Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
Egy felhivás margójára. Kik partizánkodnak az emigrációs sajtóban? Minden jóérzésü magyar egyetérthet - sőt: e- gyet kell értenie! - azzal a rövid, de magvas közleménnyel, ami a Nemzetőr ezév júliusi számában látott napvilágot, A pársoros felhivás - melyet a Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége intézett a szabadföldi magyarsághoz - lényegében azt mondjál éljünk egymással békességben és az e- migráció erejét ne forgácsoljuk el egymás elleni támodásokra. Két mondat a felhívásból, melyeket érdemes i- déznii "Ne támadjuk azokat, akik még hajlandók dolgozni magyar ügyben! Tegyük félre személyi ellentéteinket! " A felhivás viszhangot keltett az emigrációban és ugyanakkor, amikor minden sorát helyeslés fogadta, sokan találgatták, kikre céloz az elsősorban? Kik azok, akik okkal-ok nélkül belekötnek másokba és a kákán is csomót keresve, néha minősíthetetlen stílusban támadják emigráns-társaikat? Nos erre a kérdésre könnyű felelni! Mert egy- kézen meglehet számolni azokat a kötekedőket, a- kik valamiféle vélt erkölcsi felsőbbrendűség tudatában birálnak, támadnak másokat - nem egyszer köztiszteleben álló, becsületes és jószándéku e- migráns vezetőket. Ez a magatartás általános ellenszenvet keltett már eddig is és a politikai foglyok felhívása jó alkalom arra, hogy végre kipellengérezzük ezeket a kötekedőket, lesipuskás bajkeverőket, Hátha ettől jobb belátásra térnek és megszívlelve a felhívás szavait, abbahagyják bomlasztó tevékenysé- gtiket. A bírálatnak nem vagyunk ellene, ha az épitő és indokolt. De arra senkinek nincs joga, hogy_- mint például Pogány András tette röviddel ezelőtt az UJ EURÓPÁBAN - igy Írjon Kovács Imréről: "Kovács Imre ravasz politikus, számitó és minden helyzetben fellülkerekedni akaró ember" vagy "Kovács Imre eldobta a jóizlés minden korlátját és tudatosan kiferditi a tényeket". Hogy a jóizlés és a sajtóetika korlátját ki "dobta el", annak eldöntését az olvasóra bízzuk, hozzátéve, hogy mindez Kovács Imrének, emigrációnk egyik legbecsületesebb egyéniségének egy rendkívül értékes tanulmányával kapcsolatosan került megírásra. De ez mind semmi, ahhoz képest, ahogyan Pogány András alvezére és jobb keze, Gereben István ir és nyilatkozik a sajtóban nálánál sokszorta érdé mesebb, erkölcsileg feddhetetlen, nagymultu emigráns társairól. Frey Andrásról, a magyar újságírás egyik legkiválóbb jellemű képviselőjéről például igy ir Gereben» "Frey érzelmi alapokra, hiányos olvasottságra épített cikkei már máskor is elképesztettek..." vagy "Ez a fejezet feltárja Írójának az Egyesült államok politikai ügyeiban való járatlanságát" ésig.y tovább hasonló stílusban, ami inkább ifjú és önönmagát túlbecsülő Írójára vet szomorú fényt, sem mint a nála jóval i- dősebb, tapasztaltabb - és olvasottabb Frey Andrásra. Vegyünk most egy közelebbi példát Gereben István sa jtópartizánkodásainak sorából. Nemrégiben megtámadta a NEMZETŐR köztiszteletben álló, kiváló publicistáját, Stankovits Viktort. Imigyen: "Cikke hangja cinikus." "Érthetetlen a vezércikk iró tényeket ... nemismerő felületessége". "Érzelmektől vezérelt, könnyen cáfolható kijelentések, hazug alapra épített következtetések".Ez a kommunista sajtó hangjara emlékeztető hang szégyene emigráns újságírásnak - mégha Írója csak botcsinálta újságíróként követel is magának teret a nyilvánosság előtt. Ilyen és ehhez hasonló példákat sorolhatnánk még tucatszám, de minek? A cseppben is benne var. a tenger s ennyi is elég ahhoz, hogy a közvélemény megtudja: kik azok, akiknek