Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
7 Ravasz László püspök élele és halála 5 882-bon született Bánffyhunyadon a magyar reformátusság egyik legnagyobb jelenkori alakja, Ravasz László, Duna melléki püspök. A napokban lett volna 93 éves a kitűnő teológiai és filozófiai író, a jeles szónok — születésnapját azonban már nem érhette meg, Leányfalun, ahol az utolsó éveit töltötte, csendesen elszenderedett. Kilencven éves korában írta ezeket a csodálatos sorokat: „Nincs senki, aki megértene, emlékeim másokat nem érdekelnek. Érzéseimre jóakarat, de nem visszhang felel. Mintha valami üvegfal ereszkedett volna közém és a világ közé. Úgy tetszik, mintha felesleges volnék. Még itt élő időszerűtlenség, itt felejtett avarlevél egy olyan fán, amelynek már nem az a tavasza, ami az enyém. De ha lelkem figyelmes az Isten Igéjére és elmerül az ö tanácsának ismeretében, akkor átmelegedő lélekkel látom, hogy ez nem büntetés, hanem ajándék. Isten készitget arra, hogy Hozzá térjek. Szent keze egyenként veszi el tőlem mindazt, amit a világ adott, mert engem akar egyedül és azt akarja, hogy én egyedül öt keressem. Betakart engem ennek a világnak ezerféle viszonylatába. Most bont ki belőle. Azt akarja, hogy idegenné váljak, mert találkozni akar velem. Azt akarja, hogy ne tekintsek hátra, mint Lót felesége, mert egy elmúló, égő város-, az élet városából: elmúló világból menekülök az ö hazahívó karjai felé. Készitget arra, hogy csak Vele legyen társalkodásom. ö legyen mindenem, mert nemsokára át kell mennem azon a keskeny pallón, ahol mindenki elhagy, senki Augusztus 14-24 között zajlott le Torontó mellett, az egykori Loyola Park — most Teleki Pál nevét viseli — 130 holdas területén a jubileumi cserkész-tábor több mint ezer résztvevővel. Méreteiben ez volt a legnagyobb magyar találkozó az emigrációban. Az alkalmat a jubileumra az szolgáltatta, hogy a külíöldi magyar cserkészet most lett harminc éves. A magyar jezsuiták tulajdonát képező park rendebehozásához a torontói magyarok és a kanadai kormány 15-15 ezer dollárt adott; az érkezőket szerteágazó utak, friss vizet adó kutak,.nappali világosságot árasztó ívlámpák fogadták, és olimpiai méretű úszómedence, telefon- és egészségügyi berendezés s minden egyéb, ami egy modern táborhoz szükséges. Egy sereg lelkes torontói magyar hónapokon keresztül dolgozott azon, hogy a tábort a jubeleumi találkozó idejére rendbehozza. Úgyszólván a világ minden részéből érkeztek cserkészek Torontóba, Ausztráliából például 15 magyar cserkészfiú és lány, csak az útiköltségük többet tett ki 20 ezer dollárnál! Európából is mintegy hatvanén utaztak a Teleki Pál Parkba, sokan Délamerikából, a legtöbben azonban az USA keleti és nyugati partjáról. — A magyar összetartás és összefogás gyönyörű példája volt a tábor — mondotta Bodnár Gábor, a Cserkészszövetség ügyvezető elnöke. — £s ezek a fiatalok egy életre szóló élménnyel gazdagodtak: a találkozás örömévoL A melbournei fiú találkozott itt a stockholmival, a bécsi a new yorkival. Tudjuk a korábbi tapasztalatokból, hogy akik összeismerkednek, egy életre jó barátokká válnak, segiük egymást, leveleznek s ennek a kapocsnak óriási a jelentősége magyar szempontból is. A nagytábor tíz altáborra oszlott, a fiúkét egy-egy székely vármegyéről, a lányokét sem segíthet. Ahol az emlékek teherré válnak, egyedül ö a segítség. Egyedül Ö tart meg és szállít át erős karjaiban a túlsó partra. Kezdem úgy érezni, mintha boldog találkozásra egy csodálatos palotába mennék. Mögöttem bezárul elhagyott világom ajtaja, elhallgat az édes vagy fájó zűrzavar. Leperegnek rólam emlékei, koszorúi, sebhelyei, mint ahogy a szárnyrakelő kócsag előbb lerázza tolláról a vizet. Hívogatnak belülről zengő zsolozsmák, szemembe szítál a félig nyitott ajtó fénye s egész lényemet eltölti.“ Ravasz Lászlót, a Duna melléki egyházkerület püspökét, az Egyetemes Zsinat elnökét ötmagát, illetve az egyházat fenyegető megtorlások kilátásba helyezésével 1948 tavaszán lemondatták, utóda Bereczky Albert lett, akinek megválasztását a rendszer szorgalmazta. Ö és a vele együtt színre lépő Péter János, Kádár Imre stb, a rendszer által kívánt irányba állították a református egyház hajójának vitorláját és véghezvitték teljes gleich- schaltolásáL Az 56-os forradalom idejére megért az a mozgalom, amely elégedetlen volt mindazzal, ami történt és 56 tavaszán deklarációt bocsájtott ki „Hitvalló Egyház Magyar- országon“ címmel és négy pontba foglalta állásfoglalását. A deklaráció, melynek megfogalmazása valószinűleg Ravasz László műve volt, lett az alapja az un. Megújulási Mozgalomnak. Az októberi forradalmat megelőző szabadabb mozgást lehetővé tévő időkben Ravasz László neve újból és újból felbukkant és az októberi forradalom kitörését követőleg megtartott országos intézőbizottsági gyűlés kifejezte azt a véleményét, hogy a kon vent és egy-egy felvidéki megyéről nevezték el, de nemcsak a nevet viselték, hanem