Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
DR. RIGLER RICHARD! MÁRCIUS IDUSA BALTIMORE-BAN 10 . . 1975. március 15.-ét a MAGYAR tavasznak, az Ígéretet hozó fiatalságnak szenteltük. Visszamentünk ugyan lélekben a Nemzeti Muzeum lépcsőjét több mint egy századdal ezelőtt körülálló tömegbe, de nem kerestük a lelkesedés okait, az álmokat s nem keserestünk a felébredésem csak a fiataljainknak adtuk a szót akik együtt szavalták el a Talpra magyart, elénekeltek egypár hazafias és népdalt s bemutattak lelkes munkájuk eredményeképpen egy népi táncot is. Isy vezették be a magyar előadóművészét és költészet fiatal bontakozó csillagát ILOSVAY SELYMES JUDITIT. Sokat vártunk Tőle és nem csalódtunk! sokat hozott s közvetlenül, lelket megragadó természetességgel osztotta mes velünk antológiája gyöngyeit és saját gazdag lelkivilágának, érző emberségének, izzó magyarságának Istentől adott rimekbe folyó gondolatait. Mindannyiunkat annyira magával ragadott, hogy arra kértük próbálja megmutatni mi van az ember mögött s hogy születik a költői "Nem kérhettek volna nehezebbet, minthogy magamról Írjak. Hiszen ami bennem igazán említésre méltó, az remélem, benne van a verseimben, Írásaimban. , Budapesten születtem, sajnos nem olyan későn, hogy nelennének háborús emlékeim és a velejáró úgynevezett háborús gyermekkori csukomájolajjal és másoktól kapott, levetett ruhákkal. De egy gyermek még nem tud összehasonlításokat tenni, hofzy lehetne másképpen is, szebben is élni. így boldogan másztam a fára nagymamám ferihegyi kertjében, ahonnan kilehetett látni a repülőtérre.Tanultam, de nem sokat, egészen a gimnáziumig megéltem abból amit az órán hallottam. 1958-ban kerültem be a Szépművészeti Főiskolára, rendezőszakot végeztem. Ettől kezdve azután semmi nem sikerült. Évekig állás nélkül voltam, csak a pálya szélén jutott hely és néha-néha visszadobhattam egy véletlenül kirepült labdát. így terveim, elképzeléseim u- gyanolyan megvalósíthatatlan álom maradt, mint az a soha meg nem kapott bicikli, amiről a meggyfa tetején ábrándoztam... Nem értettem az Életet, nem értettem, hogy lehet az, hogy én kora reggel buszozom ki a külvárosba egy irodába dolgozni, mig mások szakdiploma nélkül, saját autójukon járnak a televízióba rendezni... Nem szeretek erről beszélni. 'Ne árusítsd ki a szenvedéseidet fiam, úgysem könnyithetsz már a szavakkal!’ De az idő könyörtelenül múlt és egyre nehezebben viseltem a vizes, hideg albérleti szobámat, s a még mindig másoktól kapott ruhákat. Bizonyára bennem is volt hiba, túlzott őszinteségem és büszkeségem, ez nagy luxus... de hitem átsegített a nehézségeken. Csak arra törekedtem, hogy önmagámmal szembe tudjak nézni. Azután, hazudnék, ha nem imám le, jobbvlett egy kicsit. Már állásom is volt, és "be játszottam magam a pályára, de már késő volt. Már szúrt a szív futás közben és könnyedén leköröztek a fiatalabbak... nem tudtam újra beállni a sor végére. Három éve jöttem el... és úgy érzem a Sors mindenért kárpótolt. Szerencsés véletlenek és ismeretségek összejátszása folytán sokat utaztam. Végig naplót Írtam, talán megírom egyszer... Belgiumban és Spanyolországban vártam amerikai bevándorlásomra. Barátaim, akik itt élnek Arlingtonban 8ponzoroltak. Megszerettem Virginiát, ez nagyon fontos, mert újra gyökeret kell ereszteni és dolgozni... irai. Elindultam egy jeligés pályázaton, ahol 427 induló közül elnyertem a Los Angeles-i Uj Világ verspályázatán a második dijat. Évekig tanultam beszédtechnikát és előadómüvészetet, ezért vettem a bátorságot, hogy kiálljak az emberek elé... részben saját, részben a magyar költészet óriásainak verseivel... Mint minden gondolkodó embert, en§em is aggaszt a Jövő és aggaszt az ások rossz, amit körülöttünk a Világban látunk... Egyetlen célom vani ébresztgetni a JOT, a SEGITŐKÉSZSÉGET... ez az ember legfontosabb feladata attól függetlenül, hogy milyen hitü, vagy melyik pártnak a tagja, milyen nyelven beszél, melyik országban él! így születet meg a"Lélektől-lélekig" est. Huszadik századi költők - Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, József Attila, Juhász Gyula, Radnóti Miklós. A nyitó vers Illyés Gyulai Haza a magasban... Az est persze alakul is közben, mert mindig találok egy-egy uj gondolatot, ami beleillik. Voltam már New Brunswickban is, és van több meghívásom. Magyart tanítok, boldogan és hittel. Sok biztatást kaptam már kötet Írására, de az Önök Egyesülete Ígérte az első konkrét segítséget első kötetem kiadására. Ezen dolgozom most. Ebből köldöm el egy versem. Köszönöm meghívásukat és segitőkészségüket!" BOHÓCKESERGŐ Mindig erősnek mutattam magam, Vidámkönnytelennek! S ha volt is néha bánatos szavam, Elhitettemi hihetetlennek. Bohóckodtam, ha kellett. Arra mindig tellett. Ingyen osztogattam a belépőket, Becsalogattam a járókelőket.- Ó, de bolond vagy! - mondták kacagva,- Ingyen lépsz fel a porondra! Mit bánom én, csak telt ház legyen, Nevessetek valamennyien! Felejtsétek el a mindennapi gondot, Tapsoljátok meg az ingyen bohócot! Ilyen erős voltam! Azután egyszer én is nevetni akartam... Csend lett. S a porondon egyedül maradtam. Washington, 1974. Élmény volt meghalgatni - Juditkám, köszönjük mégegyszer, hogy közénk jött, vezesse tovább az Isteni Múzsa saját bölcsességében rejlő kielégülésére, mindnyájunk igaz magyar és tiszta örök emberi örömére.
