Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
GEREBEN ISTVÁN: Találkozásunk Szolzsenyicinnel ALEKSZANDER SZOLZSENYICIN, ;i Nobel díjas orosz író, június 30án, az Egyesült Államok legnagyobb szakszervezeteitek meghívására beszédet mondott a tiszteletére rendezett banketten. Az AFL—CIO elnöke, George Meany meg hívására a Magyar Szabadságharcos Szövetség négy képviselője is helyet foglalhatott az amerikai munkásvezérek és azok vendégei között a Washington Hilton Hotel 2500 személyt befogadó, zsúfolásig megtelt nemzetközi báltermében. Szolzsenyicin oroszul beszélt. Szabadon, csupán mérhetetlen írói tehetségére, küzdelmei során szerzett élményeire, tapasztalataira, idealizmusának oly világos logikájára, a hívó ember erkölcsösségéből eredő lelki kiegyensúlyozottságra támaszkodva. És ószintén. A párhuzamo san angolra fordított beszéd meglepett mindany- nyiunkat. Nemcsak azért, mert Szolzsenyicin ne künk idegen stílusban, a pódiumon szabadon mo zogva, mondanivalóját kezének, szemének játékával, egész fizikai énjének igénybevételével értetve, kiélezve, kiemelve, hithirdetökre emlékez tető hévvel beszélt, hanem azért — és főleg azért — mert mondanivalója elárulta, hogy az a rövid idő, amit száműzetése óta a szabad vi tágban töltött, elegendő volt arra, hogy a Nyugat gondolkodásmódját, jelenben és múltban elkövetett hibáit, de ugyanakkor erényeit is mégis merje, tárgyilagosan kiértékelje, és belőlük a tanulságot leszűrve, a jövő tennivalóit meghatározza. * Ostorozó szavait, erkölcsre, emberi tisztességre, emberségre épített gondolatait hallva, érzékelve — Mindszenty József égő szeme, tiszta lelke, hasonló sorsa jutott eszembe. Mennyire egyek: Mindszenty és Szolzsenyicin! Mindkettőjük énje a történelem sokszáz éves mélységében gyökerezik, onnét merít erőt, tapasztalatot a jelen viharainak, az emberiség legnagyobb erőpróbájának átvészelésére. Közös iránytűjük az igazság, az erkölcs, a bátorság. F.gyikük vitorlája a hit. a másiké a művészet. Egyikük sem diplomata, politikus, mindkettő igaz ember. — Mindegyiküket hatalmában tartja annak a nép nek a sorsa, amelyből születtek és amelyet szenvedéllyel szeretnek. Mindkettőjüknek van mon- j danivaloja a (na emberének, mindkettőjük hangja figyelmet követel, meghallgatásra érdemes. Mindketten példát nyújtanak, követelésre ösztönöznek. Mindegyikük áldozatra szólít. alapigazságok, alapvető jogok védelmében, érdekében. Mindkettőjük meggyőződése, hogy a kommunizmus, a totalitarianizmus, a diktatúra: erkölcstelen. Mindkettőjüknek meggyőződése, hogy a „nemes" cs „gonosz" élő, meghatározható, minden nap velünk levő fogalom. Mindkettőjük intése: Legyél nemes, állj ellene a gonosznak! S Szolzsenyicin, ugyanúgy mint Mindszenty, kelet felé mutat: A bolsevizmus gonosz, álljatok ellen amíg nem késő! AZ ÍRÓ MÁSFÉL ÓRÁN ÁT osztotta meg velünk gondolatait. Nem vettük észre az idő múlását. Egyedül az egyik ismert televíziós hírmagyarázó és jónevü hírlapíró hagyta ott a helyét a mellettünk levő asztalnál röviddel azután, — hogy Szolzsenyicin kétségbe vonta a nyugati újságírók hitelét, hivatkozva olyan interjúk minősítés nélküli közlésére, amelyek a szovjet titkosrendőrség jelenlétében zajlottak le s az átlag szovjet állampolgár detente-ra vonatkozó véleményét ismertették. George Meany bevezető és záró szavai ismételten bizonyították, hogy az amerikai munkás- mozgalom méltó Szolzsenyicin elismerő szavaira: — Az angol szakszervezetek vezetői szabadon játsszák azt a hozzájuk nem méltó játszmát, amelyet a szovjet szakszervezetek és azok vezetőinek látogatása és meghívása jelent. Az AFL— CIO sohasem esett áldozatul ilyen illúzióknak. Az amerikai munkásmozgalom sohasem engedte magát megvakítani, sohasem követte el azt a hi bát, hogy a szolgaságot összetévessze a szabad sággal — mondotta a nagy író. SZOLZSENYICIN OSTOROZOTT: — Nemrég néhány amerikai üzletember, saját kezdeményezésére, kiállítást szervezett Moszkvában, amely a legújabb kriminológiai technika eredményeit mutatta be... Ma az orosz ellenállókat a KGB a legjobb és legfejlettebb eszközökkel, műszerekkel vadássza. És ezért köszönet az önök nyugati kapitalistáinak jár. . . — Egy furcsa szövetség