Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

CSAPÓ ENDRE:

Harmincéves hazugság i

Április 4-én lőtték 1c — harminc évvel ezelőtt — az utolsó harcoló magyar honvédet, aki az utolsó négyzetméterre zsugorodott Magyarországot védte valahol a Dunántúl nyugati szögletében. 1241, 1526, 1711, 1849, 1919 mellé új évszámot sorolunk: 1945. A tatár, a török, kétszer az osztrák és Trianon után elérkezett magyar földre — az orosz hódoltság.

Tanúja voltam a háborút követő néhány év magyar törekvéseinek. A magyar nép még az oroszok magatartásával szemben is elnéző volt. Tiszteletreméltó igyekww-ttel fogott hozzá az orosz katona megszelídítéséhez, embertársát nézte benne, aki humánus fejlődésében elmaradt, és különbséget tett ember és rendszer között. Nyílt lelkét tárta ki a demokrácia eszméje iránt is, érdekelte a parlamenti demokrácia gyakorlata éppúgy, mint a községi önkormányzat, a szövetkezeti eszme és a társadalmi osztályok közeledése. Hazamehettek volna az oroszok nyugodtan, nem lelt w!m ott reakciós “urak Magyarországa”, vagy valamiféle “fasizmus”. Az ország egyetlen nagy újrakezdési vágy volt, amit éppen csak a buszút lihegők embervadászata veszélyeztetett. Közakarat volt már a földreform is és az sem zavart volna senkit, ha a kivonuló oroszokban a földhöz jutott réteg felszabadítóját tisztelte volna. A köztársasági államforma felé is reménytelj* * érdeklődéssel nézett az ország, mint biztosítékát annak, hogy nem leszünk a Szovjetunió tagállama. Erdélyi magyar városok visszatéréséről is jöttek rcméiytkekő hírek Moszkvából. abban az időben, amikor az oláhok vérengzését megakadályozandó, orosz katonai kormányzatot létesítettek Észak- Erdé'lyben.

Mindent, de mindent az az erőszakos, hataloméíhes vu 1 gár-bolsevista banda rontott cl, mdy 1919 óta csak bosszúért hév ült Ehhez a szadista őrü- i léthez kellett az orozok, jelenléte. Mindig érthetetlen lesz a magyarok előtt,

! hogy ez a szégyenteljes garnitúra milyen cél érdekében felelt meg az oroszoknak is, és a nyugatiaknak is. Szük- ségszerűei|/vezetett ez ax állapot' diktatúrába és vazallus-állapotba. Nem tudom, kinyik ártott vo’na nyugaton, vagy keleten, ha megengedték volna Magyar- országnak, hogy kiépítse a maga demokratikus rendjét.

A legkönnyebb kormányzási forma a diktatúra, mert még csak tisztesség sem kell hozzá. Parancsolni az is tud; aki ostobaságot követel. Még óvatosság lsem kell hozzá — diktatúrában a felelősség is egyirányú. Csak egy dologra . van szüksége a despota kormányzatnak

— és az most ;a magyar «térségben megvan —, olyan közállapot, «melyben az ország jobbnak ilátja engedelmeskedni az államhatalomnak. A magyaroknak ebhez is nagy történelmi gyakorlata van (“Maul «halten und weiter -dienen”

— hogy régi emlékeiket idézzünk), de van egy “rossz” tuia/donsága is: időnként a dolgok eszébe jutnak.

A mai magyarországi kormányzat vazallus jellegét a kezdő évek határozták meg. Nem lehet rajta változtatni, mert tartóoszlopa «az orosz hadsereg, szerkezeti váza a Párt, (kormányzási módszere I a diktatúra.