mindig kell valakit támadniok, mert ez az életelemük, ez ad nekik fontossági tudatot. Még egyetlen jellemző mondat, ami ugyancsak Gereben István tollából látott napvilágot, még pedig a Katolikus Vasárnapban. Gereben itt Varga Béla pápai prelátusról, a magyar parlament utolsó törvényes elnökéről "nyilatkozott" imigyen: "Varga /sic/ most és igy fizet." Majd igy folytat ja: "Ez a magatartás nem méltó egy pápai prelá- tushoz. A jelentőségét vesztett ... politikust még megértenénk".Mondja ex cathadra Gereben István s a dolognak külön pikantériát kölcsönöz, hogy mivel kapcsolatban mondja mindezt "Vargáról'!' Nos Mindszenty kardinális iránti "tiszteletből" ragadtatja magát ilyen fölényes szavakra, nemcsak a nagymultu politikus és felszentelt pap, de a kor iránti köteles tiszteletet is felrúgva.Mind- szenty "megvédelmezőjéül" szegődik Gereben, akiről mindenki tudja, hogy a Hercegprímás amerikai útja előtt mindent elkövetett, hogy azt megaka- dályozzaés Kindszenty Józsefet "szenilisnek" titulálta. Az ember nem tudja: sirjon-e vagy nevessen?So ha jobbkor nem születhetett volná meg a politikai foglyok felhívása, mint most, ötvenhatos for radalmunk huszadik évfordulója előtt. Ezeknek a bajkeverőknek el kell tünniök az emigrációs közéletből, mert rombolnak és ellentéteket szítanak! A sajtószabadságával visszaélnek! Aki nem képes izgágaságát türtőztetve szerényen dolgozni a közös célért, hanem "bölcseségét" mások támadásával és személyeskedéssel akarja fitogtatni, azt ki kell közösítenünk az emigráció soraiból! Minél előbb, annál jobb! * * * A mi "szó-hordóinkról"... A politikai foglyok megbékélésre való felhívásához hasonlóan örömmel és helyesléssel olvastuk a KATOLIKUS ' AGYAROK VASÁRNAPJA egyik legutóbbi __ Írását is. Ez az irás nem uj, hanem néhányszáz é- ves, de minden sora, minden megállapítása aktuális. És megszívlelendő. Mikes Kelemen, a bujdosó Fejedelem íródeákja vetette papírra ezeket a gondolatokat, emigráns társai okulására, "A szó hordásról" címmel. Kikről szól ez az irás? A pletykálkodókról, a furkálókról, a mások ellen áskálódókról, azokról akik embertársaik hátamögött rágalmakat sugdosnak és terjesztenek. A "szó-hordókról", akik nemcsak Mikes Kelemen korában mérgezték meg maguk körül a levegőt és tették még nehezebbé emigráns társaik életet, hanem ma is fölös számmal tenyésznek az emigrációs irodalomban. A mai modem "szó-hordók" már korszerűen, gépesítve dolgoznak. Kedves munkaeszközük a telefon, Reggeltől-estig a telefonon lógnak, híreket szednek föl és híreket, pletykákat, rágalmakat terjesztenek. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Telefonálnak hajnalban, telefonálnak éjszaka, telefonálnak evés közben, házimunka közben. Nehogy e- gyetlen szó is kimaradjon a szó-hordásból.(Ami egyébként úgy leköti minden percüket, hogy konstruktiv munkára már semmi idejük nem marad). A huszadik század emigráns szó-hordóinak szakmai jelvénye a telefon. Anélkül meglennének fosztva a "szó-hordás" lehetőségétől. Mert ugye az amerikai távolságok miatt itt lehetetlen átszaladni a szomszédokhoz, vagy a kiskapuban trécselni. Az Írástól meg irtóznak, mint az ördög a szenteltvíztől. Levélben nem hordják a szót, mert az irás veszélyes. Ha valaki írásban rágalmaz, azt könnyű deresre huzni, könnyű megfogni. A mi szó-hordóink, tehát telefonnal "dolgoznak - hol névvel, hol névtelenül, mert az veszélytelen. Ott felelőtlenül lehet beszélni bármit. Az irás megmarad,, de a szó elszáll: a telefonban mondottakat mindig le lehet tagadni. Könnyűszerrel. De a pletyka, a rágalom mégis elindul a maga
