Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

KÉPTÁR A KAMRÁBAN

Tamási nagyközség, járási székhely Tolna megyében, mintegy negyven kilométerre Siófoktól. A ..szépen fejlődő” jelző az ilyesfajta településekkel kapcsolatban már régen közhellyé kopott, az országban néhány tucatra ráhúzható. Ettől függetlenül Tamási csakugyan szépen fejlődik. Vannak jó értelemben vett „városias” emeletes házai, van új gimnáziuma, termálfürdője, közepeske méretű szállodája, melyet szerencsére senki nem nevez „Touring Hotel”-nek, és van vagy kétszáz sematikusan szürke, palával borított sátortetős családi háza is, melyek révén egy terjedelmes falurész legalább száz évre jellegtelenné és egyhangúvá változott. Mindez nem helyi specialitás, és egyáltalán nem olyasmi, amiért az ország másik végéből érdemes lenne Tamásiba utazni, hogy az érdeklődő kedvére kigyönyörködhesse magát.

Tamásinak azonban ezenkívül van képtára is, ami már nem mondható el minden hazai nagyközségről. A képtár innen elszármazottak ajándékozó kedve jóvoltából jött létre. Ha Vasarely- Vásárhelyi képtárat adományoz szülővárosának, Pécsnek, arról joggal emlékezik meg az országos sajtó. Ha egy Könnyű László nevű író, a Pen Klub tagja teszi ugyanezt Saint Louisból, annak csak a megyei lap szentel figyelmet, amiként az meg is történt 1974 elején. Ezt egész biztosan tudom, mert történetesen én írtam cikket a Könnyű-féle adományról. Nem akármekkora értékről van szó, amit talán a festőművészek listája is érzékeltet valamennyire:

Bernáth Aurél, Diósi Antal. Éber Sándor, Háry Gyula, Jeney Viktor, Komáromi-Katz Endre, Ná- ray Aurél, Udosi Pál, ősze András, Pállya Celesztin, Szász István, Szüle Péter, Tolnay Ákos, Csillag István, Benyovszky István. Neogrády Miklós, A. Durand. A. Dürer („Melankólia”), J. Skip- py, Renoir („Lányok a tengerparton”), Vasarely („Mértani díszítés”).

Könnyű László több mint négy. éve járt szülőfalujában, és megörült a bevezetőben említett fejlődésnek. 1973. november 11-án Amerikából levelet írt Tamási nagyközség tanácsának, és még szállítási költséget se számítva, felajánlotta műgyüjteménye jelentős részét szülőfalujának azzal, hogy egy községi képtár alapjait kívánja megvetni. A tanácsnak nincs más feladata, mint az ajándékot elfogadni, elhelyezni és fenntartásáról gondoskodni.

Az ajándékot elfogadták.

Jelenleg a tamási „Gőgös Ignác” Járási Művelődési Központ nagytermének vertítőkamrájában tekinthető meg, porosán, a tál mellett összezsúfolva. A tenyérnyi, de nagyon szép Renoir tollrajzot a művelődési ház igazgatója leme- nekitette az irodájába, mert félt. hogy végérvényesen elveszti a színét.

A vetítőkamra ugyanis természetesen nincs légkondicionálva, és nemcsak méretei teszik alkalmatlanná, hogy „képtár”-ként funkcionáljon, hanem szigetelése is. Könnyű László, akit adománya és érdeklődési köre egyaránt figyelemre méltó embernek mutat, mindezeken kívül még egy testes könyv- és kéziratcsomagot is falujának ajándékozott. (A nagyközségi tanács elnökének szekrényében van összehalmozva.) Az iratok közt a felfedező Xántus János néprajzi gyűjtésének egy része, két ismeretlen Kossuth-le- vél másolata, egy ősnyomtatvány az 1600-as évek végéről és gazdag válogatás a Xántusra vonatkozó irodalomból, melyet Könnyű László összegyűjtött.

A képtáralapítás gondolata azóta már követőre talált. Tamási sokkal ismertebb nevű szülötte, Würtz Adám előbb 14, majd 12 alkotásából álló sorozatot ajándékozott a községnek.

A vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy szükséges-e a községi közgyűjtemények számát szaporítani. Valószínűleg csak módjával. Egy ilyen méretű és értékű ajándékkal kapcsolatban azonban már nem lehet helye vitának. Emellett Tamási nem tanyaközpont. hanem járási székhely az egyik Balatonra vezető fontos út mentén, melyen tavasz- tól-őszig ömlik az idegenforgalom. A gimnáziumban kell, hogy művészettörténeti oktatás folyjon. Nem vagyok szaktanár, de minden erőltetés nélkül el tudom képzelni, hogy más dolog reprodukciók szemléltető erejét felhasználva művészettörténetet oktatni, és más, ha eredetiek állnak rendelkezésünkre.

Tamásiban 1973-tól napjainkig a képtár elhelyezésével kapcsolatban csak ötletek születtek. Szóba került a volt önkiszolgáló bolt helyisége, a tsz-szövetség nagyterme, a megszűnő mentőállomás, a régi járási könyvtár és a majd évek múlva felépülő ifjúsági ház is. Gyimóthy Ödön tanácselnök szerint a legközelebbinek ígérkező variáció az új járási könyvtár szabadpolcos kölcsönző, terme lesz, amely aligha képtárnak való amellett, hogy még távolról sincs készen. Ennek ellenére igazságtalanság volna azt mondani, hogy a leendő tamási képtár anyaga nem látható. Sürgősen előhozták, és ideiglenesen a falra aggatták, amikor az érdeklődő adományozó újból ellátogatott falujába. A következő alkalom az idén esedékes.

Ugyanis még ebben az évben érkezik Könnyű László leánya.

ORDAS IVÁN

Red Requiem For Religion

Moscow’s arrest of leading Jewish disident Anatoly Sharansky, charging tn.ason, is the Soviet’s most severe attack in years against open-society advocates.

The charge carries the death penalty and a minimum sentence of 10 years’ imprisonment. But what we must grasp is that although the Red attack is primarily agaist Jews it is actually against all religious feeling.

Go to Moscow’s Red Square. You will see a plaque on the rough wall that connects the Kremlin with the Moscow Historical Museum. It reads: "Religion is the opiate of the masses.” The saying is as embedded in Communist strategy as it is in the Kremlin wall.

The Red leaders know, of course, that they cannot compete with free thought, and especially with religious feeling. They loathe religious thought. They loathe it because they fear it. And they strike against it with all the force they dare. For the Communist is utterly materialistic and materialism comes into ancient conflict with the souls of men.

Communists everywhere claim that communism is not aginst religion. This