Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
hogy külső ideológiai ellenerők, nem-marxista hatások érik a magyar társadalmat, hanem! abból is, hogy a marxizmus nem hat a kívánt mértékben és nem mindig úgy hat, ahogy al Központi Bizottság kívánja. Állandó panasz a párt részéről az eszmei bizonytalanság, az ideológiai éberség és harcos szellem alább-' hagyása, a kellő aktivitás hiányamiatt. A munkásság és parasztság nagy rétegeiben, politikai visszahúzódás és ideológiai érdektelenség tapasztalható, az értelmiség egy része passzív, gondolkodásmódja jobbára ismeretlen, mint a Társadalomtudományi Közlemények egy felmérés alapján megállapították. Még az ifjúság egyes csoportjaiban észlelhető a legnagyobb ideolágiai érdeklődés, mely azonban nem annyira a hivatalos, mint inkább az áj baloldali marxizmusra irányul. Érzékenyen érinti a- pártot, hogy épp a leginkább tudatformáló tudományterületen, a társadalomtudományokban elégtelen a marxizmus helyzete. Még most, 1976 elején is szóvá tette egy ideológiai cikk: „Eredményeink ellenére ezeken a fontos területeken sem volt teljes a marxizmus-leninizmus egyértelmű érvényesülése.“ Hasonló észrevételeket tesznek az irodalomra és a művészeti életre vonatkozóan is. Kádár János kongresszusi beszámolójában arról beszélt, hogy „irodalmi és művészeti közéletünk világnézetileg, eszmeileg még nem egységes“ és hogy az alkotásokban olykor „egyes személyek, csoportok távlatvesztése tükröződik“. A fogyatékosságok megszűnését és az idegen világnézetek befolyásának csökkenését a propaganda hatékonyságának növelésén kívül a gazdasági alapok megerősödésétől és az élet- színvonal emelkedésétől várják. Ez lesz szerintük a leghatásosabb érv az un. szocializmus ideológiája mellett. Az kétségtelen, hogy a jólétben való előrelépés általában nem kedvez a vallásnak, mert anyagiasságot és közönyt eredményez, az azonban igen kérdésesnek látszik, hogy a közömbösség és magánakélés majd épp a marxista politikát és ideológiát nem érinti. Irányok A marxizmus-leninizmus hivatalos irányának az is gondot okoz, hogy bár terjed a marxizmus, de egyúttal ágakra bomlik, különböző irányzatai, egyéni válfajai keletkeznek. Marxizmus nincs, csak marxizmusok vannak. Ez a terjedés természetes velejárója. A párt azonban nem tekinti annak, mert a (tulajdonképp illuzórikus) ideológiai egységet szeretné kialakítani. Ebben főképp az a visszás, hogy saját magatartásával, az ideológiához való viszonyulásával maga okozza a leginkább lényegbevágó megosztódást. Az ideológiát úgy kezeli, mint a forgatható köpönyeget. Lenin is a maga képére formálta a marxizmust, Sztálin is, Hruscsoy és Brezsnyev is, de persze Tito és Mao is. Ezenkívül a hivatalos irány mintegy öt évenként irányt változtat Hol megereszti a gyeplőket, hol meghúzza, hol a gazdasági és napi politikai szempontokat kell szolgálni, hol pedig azt mondják, hogy csak a szakszerű kutatás szolgálja a politikát. A változásokat nem utolsósorban az ideológiai tankönyvek cseréje, a szövegek és idézetek módosítása, de olykor az intézetek és szerkesztőségek vezetőinek leváltás« jelzi. A párt ily módon maga is hozzájárul ahhoz, hogy a marxismus ne egy, hanem többféle legyen. Jelenleg az számít a legveszélyesebb elhajlónak, aki arra a tényre hivatkozik, hogy többféle marxizmus van. Azt az irányt tekintik a legfőbb