A mai '«magyarországi kormányzat csökönyösen ragaszkodik az egypárt-rend- szerhez, olyan párthoz van «kötve, mely egyszerűen nem engedheti meg magának azt, hogy «akár csak «még egyetlen másik párt is felüsse fejét, mert tudja, hogy ilyen esetben az ország szavazatának 90%-át dobná előlegül a másik serpenyőbe. A mai kormányzat egypárt- rendszerű jellege teszt parancsolóvá és alapfeltétellé az orosz csapatok állandó és érezhető fizikai jelenlétét. Ennek a biztonságában kényeImeskedik az orosz kormányzat, mert ezért a szolgálatért kap vazailtusi «hűséget a magyar kormányzattól, mely nem engedheti meg magának a luxust, hogy ellentmond jón. Ezért kénytelen a kormányzat központosítaná és felülről vezérelni minden közigazgatási' szervet és többet költeni az ellenőrzésre, mint a termelésre..

Érdekes megfigyelni a keleteurópai ‘'szocialista” államokat abból a szempontból, ihogy milyen mértékben volt szükség a rendszer fenntartásához megszálló katonai erőkre. A skála az önálló diktatúrától a teljes vazallus-kormányzatig nyúlik ki, de a kisebb különbségektől eltekintve két fő csoport választható el: szabadonfutó diktátorok (Jugoszlávia, Csehszlovákia. Románia) és gyám-diktatúrák (Lengyelország, Kelet-Németország, Magyarország).

Hogy az országban alapjában véve rend van, nőm a rendszerben való megnyugvás gyümölcse, hanem a jelenleg megváltoztathatatlan helyzet tudomásul vétele. “Ez van”, — mondják Pesten, és ez nem első próbatétele történelmünknek. A helyzetet a Kádárkormányzat ügyesen használja ki. — úgy viselkedik, mintha a nép bizalmából lenne ura a helyzetnek.

A megmerevedett állapot nem csupán a szovjet jelenlét eredménye; kedvező számára a világpolitikai helyzet is. A kézfogó újság (“Magyar Hírok”) állandóan henceg a magyarországi kormány külpolitikái sikereivel: egymásnak adják a kilincset, illetve Losonczi markát a külföldi államférfiak. Jó ezt úgy érzeni, hogy mászunk ki az elszigeteltségből, de illúziónkat zavarja, hogy mindez függvénye csupán a jelenlegi detente- politikániak. Magyarországnak az elmúlt 30 év folyamán csupán egyszer volt alkalma a külpolitika önáfló útjára lépni: 1956 októberében. Ez is csak kísérlet maradt, csak látszat alkalom volt. A “Nyugat” felé kinyújtott kézre rá csapták «az ajtót. Nagy Imrének — akit «még csak antibolsevizmussal sem lehetett vádolni, — még annyi sem jutott, hogy a “Szabad Világ” a többi menekült miniszterelnök közé lökte \olna illúziójának jutalmául. Tito — a nvügati bolsevista —.az 56-ba torkolló “nemzeti kommunista” irányzat példaképe. az oroszoktól való elkülönülés nyugatról támogatott politikájának ke- Icteurópai közvetítője kiszolgáltatta Nagy Imrét a Szovjetuniónak. Nagy Linrc olyan bűnt követett el, amire nyugaton sincsen bocsánat: azt hitte, eljött az ideje, hogy a yaltai szerződés kalodáján lazítani lehet. Keserűen ír erről az időnek egy másik jóhiszemű tanúja, Bibó István, az 56 októberi Nagy Imre-kormány áliamminisztere:

“Kitörhet még Kelet-Európábán ennél nagyobb felkelés, több fegyverrel, harcossal és áldozattal, de aligha van annak valószínűsége, hogy a világpolitika napirendjére való tűzésnek ilyen hibátlan jogi, politikai és erkölcsi jogcímeit produkálja mégegyszer egy ország: hogy elsöpri a gyűlölt, elnyomó és bürokratikus diktatúrát, törvényesen uralomra juttat egy .meggyőződéses kommunistát, aki s/.ámotvetve a kommunista párt magyarországi erkölcsi és politikai hitelvesztésével, elfogadja a többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokráciát s bejelenti, hogy országa a katonai tömbökön «kívül akar elhelyezkedni. Mi kell, ha ez nem volt elóg, hogy össze- kcnyszcTÍtsen egy olyan világhatalmi konferenciát, mely a Szovjetuniónak nyújtott kielégítő garanciák mellett kialkudja Magyarország függetlenségét és r /ab Trís ágát?”

