Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
MOHÁCS A '“«iDoVSar! r“P,i emlékeim között kutatva, elsán. palit őre? levél került a kezelte, \ levél, egy a- merikában élő, azóta már elhunyt, magyarhoz. volt címezve. A levél Írója, neh = z körűlnények között küzködve, e?y ausztriai barakk táborban élt s onnan küldte az alábbi megemlékezést a magyar sorstragédiáról. A levél keltezése: 19ÜQ. június IC. va, mikor Mohács 9-50 éves évfordulójáról emlékezünk, ne”1 találhatnánk alkalmasabb Írást, mint megboldogult dr. '’áttkay Kálmán alábbi cikkét. * "’'"’ü EB MOHÁCS Á~>VYÉKÁ3A-:... Ka április 11.-ét Írjuk. Fontosán 70S évvel ezelőtt a 3ajó-melletti Kuhi-pusztán beteljesült az Árpádok magyar királyságának első nagy, szinte soha ki nem hevert tragédiája: Batu-kán tatár ferge- tege elsöoörte a keresztény-magyar védőbástyát. Váltott lovakon menekül a király, Béla,- nyugat felé, hogy legalább életét megmenthesse... A leszálló nap utolsó sugarai fekete fátyolt borítanak a véres színjátékra: ezer és, tízezer halott: közöttük egy, ki holtan is szorongatja merev kezében a kardját,- Mátyás, az esztergomi prímás... Ugyanakkor a biztonságos Nyugaton valahol, tán a szent-galleni klastrombán, egy jámbor német kró nikás barát ezt Írja be a kolostor annáléjába,- szépen kanyargatva a gótikus betűket,- "a magyar királyság, miután 350 éven által Isten kegyelméből megtartatott, ezen a naoon a tatárok áltál megsemmisíttetett." V És most lapozzuk előre a krónikás annáléját u- jabb 28 5 esztendővel s üssük fel augusztus hóna- oot: 1526.augusztus 29. 3 napról zsolozsmázta a magyar bidermejer költője, Kisfaludy: "nemzeti nagy létünk nagy temetője, Mohács! “ S napon ismét temetett fekete leplével az alkonyba hulló vén, szívtelen Nap! Egy könnye sem hullott a "nagy temetőre",- pedig amit ott akkor láthatott,- elég lett volna az akkori egész keresztény nyugatnak,- nem hogy annak az egyetlen népnek, amely még ki sem heverhette a muhi-i várvesztést... Vörös tányérja mégegyszer végignézett a nagy temetőn s utána, mint aki dolgát jól végezy te, lecsúszott nyugaton a horizont alá. Jöjjetek hát, fekete estéli árnyak! Hozzátok a mohácsi halálroham hőseinek a fekete szemfödőt! Amott a Csele-patak rekettyéi között az ifjú király teteme fekszik, emitt egy odvas fűzfa tövénél Zalka László esztergomi primás hideg keze szorítja még midig a keresztet: egy nyilazásnyira odébb a fővezérnek, Tömöri kalocsai érseknek teste lapul az ingoványbán, - lova kadávere alá szorulva... Es _ még ezrek és ezrek! Jó munkát végeztél ma is, Vén Kaszás! A mohácsi síkon ezen az egyetlen napon learattad néhány száz esztendőre egy nehéz-sorsú nép minden reménységét!... Váltott lovakon futár viszi a hirt Rómába, a oánának,- jelentvén: "ezen a napon a keleti végeken megsemmisült a kereszténység erős bástyája, '’agyarország ". Őszentsége kezéből kiesik á pergament. Idegesen simítja végig hófehér szakállát és réveteg tekintettel néz ki az ólomkarikás ablakon: Michel Angélának csodás alkotásán, a Szent Péter-bazili- kának égbe tornyosuló kupoláján pihen meg ez a tekintet. Vég nemkész,- dolgoznak rajta: pedig már milliókat nyelt el... Felsóhajt: "Szeretett fiunk a magyar primás is elnyeré tehát a mártiromság glóriáját... ' Táradt, öreg agyában valami mégis visszaremlik. uogy is volt csak? Igen, már emlékszik: pár évvel előbb egy másik magyar primás erkezett Rómába Hungáriából: valami Bakáéznak, vagy Rakócznak hívtak. ...Jól emlékszik: erőszakos, gőgős, nyers ember volt: óriási kísérettel jött és temer.telen aranynyal. ^óma akkor éooen pápaválasztásra készülődött s ez a keleti kényur is pályázott a pápai trónra! Két kézzel szórta az aranyat,- mindván: Nekem megéri!,- egy ország sorsa most a tét!Mert ha én leszek a pápa,- az egész keresztényi világot szembefordítom a kutya-pogány szultánnal! Igen, jól emlékszik: ilyen volt az a keleti barbár, aki csak fitymálva legyintett, ha Raffael csodás stanzáit, vagy Bellini impozáns, készülő-félben lévő colonádjait mutogatták neki,- Kitér mind ez?