Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
BALTIMORE WASHINGTON RICHMOND ÉRTESÍTŐ „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.” 1976. szeptember • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta „UTAZÁS FÉLÁLOMBAN” j Csoóri Sándori a hazai irodalom egyik legkivá- j lóbb mai képviselője irt könyvet a fenti cim a- j latt. A kötet 197^-ben jelent meg a "Magvető" kia- i dósában, Eudapesten. A könyvből idézünk most egy j részletet!-Magyarként utazni ma egyik-másik szomszédos országban - még mindig kényelmetlen. Pedig, ha átlépi az ember a határt, az lenne a természetes, hogy ő maga is kinyiljékx hogy a várakozástól, a kíváncsiságtól szabadabb legyen.-Sajnos, legtöbbször nem ez történik. Inkább valamiféle rúgás a szívbe, gombóc a torokba, valami gyors, belső meghasonlás. S ugyan ez hazafelé is. A legtöbb ilyen szomszédos útról karcolásokkal tér meg az ember. Kinek van igaza Most? Kinek volt tegnap? És egyáltalán? Ki érkezett erre a tájra legelébb és legmesszebbről? Kétségtelen, hogy az emberiség nemcsak a jövőjét, veritékezve épitheti múltját is. De a Kárpát-medencében mintha egy másféle, forditott munka is zajlana. Igazi multépités helyett - multrombolás. S ha még ki-ki a magáét rombolná, de szinte kizárólag a másikét. Kimondott és ki nem mondott szavak keringenek a magasban s alacsonyan is: kiék ezek a fejfák? Kié itt ez az iszappal feltöltött templom? Útban van. Minek ezek a régi poharak, aryakönyvek? Minek a külön iskolák? A külön nyelvek? A kisebbségi emberek bemennek az üzletekbe,kérnek valamit az anyanyelvükön ott, hol ismerik ezt a nyelvet, s ha van is amit kérnek, kiderül, hogy nincs. A magyar betegnek orvosra van szüksége, de inkább nem megy, összehuzószkodik. Fél, többszörösen is fél, mert az orvos csak az állam nyelvét BOTOND ISTVÁN Erdély felé nézek SZÉKELY FESZÜLET Erdély — Székelyföld — Fenyves-ember! Zöld szárnyad zúg a bérctetőn Düh-balta dönti koronádat Űzött szavadra szánt a tél Kelet s nyugat közé nem férsz el Mocsár gyaláz — vesszoz a nád Szívós testedből faragná ki — Mo'c tűzné rád a kopjafát IdŐkéz sújt bátor szívedre s a börtönödben Márton püspök jó választ vár-e hő imád? Átkot vetélnek égi üstök Fehér méned hiába vágtat — Gépmagból táltos nem terem — Kiégett álom fojtja torkod és fel nyársal karós verem Katorgán hurcolják a fajtád — Feláldozzák Ember Fiát — A véred ömlik - magvad gebbed és félre rúg hibbant világ A testvéred nem áll ki melléd — Erdélyt nem ismer Budapest — Tiport székely vigaszt nem érez Szellem-ír nélkül teng a test! A sólymod elhagyott a szélben Önérzeted garast sem ér Arany-napod vízárba fulladt s e csakazértis: csontfehér A szájad hallgat — haldokolsz magadban amíg foglárod mocskos körmét rágja A sírod tátong — osztaná magányod Kezedre ég az égig égő fáklya A jégtarlódon farkasok dalolnak és olthatatlan gyűlölet nyivákol A vadvirágod tort arcodra fonnyad hol lakhatatlan közel és a távol A holnapod semmidben vajkai Rendszerszürkén rágcsál feléd Bakód harminc ezüstjét félti ISTEN — mikor lesz már elég? Nem moshatják el harcos múltad s törzseddel — mely erőt adott bajban hazánknak — új harmadnapon kiálthassuk ujjongva együtt: ERDÉLY FELTÁMADOTT!
