Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
MINDSZENTY JÓZSEF: A "FELSZABADÍTÓK" 8 Husvét éjszakáján bevonult a Vörös Hadsereg Sopronba. A polgármester előzőleg értekezletet hivott össze a felszabadítok méltó fogadásának az előkészítésére. A székesfehérvári püspökkel és fivérével együtt engem is meghívott és mint felszabadult politikai foglyot, engem kértek fel szónoknak. Azzal a megokolással utasítottam el, hogy a soproni hálát, ha van, soproni ajakkal illik kifejezni. Én itt idegen vagyok, akit Szálasi karhatalmilag, akaratom ellenére hozatott ebbe a városba. Különben is engem senkisem szabadított meg, hanem a menekülő karhatalom felejtett itt. A fogadásra nem mentünk el, de még a házból sem mozdultunk ki a szovjet katonák leírhatatlan viselkedése miatt. Az első napokban az ablakhasadékon át figyeltem meg a bolsevista lelkiség megnyilatkozásait és a megszálló katonák tetteit, akik hol magányosan, hol csoportokban géppisztollyal ostromot indítottak a környező házak ellen. A kapukat, melyeket a megrettent lakók bezártak és betámogattak, úgy döntötték be. Bent a férfiakat falhoz állították s úgy indultak a rejtegetett nők, bor, értékek és élelem felkutatására. Minden mozdítható érték után kinyújtották kezüket. Órákat, gyűrűket, női ékszereket leszednek a kézről, nyakról és kiemelnek a fiókokból más értékeket a tulajdonos mellének szegezett géppisztoly segítségével. Sok haláleset történt, különösen a nők védelmében.. Napközben is, de éjszakánként méginkább hallom a megtámadott és elhurcolt nők sikolyát a környékről. Részeg katonák szabad prédája lesz a város és környéke. A hadvezetés e szörnyűségeket nyilván azért is engedélyezi, hogy a nemzetet porig alázva, teljes erkölcsi és anyagi romlásba döntse és azután nagyobb sikerrel árulhassa a nyomorult nép megmentőjeként a Moszkvából hozott bolsevizmust. A "felszabadulás" második napján, husvét-hétfőn ablakom alatt egy lovas kocsi áll meg, melyet magyar gazda hajt hátulról is oldalról is neki szegezett géppisztolyok csövei közt.. A kocsin annyi fegyveres szovjet katona, amennyi csak ráfér és a kocsi belsejében nagy gubancokban a felszórt vegyes szerzemény. Más katonák pedig rabolt lovakon kisérték a különös fogatot. Megállnak és rövid tanakodás után kezdődik a rabolt holmi elosztása. Minden darabot egyenkint felmutatnak, hogy az érdekelt várományosok, szolgálati fegyverükkel ott feszengő, egyenruhás mar- talócok választhassanak belőlük. Törülközők, asztalkandők, asztalteritők, vánkoshuzatok, alsóruhák és más tárgyak libbennek a magasba. Gyönyörű dolgok vannak közöttük, magyar nemzedékek ügyessége és szorgalma van megörökítve bennük és rajtuk. Mennyi könnyes szem nézett a családi tulajdonnak e lélekkel készült drágaságai után! A le^magánabb magántulajdon volt és hozzá olyasmi, amit Marx és Lenin sem konfiskál el elvben és elméletben. Egyre libbennek a szekérről a fehér ruhák a magasba. De úgy járnak a felülről engedélyezett bűnös magánzulajdonnái, mint ahogyan a fuldokló légy az addig letakart és számára váratlanul feltárult mézzel. Mivel az utolsó csomó ruhából nem jutott mindenkinek, összevesznek. Két pártra szakadnak: a magántulajdonból kielégültek és a magántulajdon terén megcsaltak táborára. Az ordítozó, részeg szóváltás egyre durvul. Aztán a géppisztolyok a nyakból a kézbe lendülnek. Lövéseket hallok. Visszahúzódom s amikor újra kinézek, az ablakhasadékon át látom, hogy a magántulajdonba való visz- szahajlásnak lett két halottja és több sebesültje. Jött bizonyos idő múlva az ilyen esetekre még józannak megőrzött helyőrség, mely eltakarította az egész zsákmányt és a sebesülteket. Amint elindulnak, a szőttesekből lépten-nyomon hullonganak egyes darabok a korábban mindig tisztán tartott soproni utca vastag szemétjébe. A halottak ott maradtak a téren, ajkukon a magántulajdon méz-édes izével. Meghaltak a magántulajdon védelmében a kommunizmus győzelmének nagy farsangján. A Vörös_Hadsereg nyomában megérkeztek a magyar moszkoviták. Most Sopronban ezek plakátjai lepték és borították el a házak falát. Kirítt közülük a földreform-rendeletet közlő plakát, mely szerint: Magyar földön nem lesz többé szegény ember! Később közölték velünk, hogy nemcsak a hirdetmények érkeztek orosz katonai autókon, de magát a rendeletet is a Vörös Hadsereg teljhatalmú parancsnoka, Vorosilov hozta készen, és küldte meg a megfélemlített ideiglenes debreceni magyar kormánynak Mindig sajnáltam, hogy nálunk legkésőbb az első világháború alatt nem valósult meg a földreform. 'T’alán sok minden másképp fordult volna nemzeti életünkben. így a magyar nagybirtok 1920-ban nem cseh, román és szerb tulajdonba kerül, hanem megmarad a magyar nép kezében. Ez a mostani, idegen megszállótól ránk parancsolt földosztás azonban nem a nemzet érdekeit, hanem a megszálló hatalom pártpolitikai előnyét szolgálta.-"More" felszabadulás. /Márai Sándor Írja/ Néhány zsidó rejtőző, akik a faluban lappangták át a németek és a magyar nyilasok zsidóüldözésének hónapjait, most előmerészkedett: a közelben élt egy öreg ember családjával, gyógyszerész volt, jómódú polgár, aki megmenekült a nyilasok üldözése elöl. De a család nőtagjai féltek az oroszoktól. Az első orosz látogató érkezésekor az öreg ur - fehér szakálla volt, tiszteletreméltó, pátriárka jelenség - ünnepélyesen megállott az orosz előtt és kinyilatkoztatta, hogy ő zsidó. A jelenet,amely következett meglepő volt: a közlés hallatára az orosz elmosolyodott, leakasztotta nyakából a géppisztolyt, odalépett az öreghez, orosz szokás szerint szelíden - jobbról és balról - arcon csókolta. Azt mondotta ő is zsidó. Egyideig némán, barátságosan szorongatta az öreg kezét. Aztán visszaakasztotta nyakába a géppisztolyt és felszólította az öregurat, egész háznépével álljon a sarokba és forduljanak, felemelt karral, a fal felé. M.ikor az öreg nem értette rögtön a felszólítást, reárivalt, hogy tüstént engedelmeskedjenek, máskülönben agyonlő a szobában mindenkit. Az asszonyok és az öreg beálltak a szoba sarkába és a fal felé fordultak. Az orosz ezután lassan, kényelmesen kirabolta őket: szakember volt, egy falbontó betörő szakértelmével kopogtatta végig a kályhát, a falakat, minden fiókot kihúzott, megtalálta a család elrejtett ékszereit és összes kész- oénzüket, mintegy negyvenezer pengőt. Mindezt zsebretette és elment.
