Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-15 / 3. szám
Stirling Ciyöi gy % Karácsony a képzőművészet he’ll Jócskán bent járunk az új esztendőben, s az idő megállíthatatlan áramlásában úgy kergetik egymást az események, úgy torlódnak egymásra, mint a sebes sodró folyó útjában kavargó jégtáblák. Egyik követi a másikat, hogy széttnor- zsolja, alányomja az előzőket: s azok elsüllyeditek, széttöredeznek, elenyésznek a zajlásban. A krónikás íróasztalán egyre növekvő halomban gyűlnek a feljegyzésre váró témák Soltra soha nem kerül sor, elveszti aktualitását, vagy közben elporlad, érdektelenné válik. Van azonban olyan időtálló, el nem évüld téma, amire még hónapok múltán is érdemes visszatérni és néhány sort szentelni rá. Egy ilyen eseményt szeretnék most feleleveníteni a közelmúltból. A Baltimore-i Magyar Egyesület legutolsó karácsonyi ünnepségének vendégelőadójául az emigráció egyik müvészegyéniségét, Szeredás Jenő festőművészt hívta meg. A művész el is jött Baltimore-ba, ahol magasszínvonalú előadás élményében részesítette az ünnepre cgybcgyíilt magyarokat. Sajnos nincs mód arra, hogy érzékeltetni tudjuk azoknak a színes diapozitíveknek a szépségét, amelyekkel az előadó illusztrálta szavait. Előadásának címe: „KARÁCSONY A KÉPZŐ- MŰVÉSZETBEN” volt. Szeredás Jenő azzal kezdte szavait, hogy karácsony misztériumának gyökereit igyekezett feltárni, e nagy ünnep és az emberiség közötti viszonyt elemezte. — Nekünk keresztényeknek ez az ünnep jelenti a sötétéséget megtörő égi Megváltó születését, a reményt a megváltásra és a megszabadítást a haláltól való félelemtől! # A Megváltó alakja Szeredás Jenő elmondotta ezután: mit jelent számára, mint-művésznek Krisztus alakja. Azé a Krisztusé, aki — mint mondotta — úgy kell álljon minden ember előtt, mint a türelem, a szerénység példaképe. Jézus a megváltást hozta o földre és-olyat ígért, ami nem e világból való. Ez pedig a mai ember szemében sem ■meg nem fogható, sem pénzre nem váltható, tehát érthetetlen. E korban éppen úgy feszítik fel Krisztust naponta, mint kétezer év előtt tették. — És mégis egy csodának vagyunk ma tanúi — folytatta az előadó —, mert a megzavart és ónmagát pusztító világban éppen az a fiatalság indult meg — ha még tétován is — kereső útjára, amelyben a nihil apostolai legjobban bíztak. Megindult és eléje megy egy olyan millén- niumnuk, amelyet agáink nem értettek meg. — Tisztelem ezt a fiatalságot, amelyikben megvan a bátorság, hogy félretolja a beidegződött életformát, aminek központjában a pénz áll, és újat keressen. — Mint művész, magam is egy olyan eszmei világban élek, amelyben keresem a kifejezés vizuális formáit a mondanivaló számára. A művésznek kell legyen eszmei mondanivalója, különben értelmetlen zagyvaság keletkezik. A művésznek legyenek víziói, mutasson irányt, mondjon kritikát, de soha ne feledkezzék meg mondanivalója erkölcsi alapjairól! — mondotta Szeredás Jenő, majd így folytatta: — és ezzel el is érkeztem az előadásom témájához, ahhoz, hogy majdnem minden nagy művész alkotásaiban ott láthatjuk a .sötétségből jövő fény, a Megváltó szülei esetiek ábrázol ásá t. 9 A Szent Család ábrázolása S ilt egy felejthetetlenül érdekes művészet- történeti áttekintésbe kezdett az előadó, amelynek visszaadásához sajnos szűkök a POSTA keretei. Csak vonalakban ismertethetjük az egyes korszaki kát azok legkiemelkedőbb müvészegyé- niségeit s örök életű alkotásaik közül azokat, amelyek karácsony ünnepével összefüggnek. A Szent Család ábrázolása a tizenegyedik századra nyúlik vissza s ugyanakkor kerül az oltárképeken az emberek érdeklődésének centrumába Mária, mint Szűzanya, karján a Kisdeddel. Az előadó a táblafestés két dimenziós korával kezdte u műalkotások ismertetését, majd elsőként Hans Memlinget említette, akinek művészetét nemrégiben csodálta meg Brugesben. — Mending a tizenötödik század németalföldi mestereinek egyik legnagyobbika, mesterművek egész sorát hagyta az utókorra. A flamand területek bővelkednek mélyen vallásos tárgyú festményekben, amelynek okát elsősorban az akkori politikai helyzetben, a pszichológiai légkörben lehet megtalálni. A nép a spanyol uralmat nyögte és egyetlen menedéke maradt: a vallás. — A középkorhoz kell visszamennünk — mondotta Szeredás Jenő —, mert az európai művészet Jézus születésének ábrázolását itt fejlesztette olyan fokra, hogy az akkori alkotásokat társadalmunk ma felbecsülhetetlen értékű műkincsekként tartja nyilván. A flamand és holland festők közül soronkívül kell említenem Boseh mestert, akinek egyik legszebb alkotását bárki megtekintheti a New York-i Metropolitan múzeumban. # A „magyar művész” — És beszél jünk most hazánk nagy „germán" büszkeségéről, az északi reneszánsz kimagasló képviselőjéről — folytatta ezután Szeredás Jenő —, Dürer Albertról. Meghívásra részt vettem az 1971-ben Niirnbergbcn megtartott emlékünnepségen, amelyet születése 500. évfordulójára rendeztek, és elismerésemet kell kifejezni a német rendezőségnek azért a tárgyilagosságért, — hogy a katalógusban magyar származású művészként jegyezték be öt. Dürer Gyuláról származott, ahol apja messze földön híres aranyműves volt. Bölcs Frigyes meghívta udvarába, ahová családostul együtt települt át. Címere ajtót ábrázolt, s az Ajtósi név német fordításából keletkezett a Dürer név, amelyet később használt a család. Szeredás Jenő itt hozzáfűzte: — Idegenek valahogy mindig furcsálják egy kicsit, hogy mi magyarok mennyire számon tartjuk azokat, akik közülünk külföldön szereznek hírnevet, s mennyire sajátunkként kezeljük őket. Én, aki közel húsz éve élek az Egyesült Államokban, soha nem soroltam magam az amerikai művészek közé s mindig meghökkenek, amikor véletlenül nem magyarként említenek kritikusaim. Magyar vagyok, mert kultúrámat ott szereztem, világnézetem a Kárpátmedence levegőjét árasztja, és álmaimban még mindig búzatáblás vidékeken bolyongok. Ezt \ állom hazámnak, és bizony örömmel vettem, amikor a gazdag kiállítású katalógusban a németek visszaajándékozták nekünk Dürert. Művészete ezzel nem nyert és nem veszített semmit, csupán mi magyarok nyertünk erkölcsileg. Ezután bemutatta az előadó Ajtósi Dürer Albert egyik legszebb vallásos tárgyú müvét, ami eredetileg Frigyes megrendezésére a wittenbergi kápolna részére készült, hármas, szárnyas oltárképként. Később Olaszországba került, s ma a firenzei Ufíizi-képtár egyik büszkesége. Néhány szói hallottunk Dürer egyik legkiemelkedőbb tanítványáról, Hans Baldung Grien- rol, majd az olasz művészekről kezdett beszélni az előadó. Elsősorban személyes élményei alapján. A korai reneszánsz egyik mesterével, Era Lippo Lippivel kezdte a sort. 0 kedvelte a kör- alakú képalkotást s ennek mély vallásfilozófiai jelentősege volt. A kör önmagába visszatérő görbe vonal, melynek minden pontja egyenlő távolságban van a központtól. Ez a központi mag az Isten maga. Éra Éippinek egyik csodálatos alkotása, az Üdvözítő születése, a washingtoni Nemzeti Galériában látható. Szűz Mária toszká- nai bájt sugároz, a kép firenzei színgazdagsága pedig kápráztató. # Imádkozó művészek Beszélt az előadó még Fra Angelicóról is, aki Éra Lippi kortársa volt, de nem egy rendhez tartoztak: az előbbi dominikánus szerzetes volt, az utóbbi karmelita. Mindkettőjük munkássága a korai reneszánsz művészet csúcsait jelenti. Aztán a legnagyobbak: a reneszánsz két óriása, Leonardo da Vinci és Michelangelo, a két nagy rivális. Leonardo egy útmenti fogadó szolgálójának gyermekeként látta meg a napvilágot, 1452-ben. Da Vinci falu közjegyzője nevelte fel, hogy azzá legyen, aminek ma is csodáljuk: egyetemes zseni, akiről nehéz eldönteni, festőnek volt-e nagyobb, vagy szobrásznak, gondolkodó főnek, kémikusnak, mérnöknek, esetleg zenésznek? ... Mindben nagyot alkotott és olyan kincsekkel ajándékozta meg az emberiséget, amelyek előtt mindig megilletődötten kell állnunk. Leonardo egyetemes érdeklődéséhez és szelleméhez csak még valaki hasonlítható, a nála huszonhárom évvel fiatalabb Michelangelo. Tavaly ünnepeltük születésének 500. évfordulóját, s az 1975-ös évet az ö emlékének szentelte a kul- tűrvilág. Michelangelo is zseni volt, titán, aki szinte a művészetek minden ágában nagyot alkotott, akár csak Leonardo. De az éleiben soha nem tudtak közel kerülni egymáshoz, áthidalhatatlan szakadék választotta el őket. Leonardo alakjainak finom, lágy vonásaival szemben ott láthatjuk Michelangelo robbanó dinamikáját, grandiozitását. F./. is tükrözi egyéniségük különbözőségét # Karpatio műhelye Itáliaiéi búcsút véve, a spanyol festők műveivel foglalkozott az előadó, és előszpr Zurbaran, majd Ribera alkotásaival ismertette meg hallgatóságát. El Greco-ról, a „görög''-röl elmondta, hogy ifjú korában egy bizonyos Karpatio nevű mester műhelyében tanult Velencében. Erről a Karpatióról annyit tudtak az emberek, hogy a Kárpátokból került Velencébe, ás a hagyomány szerint a latinon kívül valami idegen nyelven beszélt, amit csak ö értett. Tudjuk, hogy Velence szövetségese volt a magyar királynak s jártak arra magyar hadak. Nyilván így került oda ez a furcsa jövevény is hazánkból, altit a nép Kárpátiénak nevezett el s aki műhelyt alapított, — amely megalapozta Velence művészetét Mire messze földre eljutott: megfordult műhelyében
