Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám

Egy yoroiha újságcikk margó iára.

Emigrációnk uj sajtótermékkel szauorodott! Sok köszönet ugyan nincs benne, mert "szerkesztői" felerészben önmaguk dicsőítésével, felerészben mások támadásával töltötték meg a laDjukat. többek közt az ÉETESIrnC munkatársa., Stirling György ellen is olvasható a laoban eav durva és személyeskedő kinohanás, melvet bizonyos ‘‘ojsai :.-árer Györgv /:/ irt alá.

Érdeklődésünkre Stirling György kijelentette, hogy egyenlőre nem kiván reflektálni a támadásra mivel úgy érzi: az októberi évforduló napjaihoz nem méltók az ilyen viták s hozzátette: tartja magát a New York-i ‘-'agyar Elet-ben pár hete publikált felhívásához, melyben ezeket irta: "Most az előkészületek heteiben csökkentsük le a surló- dásokat: a vitákat hagyjuk későbbre« Ötvenhat összhangját nem szabad személyeskedésekkel megbontani és rossz szolgálatot tesz a magyar ügynek az, aki a meglévő ellentéteket éppen az évforduló előestélyén élezi ki."

Ha az uj lap szerkesztői ezt nem is tartják magukra nézve kötelezőnek, mi egyetértünk vele. Most tehát csupán arra szorítkozunk, hogy Majsai Máhrer György rosszindulatú és nevetséges vádaskodásaival szemben idézzünk néhány Stirling Györgyről szóló véleményt az emigráció sajtójából. ltd; van mindjárt dr. Pogány András cikke, mely nemrégiben látott napvilágot a New York-i Magyar Élet hasábjain. Egy bekezdés a cikkből:

'’STIRLING GVÍjRGVÜh’ vulnnirnnyi<n iniTKTjük. A ItAkosi vrsztörvénysz Ak hat évi ilélta „ttsM'/.ívsMIvArt’*

elmén, MIMI-lói I With I k hiil«nl«»Mzl Alyú /»I - luiii|i(ilxAi'kéiit tfiiiídti* éli-lél. mlalia/.a. Tn- lictrtéKVH, vérbeli nJsAtfíró létére egyetlen wort le nem írhatott — az ötvenhatos i<h>- Mzak rövid kivételétől eltekintve, — mert tollától rettegett a budapesti niws/.kavezo- tök Hiaerehada. 1070-Ihim folosÓKÓv«*! ért kisfiával együtt disszidált ért terniértzetorton azonnal írni irt elkezdett. Folytai tu hivn- tártát, melytől a UAkorti ért a K/ulái* pro- letArdiktatnrAk mejrfortztottAk. Cikkei 1070 óla Horra megjelennek a szabad vilAtf ina- K.var uJrt/iKjainak oldalain, valamennyi a töretlen é.s meKlörhetelien magyar H/.ellem Cilim tiiwiiiyltékn. STIRLING GYÖRGYIT beertukhattAk, m«Kkíiio/.lialtAk, motflunvol- hatták, eh* imfjtihui nem tudták .sohasem.

Mi, akik ismerjük öt, tanúi vagyunk annak, h«Ky STIKIJNG GVl/ltGY kora irjurtA^a óta rendíthetetlen bAlorsáKtfal szállt szembe mindenféle színű és szukii zsarnoksAtftfal.

Soha nem rejtette véleményét véka alA ért nem rejti most nem. Megírja, ami a szívén fekszik. Kitől visít és Hivalkodik a kommunista rezsim Uudapesten, mert STIRLING GYÖRGY ugyancsak forgatja oldulukban v tollat. "

A szerkesztőnek ehhez csupán annyi a megjegyzése, hogy Stirling György valóban nem rejti véka alá a véleményét, akárhol talál is birálni valót s ettől nem csak a kommunista rezsim "visit és sivalkodik". Másik észrevételünk: Majsai Merer György és Pogány András mindketten tagjai az uj lap ötfőnyi "sajtóbizottságának". Következésként) mindkettőjüknek egy a véleménye - azaz: egy húron rendülnek. S most mégis két ilyen homlok- egyenesen ellentmondó irás alatt szerepel a ne-v vük. ""ártunk tőle, hogy ahol ilyen összhang van a szerkesztők közt, az a lap nem lesz hosszú életű. Vagy nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal':

Egy biztos: a két "ur" közül valamelyik...................

szóval: ha.......... hadilábon áll az igazsággal...