- mondotta, ha a pogány kutya már holnap széttépi az én népemet!...' ... Az arany elfogyott és győzött a pápaválasztáson 5, Rovere bíboros, akinek a kezéből most kihullott a mohácsi gyászjelentés. Hogyne győzött volna! Hát csak nem képzelte az a keletről jött barbár, hogy megnyergelheti a római re- nészánsz csodájátV! Hiszen nem ló az!... it Muhi és Mohács: két grandiózus temető. A magyar végzet gyászszalagjával a sírkereszten... Mindkettő megásásához hozzájárult az akkori keresztény Nyugat, amely elvárta e maroknyi néptől az élve-eltemetkezést,- de a temetési költséget mindkét esetben megtagadta... A XIII, század közepe óta,- Szent László király tatár-ellenes legendás első harcai óta,- a keresztény Nyugat elismerte a magyarság történelmi hivatását: a legkeletibb védőbástya szerepét. Ennél tovább azonban nem jutott soha az elismerés. A bástya kétszer összeomlott,- de csak a magyar védősereg temetkezett kötelességszerüen a romok alá. Ha volt is Ígéret a szorongatott őrség számára,- az nem jutott tovább a kegyes és biztató szavakon. Miként azt a véres muhi-i pusztáról menekülő jó Béla király panaszolta levelében az akkori pápának: "Mit kapott eddig segítés nek fejében a keresztényi világtól az én népem'.' Bár azt számos évek óta zaklatja és gyilkolja ke let felől a pogány, semmit nem kaptunk eleddig, szent atyám, "nisi verba" "csak szavakat". A második bástyaomlás előtt pár évvel Rovere Julius biboros kiüti a pápaválasztás párharcában a gőgös Bakóczot: az arannyal teli zsákok Rómában maradnak,- és még 1É év és Bakócz utódja, Zalka László primás is a második bástyaomlás alá temetkezik... # Ki ez vajon? Fátum? Végzet? Sorstragédia? Ki tudná megmondani? Mióta csak magyar értelem kutatja fajtánk e- zeréves történelmének láthatatlan mozgató erőit, mindig is kisértett e nehéz, e véres, e kegyetlen kétség: Nyugat, vagy Kelet? Ha Kelet szülte e népet, miért gázolja le könyörtelen következetességgel, Muhinál, Mohácsnál később Világosnál, mégkésőbb Budapest "felszabadításánál" egy-egy keleti tájfun e testvértelen népet? Es ha az Nyugatnak adta el testét,lelkét, ekéjét és kardját,- már ezer év előtt!- miért hagyja cserben minden bástyaomlás előtt a Nyugat ezt a nagyszerű, bátor, emberséges fajtát? Kelettől, ahol a bölcsőnk ringott,- már rég elvert az Isten keze: de Nyugaton még nem tudott gyökeret verni a lábunk. Onnan kitaszítottak s itt még nem fogadtak be! Visszafelé minden hidat felégettünk magunk mögött, amikor átléptük Verec- ke "hires"utját. .Keotis, Cs-Cnoguria, Etelköz és Lebédia: mind-mind a felégetett hid túlsó oldalán! De ha Nyugat felé akarunk utazni: megfizethetetlen hídpénzt követelnek tőlünk. Az ősi Kelet hűtlen szökevénynek tart bennünket: a gőgős nyugat gyanús idegennek, akinek kezére kell ütni, mint Bakócz prímáséra, ha azt Rómáig merészeli nyújtogatni. Nehéz álmainkban még visszakisért a keleti őshaza: a széljárta volgai pusztaság, ahonnan elindultunk, de ha felébredünk,- egy szükreszabott, nyugati-szabásu szoba-konyhás lakásban találjuk magunkat. Kelettől félünk, mert az Muhival és Moháccsal
