, hogy a Nemzetőrnek pénzre van szüksége. De a pénzszerző manővereket 'politi- kusabban' kellene intézni!" Ezt az intelmet megszívlelhetnék Győrikné és^társai is. Nem akarok most régi ügyeket előrángatni, de ez a színház jegyügy már nem az első eset. Mindenki emlékszik arra a 13 év előtti báli bevételre, melyből 5-6,000 dollárt még ma sem fizettek ki jogos tulajdonosának, Dr Hám Tibornak, momdván, elég lesz majd akkor megadni, ha dr. Hám perre megy. Dr. Hámot többen lebeszélték, hogy magyar ügyet amerikai bíróság elé vigyen s ő elállt a pertől! a pénzt ma is azok használják, akik jogtalanul jutottak hozzá (Győrikné és Gereben István. A szerk.). De színházjegyet is árult Győrikné azelőtt is, minden evben, Washingtonban éppúgy,