Hol vagyunk már az antibolsevista nyugat illúziójától? És ahogy az egész kérdés! elkenték az Egyesült Nemzetek Szövetségében, cs ahogy később ez a szerve u és nyugat összes kormányai megnyugodtak a «magyarországi konszolidáció olyan formájában, hogy Ismét egy népszerűtlen párt diktatúrája kormain yoz az orosz csapatok jelenlétében, tizenöt évvel a háború befejezése után, — meggyőzően mutatja -mindenki számára. .hogy Magyarország katonai megszállása és bolsevizálása a nyugati gyaAz új keleti veszedelem nem érte* váratlanul a magyar népet. Ahogy nőtt. hódított az orosz hatalom az utóbbi évszázadokban. úgy nőtt az aggodalom a felelőseget érző magyar vezetőkben. Wesse^énvi Miklós már 1831-ben figyelmeztet az oro^z veszélyre a nevezetes “lenivel kérdéssel” kar/csolatban: “. . . az Tiszáik durva s zöm vete^e éles fogakkal marcaneolia bős taeiait”, — s a világ “írváván vaev hidegen” nézte mindent. ‘‘Haldokló horgosé” (a lengyel szahad^Vohnre' elbukásáról van szó) a vért áruló Nemzetekre átkot, s eeé<z Fu.rór^*'-aV »wászos Jövendőt mondott”. Már akkor felhívta a figyelmet, hogv a ^r’áv pwzeaimaknnk két bázisa van: Oroszország és a baloldali forradal-1 mároV szláv wooagandáia. mely hol a nemzeti esrrrv“Vke1. hol a liberális, republikánus érvekkel kaneso 1in macához a legkülönbözőbb társadalmi osztályokat. rét^rr^ket. ö látta meg, hooy a monarchiák “Szent Szövetségét” Orosz- orcT-íir teremt<'fte meg és az csak orosz érdekeket véd. Ezért volt oly fájdalmas ^ rrvmvaroknak. hogy 1849-ben “Éjszak- szörnyével” tanostatták el a ma^'ar szabadságot a Habsburgok. Az orosz veszély tudata működött közre abban is. hogy a bécsieknél történelmi felelősségben messzebb tekintő magyar politikusok inkább vállalták a kiegyezést. a korlátozott szuverenitást, mint az osztrák és magyar megosztottságon egvrc jobban erősödő pánszláv mozgalmak mögött európai hegemóniára törő, Oroszország halálos veszedelmét.

Már mkkor is a “felszabadítás” volt a jelszó: a szláv testvérek felszabadítása. A hódító Oroszország a konimu- nizmussal még hatásosabb, még veszedelmesebb lett. A kommunizmus Euró-1 pában eredetileg két lóra tett: egyidő- ben úgy nézett ki a dolog, hogy a né-. met Pegazuson fut be. végül is a szláv nyeregben tilt meg. A kommunizmus a spirituális hatalmához a szláv össz- erót használta Európa Lé rdrekény szer irtáséhoz. Az érdekek kedvezően találkoztak, a szlávok beteges hódítási vágyainak jól jött a bolsevizmus. főleg annak kézre-játszó nyugati világhálózata, A “felszabadítás” a bolsevisták jelszava is, j gyökerei lenyúlnak a nyugati kommunisták, szocialisták, enciklopédistákon keresztül a francia forradalom idejébe. Attól az időtől kezdve szabadítanak fel jobbágyot, rabszolgát, négert, zsidót, sziávot, nőt, munkást, proletárt, színes népeket, gyarmatokat és mindenkit, akinek panasza van, miközben új szolgaság terül a világra, melyben nincs helye panasznak és elégedetlenségnek. Nem nehéz észrevenni, Ihogy minden felpiszkált panasz új talajt adott az emberiség focadntkm megváltóinak, akik következeteken úiiy kívánnak segíteni a bajokon. hogy minden elnyomás bűnében talált rendszert, vagy társadalmi osz- táiyt. pusztulásra ítélnek.