áll fenn a mi kommunista vezetőink és az önök kapitalistái között. — Az önök nyugati államférfiai Jaltával kezdve, érthetetlen okból, egyik engedményt a má sik után írták alá... — Mostanában a Nyugaton sokak szájából halljuk: A világ jelenlegi helyzetéért te vagy felelős, Amerika! Ezen vád ellen nekem itt határozottan meg kell védenem az Egyesült Államokat ... Meg kell mondanom, hogy az Egyesült Államok a legkevésbé bűnös a nyugati országok közül mindazért, ami körülöttünk van s a legtöbbet tett annak érdekében, hogy megelőzze azt. Az Egyesült Államok segítette győzelemhez Európát az első és a második világháborúban. Amerika kétszer emelte ki Európát háború utáni pusztulásból, tíz, húsz, harminc éven át állt, mint egy védőpajzs, Európát védelmezve, mi alatt az európai országok fillérjeiket számolták, megtagadva hadseregeik fenntartását, elkerülve a fegyverekért való fizetést, azon gondolkoztak, hogyan hagyják ott a NATO-t, tudva azt, hogy Amerika minden adandó helyzetben úgyis védelmükre siet. Ezek az országok kezdték mindazt, amiért Amerikát teszik most felelőssé! S teszik ezt ezeréves civilizációjuk, kultúrájuk ellenére, pedig közelebb vannak a veszélyhez és jobban kellene tudniuk... — Ittlétem alatt hallottam olyan érveket (Vietnammal kapcsolatban), hogy lehetetlen azokon segíteni, akikből hiányzik önmaguk megvédésé nck az akarata. A mai Európának felében, a mai világ háromnegyed részében az önvédelem akarata még kevesebb, mint Dél-Vietnamban volt. * — A demokratikus államok nem akarták megvédeni magukat (Hitler ellen). Védelmükül felhasználtak egy másik totalitáriánus rendszert, a szovjet totalitáriánus rendszert... — Minden átlag szovjet állampolgár megértette, hogy a vietnami békekötés hamis eszköz volt, amellyel lehetővé tették Észak Vietnamnak, hogy Dél-Vietnamot akkor foglalja el, amikor akarja. Es ezt váratlanul Nobel békedíjjal jutalmazták. Tragikus, ironikus jutalom... — Nem gondolkozhatunk csak a politikai kalkulációk alacsony színvonalán. Szükséges az, — hogy gondolataink nemesek, tisztességesek és ne- csak hasznot hajtok legyenek... Az erkölcs ma gasabbrendű, mint a törvény... * S BEFEJEZÉSÜL az amerikai munkásokhoz fordult: — Egyszerű amerikai munkások, ne legyetek gyengék! Ne engedjétek félrevezetni magatokat, lassítsuk le az engedmények folyamatát! Segítsük a felszabadítás folyamatát! Percekig tartó taps igazolta Meany elnök köszönő szavait: — Mindannyiunk nevében köszönöm azokat a gondolatokat, amelyeket vendégünk megosztott velünk ma este. A szabadság eszméje ma több figyelmet érdemel. A világnak többet kell azokra gondolnia, akik szabadságukat elvesztették. Amerikának — véleményem szerint — mint a szabad világ vezetőjének vállalnia kell ezt a feladatot, mert ha Amerika nem vezet, a szabad világnak nincs vezetője. ★ KETTŐNKNEK MEGADATOTT az a lehetőség, hogy Szolzsenyicinnel személyesen is találkozunk. Nagy Ferenc, a Western Connecticut State College könyvtárosa több évet töltött Ver- kután, mint a Gulág Archipelago foglya. Folyékony orosz nyelven mutatkozott be, követve a Gulág szabályait: Neve, születési adatai, a kiszabott büntetés időtartama, a büntetés alapjául szolgáló szovjet törvény paragrafusának idézete mosolyt varázsolt Szolzsenyicin arcára s mind járt, mint bajtársát üdvözölte fogolytársát, a magyar szabadságharcos Nagy Ferencet. A reásu- gárzott mosolyból nekem is jutott, mialatt Nagy Ferenc tolmácsolta a Szabadságharcos Szövetség köszöntését. Mindszenty bíboros Kontinent- ben megjelent cikkére utalva, az orosz író kifejezte a magyar bíborossal, elveivel való együttérzését és a magyar nép tiszteletét. ★ RÖVID, PÁR PILLANAT, MÉGIS FELEJTHE TETLEN EMLÉK. A magyar szabadságharcosok és az orosz disszidens találkozója. A forradalom alatt ügyünk védelmében hősi halált halt bajtársaink s a velük, oldalukon elesett orosz disz- szidensek szelleme velünk volt e pár percre. ★ ÉLMÉNY VOLT EZ AZ ESTE. ÉS TÖRTÉNELEM IS... KAIOI IkLIS MARY AKOK VASARNAP/A * * * * * * * * * * * * * * * « *■ Several weeks ago 50 Americans picketed the White House, complaining about the air pollution; and when they finished, they got Into 47 cars and went home.
