Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-15 / 3. szám
O' ;T> Ml hát a* a leír .jellemzőbb tulajdonsáé, amely mindhármunkban azonos volt': Szabadsáeszeretet: Áldozat? Önzetlenség: Ezek mind csak kiegészítői voltak annak az egész életüket betöltő hűségnek, mely őket jellemezte kint az_emierációban is. Ez a hűség a változó helyzetek és eszmék hullámzásában sziklaként állította őket példaképül kortársaik és a későbbi századok elé. Ez & Miséé hatott_mágnesként Rákóczi Íródeákjára Mikes Kelemenre is, akinek édesanyja kegyelmet eszközölt ki számára az uralkodónál, de ő inkább ottmaradt az "öree Fejedelem" mellett, kikor Záron felől kigyultak a csillaeok, és eszébe jutott az elhagyott otthon, a tovatűnt ifjusáe, szivbemar- koló bölcsességgel Írja minden emigráció legszebb vallomását: "ügy szeretem már Rodostót, hogy nem felejthetem Zágont." Amikor pedig Rákóczi meghal s olykevesen maradtak, hogy egy szilvafának is elfértek árnyékában, ig.y ir levelében: "6 (Isten) minket példának tett egész nemzetünknek". Ne gondoljuk, hogy a“bujdosók" élete mentes volt a kicsinyes torzsalkodásoktól, mely úgy lát- emterációk életének vele járói, Mikes erről is számot ad: “Mennyi sokat temettünk el már közülünk, de az a veszett irigység csak megmarad is az egyenetlenség csak egészséges és semmit nem vénül.,.Mentői inkább fogyunk, annál inkább szaporodik az irigység és egyenetlenség". De vigasztalásul hozzátehetjük: az idő a legjobb szűrő! Ezeknek az irigyeknek még csak neve se maradt fenn az utókornak. A mostani emigrációnk történetéből is a gondos idő kirostálja a hulladékot. Egy évszázaddal^később Kossuth, a turini remete is ugyanazzal a hűséggel tartott ki esznéi met lett, mint nagy elődje. Az európai helyzet akkor sem úgy alakult, ahogy 0 szerette volna. Mindez nem befolyásolta, hogy "reálpolitikai" ügyeskedéssel, személyi fontoskodásból feladta volna küldetését. A solferinói és Königgrátzi csatavesztés után Ausztria kereste a kiegyezést a leigázott Magyarországgal. Amnesztiák tömegével igyekezett megosztani az akkori emigrációt. A rendszer látszólag megbocsátott és lassan az önkritikát is elengedte a hazatérőnek. Sokan külön kiegyeztek Beccsel.. Kossuth mindinkább egyedül maradt. így lett eszmei magja az ellenállásnak. Körötte is egyre nőttek a sirhalmok, mint a rodostói temetőben. Kossuth puszta jelenlétével is segített Deák nak a nagyobb engedményt kicsikarni. így teljesítette magára vállalt küldetését. "Szomorú öregségem egyedüli vigasztalása - írja - az a bizalom, hogy a magyar nép lelkében ............... .......... kiirthatatlanul él a hit s a remény az önálló magyar államiság teljességének jövendőjében." Ka-' gyarországról jött látogatóinak pedig kijelenti: "Megtörhet a sors, de meg nem hajlíthat. "Majd 5 is keserűen megjegyzi: "Nekem sokkal több tövis, mint virág jutott...kijutott a legkínosabb tövis is: a hazátianság tövise." Panaszkodik, hogy amire emlékezni szeretne öreg korára elfelejti, amit felejteni szeretne, nem képes elfelejteni! Az "Iratok” 5. kötetének befejező sorai, Kossuth utolsó kézirata álljon itt emlékeztetőnek: "Mondják, hogy én a múltnak vagyok embere. Hát igaz, hogy a jelennek nem vagyok embere, az oltár, melynél a jelen