belső ellenségnek, mely azt állítja, hogy léteznek irányok. A marxizmus pluralizmusának képviseletével elsősorban Lukács György tanítványait vádolják, kiket 1973-ban kizártak a tudományos életből és a pártból. Ez a csoport valóban igényt tartott arra, hogy önálló marxista véleményt alkosson az Ideológia egyes kérdéseiről, nevezetesen a marxista ideológia társadalmi szerepéről. A Lukácstanítványok nemzetközi vonatkozásban is figyelemreméltó kezdeményezéseit a párt nem hagyta jóvá, inkább belső emigrációba kényszerítette az ország legígéretesebb marxista filozófiai és szociológiai irányzatát. Ezzel aztán végképp dokumentálta, hogy — ha eddig nem is volt —, most már a hivatalos mellett van egy nem hivatalos marxizmus is Magyar- országon. A marxista ideológia hatása tehát nem egyértelmű. Különbség van marxista és marxista között. Nem hiszem azonban, hogy az ideológiai eltérések lennének a mérvadóksasp a marxizmuson belül, sem a marxisták éa nem-marxisták között. Mindenkinek joga van kialakítania saját világnézetét, és nem lenne célravezető kiátkozni azt, aki ideológiai kérdésekben más álláspontot, történetesen marxista álláspontot képvisel. A világnézetből úgysem következik szükségszerűén-egyetlen cselekedet, egyetlen magatartásforma sem. Ez abból is látszik, hogy nemcsak a marxizmus ellenfelei, de a marxisták egy része sem ért egyet a rendszerrel. A marxizmus valóban csak felépítmény. Elsajátítása, elterjedése nem határozza meg egyértelműen az ország politikai akaratát. MAGTAR HÍRADÓ Kulturális hírek Üj magyar hittankönyv jelent meg a Burg Kastl-i Magyar Iskolabizottság kiadásában, dr. Iván László hittanár szerkesztésében. Az eddig annyira hiányzó részletes hittankönyv 282 oldal vászonkötésben, amelyet 30 kép díszit. A könyvvel az egész magyar emigráció gazdagodott, nemcsak a Burg Kastl-i Gimnázium. Az értékes mű megrendelhető Ung. Gymnasium, D-845 Kastl ü. Amberg, illetve az USA-ban Dr. Papp Gábor, 16403 Southland Ave., Cleveland, Oh. 44111 elmen. Ara 20 DM, vagy 8 dollár. UTOLSÖ SZEZONJÁT tölti a frankfurti Operaház élén Christoph v. Dohnányi és búcsúzóul nem kevesebb mint hét új bemutatót tervez. Ezek közül az első augusztus 30-án a Boris Godunov felújítása Dohnányi vezényletével, Gilbert Deflo rendezésében. ÖDÖN V. HORVÁTH, a magyar származású osztrák színpadi író megkezdi diadalútját Angliában is. A londoni National Theaterben Maximilian Schell rendezésében bemutatják a „Történetek a bécsi erdőből“ című nagysikerű darabját. NAGY SIKERREL szerepelt az idei salzburgi játékokon Várady Júlia Mozart „Ido- meneo“ c. operájában. A kritikák megállapítják róla, hogy az énekesnők első színvonalához tartozik. ILLYÉS GYULA versei jelentek meg Oslóban norvégül. Ezt a kötetet is Sulyok Vince, a Norvégiában élő költő fordítói munkája tette lehetővé, mint a három évvel ezelőtti Petőfi-kötetet. Sulyok Vince munkássága nagyjelentőségű a magyar kultúra terjesztése illetve a magyar költészet megismertetése szempontjából. EGY LISZT-ARCHÍVUMOT készül a burgenlandi tartományi kormányzat felállítani Eisenstadtban a már működő európai Lisztcentrum keretében. — Liszt Ferenc halálának 90. éves évfordulója alkalmából Bay- reuthban emléktáblát lepleztek le Liszt sírján. Az ünnepséget a nemzetközi Liszt Ferenc Társaság rendezte, az emlékbeszédet Forrai Miklós, a társaság