annak légkörében is éltek, az ottani népviseletet és népszokásokat tanulmányozták. A vezetőség minden nap a magyar történelem egy-egy alakját állította példaképül a táborlakók elé. A jubileumi tábor résztvevői egy nagy élménnyel gazdagabban s magyarságukban megerősödve tértek haza a vendégszerető Torontóból. koréh ☆ Egy nemrégiben megjelent magyar könyv első ízben szolgáltat elégtétételt Mindszenty Józsefnek és dicséri meg azért a magatartásáért, amelyet a nyilasokkal szemben tanúsított. (Alapjában véve ugyanezt a politikát követte a kommunisták ellen is, csakhogy ekkor elitélték érte.) A könyv: Teleki Éva „Nyilas uralom Magyarországon" c. müve amelynek egyik fejezetében a következők olvashatók: „A dunántúli lakosság megbolygatott hangulatát tükrözte — minden valószínűség szerint táplálta is — a dunántúli főpapok 1944, október 31.- én kelt, Szálasihoz juttatott emlékirata, amelyben kísérletet tettek a Dunántúl háborús elpusztításának megakadályozására. A íőpásztorok főpapi kötelességükre hivatkozva arra kérték Száláéit, s rajta keresztül ,az ország sorsának mostani intézőit', hogy a még ép országrészt ne vessék oda a visszavonulási harcok martalékául. A főpapok — olvasható tovább — nem kis bátorságról téve tanúságot, olyan kérdéseket tettek fi 1 Szálasinak, amelyekkel bizonyították az október .15. utáni harcok, pusztítások, terror oktalanságát..." A/, emlékirat a következő szavakkal zárult: „Ha az volna a kérdés, honnan vesszük a jogot, hogy szavunkat felemeljük, emelt fővel válaszoljuk: a felmerült élet-halálkérdés ma már nem politikai, hanem mindent megelőzően a zsinat törvénnycs elnökének Ravasz Lászlót tartja, mert e tisztségeiről csak a kényszer hatása alatt mondott le. Ravasz László beszédet mondott a budapesti „szabad Kossuth" rádióban, amely beszéd mérsékelt, józan megnyilatkozása volt egy bölcs embernek; óva intett mindenkit .a régi rendszer visszaállításától; a forradalom vívmányainak megőrzése és továbbfejlesztése, uz igazságtalanságok jóvátétele, stb. lehet az az út, amelyen tovább lehet és kell haladni... Az orosz páncélosok megjelenése után Ravasz Lászlónak újra el kellett némulnia Nem indítottak ellene népbírósági eljárást nem csukták börtönbe, mint a forradalom alatt szereplő fiatalabb lelkészeket, teológusokat, presbitereket, de vissza kellett vonulnia Leányfalura és ott élt mind mostanáig csendes száműzetésben bekövetkezett haláláig. „Nem vagyok egyedül — irta a már említett soraiban — az Atya velem van; ajkam talán néma, de fáradt lelkem már énekel...“ Mint Budapestről értesülünk, Ravasz Lászlót a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén mintegy kétezer főnyi közönség jelent meg. A szertartást az elhunyt kívánsága szerint egy barátja végezte. A magyar református egyház hivatalosan nem vett részt a temetésen, ami megütközést keltett ugyanúgy, mint a „Református Élet" eljárása: kommentár nélkül adták az olvasók tudtára Ravasz László halálát és hozzáfűzték, hogy a hír „lapzártakor" érkezett —, jóllehet Ravasz már napokkal a lap megjelenése előtt meghalt• •' M. Ü-V-eCc erkölcsi, ezért nemcsak szólhatunk, de kötelességünk is a lelkiismeret, a történelem és az Űristen itélöszéke előtt s felelősségre rámutatni a Dunántúl három és félmillió lakosa nevében." De direkt módon is megdicséri Mlndszentyt a könyv, amikor megírja a következőket: „A nyilasok az emlékirat kézhezvétele után megkezdték az egyházi személyek üldözését. Dr. Schibema Eerenc veszprémi főispán őrizethevétette Mindszenty veszprémi püspököt, a felsőház tagját, majd három nap múlva internáló véghatározatot hozott ellene. Amikor Vájná belügyminiszter jelentette Szálasinak Mindszenty letartóztatását, a nemzetvezető az internálást jóváhagyta és fenntartotta magának a jogot, hogy mikor szünteti azt meg." Elismerő szavak jutnak a könyvben az akkori heregprimásnak, Serédi Jusztiniánnak is, aki Vájnának arra a kérésére, hogy rendelné el papjainak: a templomi szószéket tegyék a kormány szócsövévé, azt felete válaszlevelében, hogy „az ilyen irányú szentbeszédeket nem tartja a nemzet érdekében állóknak“. Ekkor Serédit felszólították, hogy hagyja el az országot, mire a hercegprímás kijelentette, hogy „nem enged a terrornak, végzi kötelességét, amely ittmaradásra utalja —“ Az érdekes könyvet különben a leghivatalosabb pártkiadó, a „Kossuth" jelentette meg 17 ezres példányszárnban. ☆ FESZTY ARP Ad híres körképe, a magyarok bejövetele, amely alighanem a világ legnagyobb festménye (115 m hosszú és 15 m magas) a háború előtt érdekes látnivalója volt a ligetnek, ahol egy külön erre a célra épült teremben mutogatták. A kép az ostrom alatt megsérült, sok elpusztult belőle, s a megmaradt részeit különféle raktárakban őriztél . Most elhatározták restaurálását. E célból Szegedre szállították és a tiszaparti várépülel- ben megkezdték kijavítását, pótlását. A munka előreláthatólag öt évig tart. 30 éves a külföldi magyar cserkészet