embere imádkozik (rosszul beszélek, nem imádkozik, hanem számolgat), nem az én ol tárom...Igen, én a múltnak vagyok embere, de az a múlt, melynek embere vagyok, olyan múlt, amelynek jövendőnek kell lenni, ha a magyar nemzetnek van még jövendője". Milyen különös, hogy a halott Kossuth feje alatt szülőfalujának. Monoknak földjét helyezték el a szivére pedig Rákóczi szemfedőjének egy darabkáját tették. így találkoznak a századok, ahogy húsz év előtt a budapesti utcákon felvonuló diákok és munkások Kossuth nótákat énekelve vonultak felvirágozott zászlók alatt Petőfi szobra elé. Egy éve sincs, hogy a mi emigrációnk "Nagy Menekültje", Mindszenty József elhagyott bennünket. Szellemi végrendeletében a rákent rágalmakkal szemben külön kihangsúlyozza: “Harcom nem a tőkéért és a nagybirtokért, hanem az egyházért, hazáért folyt." Ő is, miként nagy elődei következetesen hü maradt elveihez. Nem Rómában, hanem hazájához közel, Bécsben telepedett le és 80 eszetndejét megcáfolva fáradhatatlanul járta a világot, hogy honfitársainak erőt adjon, a külföldet pedig emlékeztesse a magyar szabadság ügyére. Amit ránk hagyott: hűségét nemzedékek őrzik majd tovább. Mint két nagy elődjének testét, úgy az övét is haza viteti egyszer a hálás nemzet, hogy igy bizonyítsa: aki a nép szabadságáért harcolt, azt nem a nép, csak a zsarnokság száműzheti! Végrendeletében azt üzeni nekünk: "Gyötrelmes sorsotokban, amig az Isten végtelen könyörületé- ből jön a virradat, éljetek hűségben Istenben, Egyházhoz és történelmi hazátokhoz...A rendszert a magyr nép megdönteni nehezen tudná...de elismerését soha nem adhatja meg lealjasodás nélkül." Végül 5 is látván az emigráció torzsalkodását, intőleg figyelmeztet bennünket: "Találjunk egymásra a szétszórtságban és fogjunk össze, mert nem csak “őrei", de testvérei is vagyunk egymásnak." Szívleljék meg ezt a figyelmeztetést, akik annyira sürgölődtek körülötte, amig élt, s egy röpke év alatt annyira elfeledték intelmeit. Itt ülök a Márvány-tenger partján és hallgatom a hullámok zúgását, mint annakidején a Nagy Fejedelem sírig hü íródeákja, Mikes Kelemen. Esteledik... Zágon felől ma sem gyújt reményt a közelgő éjszaka. Otthoni nagy költő üzenetét ismétlem: "Egy magára hagyott ügy reménytelensége, még • nem mentesít fel annak szolgálata alól." De bármely ügy addig nem reménytelen, mig akadnak, akik hűséggel kitartanak mellette mindhalálig. Rodostó, 1976. március 4-, A Közös Magyar Külügyi Bizottság tavaszi ülése elé. '•'árcius 27.-én tartja Washingtonban idei tavaszi rendes ülését az Eszakamerikai "agyar Szervezetek Közös Külügyi Bizottsága. Az ülés napirendjén aktuális politikai kérdések szerepelnek és az amerikai magyar egyesületek előkészületeinek összehangolása az 1956-os forradalom huszadik évfordulójának méltó megünneplésé re. Felszólalást jelentett he az ülésre Stirling György "11. Rákóczi Ferenc üzenete a mai magyar migrációnak, különös tekintettel forradalmunk huszadik évfordulójára" címmel. Ezzel kapcsolatán javaslat érkezett a Bizottság titkárságához, mely az 1976-os év Rákóczi-eir.lékévvé nyilvánítását indítványozza, tekintettel arra, hogy ebben az esztendőben ünnepeljük az első magyar szabadságharc vezére születésének 300. évfordulóját.