főtitkára tartotta és kiemelte azt a kölcsönösséget, amely Liszt és veje: Wagner között fennállott. Tisztulási folyamai... Az Egyesült ÁUamok felől érkező napi postában egyre több meglepő írással találkozunk. Mind azt igazolják, hogy valami nincs rendben a ..szabadságharcos" tájakén, egyre több a „nyílt levél“, a „szerkesztőségi üaénet“ és az egyéb hasonló kis irásmű, amelyekben elrejtve fel-felcsillan a vád egyes un. szabadságharcos vezetők ellen, akik sohasem voltak szabadságharcosok, sőt akik között olyanok is akadnak, aki mégcsak nem is voltak 56-ban Magyarországon. Akadnak aztán vastagabb írásművek is, amelyek nem nagyon kertelnek, hanem nevén nevezik a gyermeket, illetve a „műszabadságharcos“ vezetőt és holmi eltűnt dollárösszegekről, illetéktelenül felhasznált ezresekről stb, stb. beszélnek. Különösen az egyik kaliforniai szervezet hangja bátor és még egy sebtében összehívott „társadalmi bíróság“ felől is megmondja alaposan a véleményét... Az egyik írásmű szerint a most kirobbant válság a szabadságharcos-berkekben már régen esedékes, és csak Dalnoki Veress Lajos köztiszteletben álló személye akadályozta meg a kitörését. Halála után azonban fellazult a fegyelem és megindulhatott egy tisztulási folyamat... „Egy kicsi, de annál hangosabb csoport épült be annak idején a szabadságharcosok tisztes sorai közé és rövidesen hangadó szerepet vívott ki magának... azokkal szemben, akik valóban vérüket hullatták a szabadságért — olvashatjuk. „Ez hamarosan törésre vezetett, a hangoskodó szabadságharcosok külön utakra tértek, ahol önmaguknak adhattak minden rangot, elmet, tisztséget. A Pál-utcai fiuk gitegyletéhez hasonlóan csak tisztségviselőik voltak közlegények, tagság nélkül, ami azonban nem zavarta őket, így legalább nem kellett attól tartani, hogy valaki megkérdi: hol voltak 56-ban, amikor zengett az ég az ország fölött?“.,. Azt is olvashatjuk, más helyütt, hogy a szakadásnak nemcsak ez volt az egyedüli oka. Az „okosok“ hamar észrevették, hogy másra is fel lehet használni Ötvenhatot: bizniszre, pénzszerzésre, rendezvényeket lehetett összehozni, pénzt gyűjteni, mind-mind 56-ra való hivatkozással... Aztán egy drámai kérdés: milyen jogon sajátítja ki magának ez a kis csoport az ötvenhatot? Találkozott-e velük valaki azokban a, napokban, amikor a fegyverek szóltak? A Stúdiónál, a Parlamentnél, a Mária Terézia laktanyánál, vagy a Korvin- közben? A tüntetéseknél, a Bem-szobomál? Vagy talán ott voltak a forradalom szellemi előkészítésénél? Látta-e valaki őket a Petőfi- körben, az írószövetségben, az Újságíró Szövetségben, a New York-palotában? „Ezeknek az ál-szabadságharcosoknak — olvashatjuk — egyetlen kapcsolatuk volt 56-al: annyi, hogy akkor menekültek ki az országból.. .“' A cikk végül leszögezi, hogy „mindezek cáfolhatatlan tények“. Érdekes, hogy már korábban is akadtak egyesek, akik szívesen látták volna a sorok megtisztítását és a valódi szabadságharcosok előtérbe vonását. Az erre vonatkozó javaslatot azonban — nem is tárgyalták. Nagyonis kívánatos volna, ha mindazok, akikre a támadások vonatkoznak, önként, jószántukból elvonulnának a porondról és átadnék a helyüket az igazi, hamisítatlan szabadságharcosoknak. Ezt kívánja a küszöbön álló nagy ünnep, nemkülönben saját jólfelfogott érdekük Is. így talán el lehetne a még nagyobb botrányt kerülni. m. h.
