Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Baltimorei Magyar Egyesület tagtájékoztatója BALTIMORE! ^ ^ értesítő ,.Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.” TAMÁSI ÁRON P.O. Box 7416 - Baltimore, Md. 21227 - U.S.A. 1975.január Dr, Pogány András: U.jévi köszöntő valamennyiünk számára... 197^ óesztendeje lassan porrá őrlődik a történelem malmán s a jelenből múlt lesz» a napi eseményből történelem. 197^ kétségtelenül nem volt egvike azoknak a "jó" esztendőknek, mikor a világ dolgai zökkenés nélkül haladnak előre és amikor a látóhatár biztató szineket tükröz vissza jövendőt kutató szemeinkbe. Az infláció, a háborús veszély, a technológiai forradalom máskülönben csodálatraméltó korszakának uj nyavajája, az energiaforrások hiánya mindmegannyi baljós jel, mely nehézzé és gondterheltté tette az elmúlt esztendőt és nem sok jót Ígér 1975- re sem. Ezért igazán "dignumest justum est", ahogy a miseszöveg ma is mondja, hogy világi ván- dorutunk evvégi szakaszán levessük vállunkról az emberi gondok tarisznyáját és megpihenjünk kissé a Bölcső lábánál mely a Jó Hir érkezését is jelentette a világ számára.Ott kell erőt gyűjtenünk magunknak a jövő esztendőre: ott kell keresni -és sehol máshol- azt a kiapadhatatlan energiaforrást, melyet nem szerencsés földrajzi fekvésű országok, hanem egyedül a Mindenható Isten adhat számunkra. Mikor értjük meg már végre, hogy csak a Bölcső lábánál árnyékolhat be bennünket a Szentlélek Úristen kegyelme, mely nélkül akaratunk gyenge, testünk fáradságtól elemyedt és látásunk, elménk emberien rövidlátó, illetve távlat nélküli marad. A Kegyelem segitsége nélkül nem látjuk a fáktól az erdőt, ami a véges ember számára mindig a tragédia kezdete. Szükségünk van megújhodásra és megpihenésre azért is, mert magyarok, méghozzá emigráns magyarok vagyunk. Emigránsnak lenni nehéz feladat, magyar emigránsnak lenni különösképpen az. Két kő között őrlődünk valamennyien. Egyik oldalon áll az a hivatás, amit a felkelt magyar nép bizott reánk 1956 véres napjaiban s amelyet legjobb tudásunk és lelkiismeretünk parancsa szerint immár 18 esztendeje hűségesen betölteni igyekszünk. A másik oldalon viszont kétségtelen tények és irányzatok kőszikláján őrlődünk. A nypgati világ opportunizmusa, a détente politika minden áron "sikereket" kereső mániája, a szabadvilág erkölcsi bázisának elmorzsolódása - melyet minden újabb és újabb elvfeladás és "pragmatikus" okokra hivatkozó visszavonulás pörölycsapásnál jobban zúz darabokra - nem az a háttér, melyre támaszkodhatunk. így állunk egyedül a világban, tűz és viz, megmászhatatlanul meredek szikla és feneketlen mélység mesgyéjén, elhivatottsá unk keskeny kőpárkányára kapaszkodva. Egyedül vagyunk s velünk szemben a megbolondult világ minden démoni hatalma.