■k -k -k

Otthon. 1945-ben; még kissé humorosnak is éreztük a szót, “felszabadulás”- - mondván, hogy jó, jó, de talán csak nem gondolják ők is komolyan — hiszen a napi élet minden ténye emlékeztetett a megszállókra.

A hazugságnak az a természete, hogy nőm vegyül az igazsággal. Mint a számok válásában a plusz-minusz, vagy az elektromosság pozitív-negatív töltése, úíry az igazság-hazugság is a vonzás és taszítás törvénye alapján különül cl. F.minlt van, hogy ha valamely szó gyakorlati használatában annak negatív értelmezését erőltetik, hogy az fennmaradhasson. ahhoz egy sor más fogalmat is új előjellel kell ellátni. így például: aki az oroszok ellen harcolt, az hazeáruló, az oroszok a magyar nép barátai, a régi vezetők mind népnvúzók vo'tak. az elszakított területekről beszélni imperializmus, a magyar múltról emlékezni sovinizmus, a rendszer hi- I búit meglátni fasizmus, stb.

1 Mindaddig, amíg a magyar nép reménykedett a győztes hatalmaik kijelentéseinek igazában, hogy a békeszerződés után az oroszok elhagyják az országot, ez a negatív-pozitív játék a szavakkal. a megszállók. önáltató huncutságának tűnt csupán. Kimondtuk a “felszabadulás” szót, de össze is kacsintottunk. vagy rá dupláztunk a u-betűre, ahogy a tatár-dúlást hangsúlyoztuk, de amikor már az oroszok kivonulásáról beszélni sem volt szabad, ez az egész pozitív-negatív játék kezdett teljes veszélyes mivoltában megmutatkozni. A “szabad” ország vasfüggöny mögé zárt “szabad” népe nemcsak a hadifoglyokat és a “kis munkára” kivezényelt foglyokat várta hiába haza, de egyre nőtt azoknak a családoknak a száma, mely- I hői cgy-két személy börtön-ben ült. Egymás mellett öt különböző hatóság gyakorolt letartóztatást és akasztatott ártatlan embereket a nép nevében. Minderre a hatalom szédültjeinek azért volt szüksége, mert bár az új szótárt megtanulta a magyar nép, de hinni sohasem hitte. 1956-ban így vallott az egyik budapesti rádióállomás: “hazudtunk minden hullámhosszon”.

Most láthattuk Fűry Lajos magyar történelmi filmhíradóját, egyik jelenetében a Felvidékre bevonuló magyar katonákat. Vállon volt a fegyverük, nem vo>t arra semmix szükség. Virágszőnyeget szórtak eléjük, a városok és falvak j :ipraja-nagyja az utcán volt és nehéz volt könny nélkül nézni a valódi fel- szabadulás kollektív megnyilvánulását.

Az orosz hadsereg közeledtét ágyúr dörgés jelezte, morajlott ég és föld napokig, majd füst és torkolattüzek felhőjéből bontakozott elő az ellenállás után is lövöldözve bevonuló “felszabadító” alakja, akinek minden ideológiája a zsákmány volt Az egész ország így látta és a pusztítás 'képe, a riadalom mérete, az áldozatok merev, utolsó tekintet© soha nem feledhető kép a ; nemzet emlékezetében. Az osztrák császárnak még koronás magyar király korában sem feledte el a nemzet, hogy idegen m-arialócokat küldött ellene 1849- ben. A vörös cároknak és a vörös Bach- hus?ároknak sincsen vasa kiparancsolni a kollektív emlékezetből az oroszok bevonulását. Ezt a szót, hogy “felszabadítás”, magával viszi az utolsó orosz katona, amikor kivonul az országból, akkor is, hm csak unokáink érik meg a napot.