Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
10 Ml ÚJSÁG MAGYARORSZÁGON? . . .-"Drága oercek" cim alatt azt panaszolja el valaki az egyik lapban, hogy kipróbált egyet az újonnan felálitott pesti parkolóórák közül. 15 percre 1 forintba kerül a parkolás, ami önmagában véve rablás, de még hagyján ahhoz ke'pest, amit a néhányperces késésért fizetett az a boldogautó- tulajdonos. A külön erre a célra tartott - és fizetett! - ellenőr elcsipte és ott helyben 50 forintra bírságolta. Amikor az autós megpróbált alkudozni az ellenőrrel, az szóról-szóra ezt mondtál "Elengedném én szivesen a birságot, de engem is percenként ellenőriznek!" Ellenőrök országa...-Az állami háztartás legfőbb alapja az idegenforgalom. Annyi idegent csalogattak a balatonra, Egerbe, _a Pilisbe és a pesti éjszakába, hogy a közönségnek kinyilt a szeme és meglátta a széditő különbséget a Vasfüggönyön inneni és túli világ között. A nagy idegenforgalommal a rendszer öngóll lőtt. A dolgozók állami pénzen fenntartott étkezdékben, üzemi konyhákban, teritetlen piszkos asztalokon eszik a bablevest, de ugyanakkor a nyugati turisták számára luxus szállodákat és vendéglőket éüitenek.-Tito elnök Gierek pártfőtitkár meghívására - március közepén - Lengyelországba utazott. Magyarország felett átrepülve szivélyeshangu táviratban köszöntötte Kádár Jánost.-A lapok és rádiók elég részletesen beszámoltak Zilahi Lajos haláláról, minduntalan kihangsúlyozva, hogy akkor érte a halál az újvidéki kórházban, amikor huszonötévi távoliét után a hazate- lepedése a kormány engedélyével folyamatban volt. A Dunántúli Naplóban egy Csányi László' nevű újságíró azzal búcsúztatta, "aligha valószínű, hogy nemzeti klasszikusaink között tartjuk számon,de ott talán mindig lesz helye, ahol azoknak a neve szerepel, akik hűtlenségükben értették meg, nincsen számukra hely a földnek ezen az igazán kis zugán kívül, mely ápol, eltakar". Az utóbbi sorokat Márai Sándor talán igy kommentálnál "...téved otthon az, aki az emigránsokban kóbor ritterek falkáját látja. Végül is, nem mindenki hazaáruló, aki önként és nagy áldozatokat vállalva elment hazulról, mert attól tartott, hogy kényszeritik cinkosnak lenni egy gaztettben . "-Március 3.-án, életének 7^. évében meghalt Németh László. Nagy veszteség érte a mai magyar irodalmat, melynek Illyés Gyula után Németh László volt legnagyobb élő alakja. A hazai újságok is hosszú nekrológokban búcsúztatják, melyekben diszkréten igyekeztek elhalgatni azokat az éveket, amikor Németh Lászlót hallgatásra kényszeritette a rendszer. Az egyik megemlékezés igy intézi el a kérdést» "A felszabadulás után, kölcsönös félreértések miatt, Németh László egy ideig távolabb került az irodalmi élet első vonalától." Finom megfogalmazása annak a tízéves korszaknak, amikor Németh Lászlónak csak egy távoli alföldi város középiskolai katedráján jutott hely. Teljes szívvel azonban soha nem fogadta kegyeibe a rendszer - ahogy ő sem békéit meg soha egészen a rendszerrel, talán csak fegyverszünetet kötött vele... - s épp ezért mindig csak a tűrt Írók közt tartották számon. A Farkasréti temetőben temették el. Illyés Gyula búcsúztatóját, Sinkovits Imre olvasta fel, az írószövetség nevében pedig Illés Endre vett búcsút az elhunyttól.-Magyarország nemzeti jövedelme 330 milliárd forint, közli a Statisztikai Hivatal, amiből egy- főre jé ezer forint esik. A lakosság betétállománya 197^-ben hetven milliárd forinra emelkedett.