A következő idézet, melyet szükségesnek tartunk közreadni, dr. Eszterhás Istvántól, a KA"’C- LI’<7'S MAGYAROK VASÁRNAPJA főszerkesztőjétől való =s egyebek közt kitér Stirling György “erkölcsi

bozonyitványára”, ami fölött ...ajsai ö'.árer György idétlenül éicelodik cikkében. Jr. Eszterhás István nak erről ez a véleménye:

"A magyarországi cseka, az AVO lapja, a ..'AGYAR RENDŐR foglalkozott Stirling Györggyel. A cikk dühös fogcsikorTatások közben méltatlankodik, hogy ime, Stirling 3yör~y lóvátette őket, úgyis mint elnöki tanácsot, úgyis mint rendőröket. Aztán a komor lap elmondja, hogyan csapta be Stirling György a diktatúrát: ’1959 őszén kérelem érkezett az Elnöki Tanácshoz, meíyben az 19*13. julius 6.án lázadás büntette miatt 6 évi kényszermunkára Ítélt Stirling György kérte a hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítést. (Vagyis: tizenöt évvel a börtönből való szabadulása után "tiszta" erkölcsi bizonyítványt kért, miután másfél évtizedig élte a harmadrendű állampolgárok segédmunkás-státusú életét. A Szerk.) Az Elnöki Tanács mentesítette őt a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól - folytatja a komcsi rendőruj- ság -, hogy a jövőben teljes jogú állampolgárként beválthassa kérelmében rögzített Ígéretét.’ Ezek- után 1970-ben útlevelet kért ás családjával együtt nyugatra távozott, ahonnét nem tért vissza."

Dr. Eszterhás István ezután következőképp folytatja Írását:

"így fogcsikorgat és méltatlankodik az AVO hivatalos lapja. De álljunk meg egy szóra, diktatúrát őrző elvtársak! Ki kezdte a becsapást': Hiszen Rákosiék Ígértek füt-fát, hogy aztán azokat, akik a magyar nép elnyomása ellen tiltakoztak, börtönbe hurcolják. Stirling Györgyöt kényszermunkára Ítélték, de túlélte a gyötrelmeket s az azokban adódó halálos veszélyeket. Azonban még e szörnyű evek alatt sem adta fel szabadságszeretetét. Es találhatott-e Stirling György enyhet szabadság- szomjára, ott, ahol az egész népet elnyomták': Es vájjon ha Stirling György, miután átélte a kényszermunkát, vájjon ha ezekután megjelent volna az Elnöki Tanácsnál és nyíltan, őszintén ezt mondja: 'Nézzék elvtársak, leszolgáltam, amit rám mértek. Maguk szerint elveszett ember vagyok, aki hivatásomat, mint újságíró nem folytathatom. Engedjenek kivándorolni!...' Vájjon kapott volna engedélyt, hogy kivándoroljon a szabad világba, ahol újságírói tehetségére a magyar szabadság ügyének nagy szüksége van': Ezt senki sem hiszi, de mindenki jól tudja, hogy Stirlinget nyomban börtönbe, esetleg elmegyógyintézetbe szállították volna. .Mit tehetett mást': 3e kellett csapnia a diktatúrát, a- mely eddig minden magyar embert becsapott, megcsalt. Mindaz, ami következett, nemcsak igazolja, hanem szinte előre követelte, hogy Stirling György azt tegye, amit tett: az elnémított magyar nép szószólójaként, újságírójaként. S hogy ezt megmerte tenni, hogy hivatásáért, az üzenet kihozataláért még családját, felesége és kisfia életét is kockáztatta, mindezért Stirling Györgynek, a szabadságért küzdő újságírónak köszönet jár. Mindehhez és Stirling György hivatásának megértéséhez - mondja végezetül dr. Eszterhás István - most még csak egynéhány sort szeretnék hozzátenni. Minden igazi ujságiró reformer és ezért kritikus elme. Stirling György is az. Lelkében, szellemében, minden mozdulatában. Hülésében és hevületében. Kritikus és reformer a szó kezirói értelmében és nem a személyi szolgálatok, az érvényesülések hízelgő számitgatásaiból elő stilustechnikus. Refop. meri kedvével és kritikusi szenvedélyével itt szabadon szólhat irhát. Meg is teszi..."

X. Márar György még ebből a hazai ÁVO-közlöny- ből, a MAGYAR HSKDOR-ből is idéz, hogy "eláztassa" Stirlinget. Idéz, de hiányosan. Nem terjed ki például a figyelme arra, hogy ez is megtalálható az AVO-ujság ingerült hangú cikkében: "Stirling 19^7 márciusától aktivan résztvett a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szerveszkedésben. Szabadulása után, 195á-ban ismét megszólalt: akkor a PCE03Z (Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége) megalakulását üdvözölte lelkeshangu cikkel. I97I. március 15.-én a NEMZETŐR cinü lapban