Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9. szám

inotoly ottzága Só ’ernst /Ausztrália/: A b-:teráng. . . Sokat gondolkoztam azon, mit visznek a kanadai és amerikai magyarok ajándékban külföldi hozzátar­tozóiknak, barátaiknak? fért nálunk ugyebár ez nem lehet kérdés, fi kitömött kaola "edvét és bu­merángot viszünk. Akár tetszik ez a rokonoknak akár nem. Elláttuk már évek hosszú során rokonain* kot barátainkat szerte a világban kaola nedvével és bumeránggal. Persze napunknak "'em nem vettünk. Itt nép egy háznál sem láttam. De bezzeg mikor ut- rakelünk ez az első ami a bőrönd fenekére kerül. Olyan ez mint svájcinak a sajt osztráknak a bőr­nadrág. Otthagyjuk a bumerángot és hazajövünk sze­gedi édesnemes paprikával és kecskeméti barackpá­linkával. A fütyülős üvee aztán felbontatlanul ke­rül a bárszekrénybe, örökre, fért ki az aki még ezt itt megtudja inni? Szóval hordjuk a világba szerteszét a bumeráng kultúránkat mint annakidején a gatyát és a kula­csot. Otthon aztán magyarázzuk nagy szakértelemmel a ""ibikéknek meg a Lacikáknak. Olyan kiejtéssel amit még a bumeráng sem tudott kiradírozni belő­lünk huszonöt év alatt.- Nézd mög, látod fiam - ezt itt mögfogod, el­dobod, oszt visszagyün, az apja nemjóját... ezt lükdösik nálunk az aborigineszök. .. Gsak azt tudnám mit visznek haza az amerikai magyarok? Talán travellers csekket? Lehet, fért az viszont soha nem gyün vissza.. . **»»»** ♦Bobogó autók közt valaki átkel a pesti utcán. °endőr megáll it ja: Nem fél maga attól, hogy el ütik? Megbüntetem 100 forintral Nem félek, mert velem az Isten! Hendőr: Ja, ketten vannak? Akkor kétszáz fo­rintot fizet! ♦A főnök levelet diktál: írja Ilonka, Horváth Péter, Pápa. Vire a gépirónő: De kérem, ilyen nevű pápa nem­létezik ... ♦ A párttitkár dühösen megy haza, s üvölt a fe­leségére - Elvesztettem a pártjelvényemet! Feleség: De hát mi közöm nekem ehhez?-Hogy mi közöd?...Még ilyet kérdezel? - Hát nem hetek óta kérlek, hogy várd meg a nadrágzse­bem. .. ♦Önkéntes jelentkezőt keresnek a magyar szput- nyikra. - Kohn jelentkezik.-Hányéves? -kérdik tőle.-Hetvenöt -hangzik a válasz.-De Kohn elvtárs - miért vállalkozik ebben a korban ilyen veszélyes útra?-Gondolom - feleli kohn - hátha lezuhanok Becsbe. ♦A férj indulásra készen áll az előszoba ajtó­ban, amikor a felesége utána kiabál:-Egy perc múlva én is kész vagyok, szivem! Ad­dig lemoshatod a kocsidat az utcán! * Karinthy Frigyes "állati" mondásaiból. Bosszkedvü cethal - ecethal. Ostoba máma - szamáma. Éhes atka - falatka. Gok borz együtt - táborz. Lyukas cipőjű százlábú - fázlábu. Gkót gorilla - zsugorilla. Búcsúzó pávián - páoávián. ’’éli vadkacsa - évadkacsa. 'Believe Me — There’s Nothing To Worry About’ Vannak egészen furcs dolgok... Néhány emigráns lap hirül adta, hogy dr. Po­gány Andrást az ál-szabadságharcosok csúcs-vi­lág elnökét Ford elnök meghivta arra a kortes fogadásra, melyet a bicentenniális ünnepségek al­kalmával a Forrestal hajón adott támogatóinak. A hajókázásra meghivót kapott néhány etnik-szárma- zásu amerikai is. Elvégre az Egyesült Államok kétszázéves születésnapját közösen ünnepeljük, dehát már a választás sincs messze, ahol Ford új­ra elnök szeretne lenni... Jack Anderson, az ismert csipőstollu kolumnis- ta szóvá is tette ezt, mondván hogy Ford az adó­fizetők pénzén, elnöki funkciói közben intézi korteshadjáratát. Teljesen igaza van, ha azt ki­fogásolja, habár Amerika kétszázéves történeté­ben nem uj, hogy a következő négy évre pályázó hivatalban levő elnök újraválasztása érdekében^ ügyesen kihasználja a tisztségéből adódó lehető­ségeket. Igyekszik magát népszerűsíteni és igyek­szik magának minél több szavazót lekötelezni. Államköltségen persze... Dr. Pogány nagy büszkén világgá kürtőlte, hogy ő ott lehetett a hajón, min az "Elnök vendége". Az megsem fordult a fejében, hogy talán mégsem illett volna elfogadni ezt a vendéglátást és po- tya-party-t (ami nyilvánvalóan lekötelezettséget is jelent majd a szavazáskor...) - attól az el­nöktől, akit néhány héttel ezelőtt a magyar uj-_ Ságokban olyan fölényesen kioktatott a maga sajá­tos stílusában és akinek magas lóról odavágta, hogy megvonja tőle a támogatását. Nos azt nem hisszük ugyan, hogy ez nagyon bán­taná Fordot, de abban biztosak vagyunk, hogy ki­húzatta volna Pogány nevét a meghívottak listájá* ból, ha tudja, miképp vélekedik róla az álszabad­ságharcosok világelnöke? Pogány nyilván nem di­csekedett neki ezzel, hanem - dacosan elfogadta az elnöki hajóra szoló meghívást. A potya mindig jólesik - hátha még egy elnöktől jön... Vagy lehet, hogy mindezt csak taktikából tet­te? Valójában nem azért szállt fel az elnöki ha­jóra, hogy koccintson Ford egészségére (és vá­lasztási győzelmére), hanem azért, hogy besurran*- jón az irodába és - összekutyulja a Ford-kampány iratait... Pogánynak már nagy gyakorlata van a kutyulásban és tudja, hogy azzal bizony alapos károkat lehet okozni. Nem ártana, ha Ford környe­zete a jövőben jobban megnézné, kit engednek fel az elnöki hajóra: Vert aki egyszer kutyult, ku- tyul az máskor is...

Next

/
Thumbnails
Contents