-A magyar lóállomány 230 ezer, negyede sportlói a kaposvári mezőgazdasági főiskolán verseny- és sportló szakot nyitottak, a halgatók többsége agrármérnök, lovas edző és zsoké.-Egy mosolyra ingerlő, humorosnak szánt, de végeredményben szintén elszomorító kis Írást idézünk. Cime» "Egy számmal nagyobb" és arról szól, hogy egy elegáns belvárosi kötöttáru-boltban pullóvert választ a vevő, egy jólöltözött fiatal lány. Az egyik pontosan ráillik, de ő egy számmal nagyobbat kér. Az eladó nem érti, mire a vásárló» "Tudja kérem, az anyukám egy kicsit testesebb, mint én. És ez a pullover bizony elég sokba kerül. Ezért anyukával majd felváltva, közösen hordjuk. Őrajta feszül majd egy kicsit, nekem meg picikét bő lesz, igy állapodtunk meg otthon. Ő fizeti a felét..." Szegény pesti dolgozó nők! Nyomorúságos fizetésükből még egy”önálló" pullóver- re sem telik» kettőnek kell összeállni, hogy egy"családi" ruhadarabot vehessenek! Hogyan is szólt a régi sláger? - Csicsónénak három lánya, mind a három egy szoknyában.-Kommunista ABC» -ur ül, kukás áll... A munkások felsorakoztak vonalban a kamera előtt, némelyiknek csak a második sorban jutott hely, onnan kukucskált előre» a mérnökök fotelokban ültek félkaréjban, némelyik hanyagul keresztbe vetette lábát és hintázott a fotel rugóin - riporter eléjük pattant a mikrofonnal és kérdezgette őket, először a munkásokat, aztán a mérnököket, ugyanarról. A televízióban láttuk ezt néhány napnál ezelőtt, de mer egyszerre-egymásután láttuk, a kontraszt roppant élességgel idézte föl az eddig nem tudatosult emlékképeket» nemcsak egyszer, náhány nappal ezelőtt volt látható ez a képsor. A munkások mindig állnak az üzemi tévériportokban, a műszaki és gazdasági vezetők mindig ülnek. A hivatalnok is mindig ül, az ügyfél többnyire áll. Ül az ilyen-olyan köztisztasági főnök, áll az utcaseprő a lapátjával, a kukás az autó mellett. Ül a téeszelnök, áll a sertésgondozó. Ül az iskolaigazgató, állnak a diákok. Ül a kerületi hivatalnok, áll az óvónő, a dadus néni, a postás..V.ég alig láttunk a tévében fotelrugókon hintázó munkást, utcaseprőt, sertésgondozót, boltieladót, takarító nénit. Hogy miért? bizonyára az életszerűség miatt. A riport igy hiteles. Csakhogy ami életszerű, az nem feltétlenül korszerű. Ez az életszerűség például elavult társadalmi megkülönböztetést sugall, akaratlanul is. Mert igaz, hogy a sertésgondozó nem dolgozhat, és a téeszelnök állva. De a televízióban ők - akárhogy nézzük - szerepelnek, a szerephelyzeteknek pedig mindig minta-teremtő, emberi státusrendet meghatározó jelentőségük van. Egy tévériport valamiképpen műalkotás is, afféle spontán színdarab, s ha egy színdarabban valakik folyton ülnek, másvalakik folyton állnak, ez a szereplők egymáshoz való viszonyát is minősiti. Értsük hát szószerint is» méltatlan volna hozzánk, ha a munkásnak, az utcaseprőnek, a sertésgondozónak, a bolti eladónak és a dadusnéninek örökösen csak állóhely jutna. (Élet és Irodalom, 1975.január 18.)-Március elején "Magyar-kinai kereskedelmi egyezményt Írtak alá Budapesten". Magyarország főként szerszámgépeket, gépalkatrészeket és műszaki cikkeket szállít Kínának, aminek ellenében onnét vegyi cikkeket, gyógyszer alapanyagokat, színesfémeket és élelmiszerkonzerveket Ígérnek.
