Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-01-17 / 283. szám
36 MAGYAR SZÓ-A HÍD_________________ IRODALOM 2007. JANUAR 17-24. Kiálts rám! (22.) Mika Gizella Erzsiké annyi mindent halott egyszerre, hogy nem is tudta melyikre válaszoljon. Haragudnia kellett volna ezért az amagónus hangvételért, mégis ahogy ránézett a férfira, aki ott állt pizsamában előtte, valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzést váltott ki belőle. Odalépett elé és mélyen a szemébe nézett.- Nekem nincs mit szégyellnem, ez az én magánügyem, amihez neked végeredményben semmi közöd. Nekem pedig te nem segítesz, amit teszel az a te és a mama dolga. Mit akarsz tőlem? Tulajdonképpen milyen jogon vonsz kérdőre engem? Sanyi hirtelen hangnemet változtatott. Megkerülte az asztalt, majd megállt előtte.- Azt szeretném - és hirtelen átkarolta a lány derekát - azt, hogy szeress engem, mert én megőrülök érted - magához húzta és vadul csókolni kezdte a nyakát, az arcát, végig lehelte a kezét, majd rátapadt az ajkára. Furcsa módon a lánynak nem volt ereje ellenkezni. Oly régen égett a vágytól, hogy valaki szerelemtől ittasan a karjaiba zárja, hogy szenvedélyesen átadta magát ennek az új érzésnek. Mindkettő teste remegett, vágyuk felfokozott izzásban kereste a másikat. Egymásba ga- balyodva hátráltak az ajtó felé. Sanyi fél kezét szabaddá téve lekapcsolta a villanyt, kinyitotta az ajtót, közben a másik kezével szorosan ölelte és a csókot sem hagyta abba. így araszoltak a nyári konyha felé, el egészen az ágyig. Erzsiké forró teste hozzásimult a férfi már meztelen testéhez, miközben az a ruháját gombolgatta, majd lassan, finoman fejtette le róla. Egy-egy ruhadarab levétele után lázas csókkal borította a fedetlen területet, nyelvével a mellbimbóját izgatta, közben a másik keze már jóval lejjebb simította le az utolsó fehérneműt. Erzsiké még életében nem érezte ezt a csodálatos kéjes érzést, szinte elalélt a gyönyörtől. Első szerelmes éjszakáján megsemmisült a férfi karjaiban. Ezután minden este megismételték. Ugyanúgy remegett minden este minden érintésre. A pénz egy részéből a nyári konyha elé teraszt húztak, linóleummal leburkolták. A kislány a mamánál maradt, ők pedig leköltöztek. Mariska néni szó nélkül vette tudomásul a történteket. Ha joga van a kemény munkához, hát élni is legyen joga. A lángoló szerelem új ihletett adott a lánynak, mely következtében képei egyre kifinomultabbak, egyre profibbak lettek. Sanyi a munkakeresés ürügyén jóformán csak este járt haza és mindig eredménytelenül. Erzsiké jóvoltából viszont megint jó és szép ruhákba járhatott, a pénzt kérnie sem kellett, a lányt boldoggá tette, hogy segíthetett neki. Izgalommal várta az estéket, mikor behúzódtak szerelmi fészkükbe. Sanyi vigyázott arra, hogy nehogy az eltartott benyomását keltse, pénzt soha sem kért, egyszerűen elvette arról a helyről, ahol az volt. Apróbb dolgokat mindig vett belőle a családnak is és azt úgy adta elő, hogy a városban talált munkát, amiért rendesen meg is fizették.- De hiszen te remek munkát végezhetsz szerelmem - bújt hozzá Erzsiké - ha így meg vannak veled elégedve. Sanyi büszkén állta a dicséretet. Egyedül voltak otthon. Mindent bevetett, hogy még jobban magába bolondítsa a lányt. A háta mögé állt, szorosan átölelte, közben a szoknyája alatt egyre beljebb nyúlt. Mestere volt, hogy kell a nők vágyait felkelteni. Erzsiké teljes testében remegni kezdett, ha csak közeledett felé. Szerelmeskedtek napjában többször is, minden alkalommal az egekig repítették a kéj mámorítóan izgalmas percei. Képeiből sugárzott a kielégült szerelem, a belső nyugalom, a béke. A doki elintézte, hogy lakásukba bevezessék a telefont, pedig eddig csak a fontos embereknek járt.- Te is az lettél kislányom. Egy hét múlva kiállításon vesznek részt a képeid. Megmondtam, hogy rengeteg embert teszel majd velük boldoggá - azzal átnyújtotta az utolsó műve ellenértékét. - Nem is tudom, hányadik is?- Ha csak azt veszem, amit fizettek érte, hát úgy néz ki, hogy a tavasszal teljesen átalakíthatjuk a lakást, pár szobával kibővítjük. Doki, én olyan boldog vagyok. Az nem szólt semmit, csak magához húzta szőke kontyos fejét. Nem tetszett neki, hogy az a férfi úgy befurakodott közéjük, de hát a lány egyenlőre boldog, nem veszi kedvét. Tudja, hogy Erzsiké boldogsága nemcsak a képeiért kapott pénznek szól. A család élete megváltozott egészében is és személyében is. Az ikrek elvégezték az általános iskolát, mindketten Tatabányára kerültek geológiai szakközépiskolába. A kis Luca már öt éves lett, be kellett íratni az óvodába, a nagymama háborgása ellenére. Sanyi állítása szerint Miskolcon egy textilgyárba került, így kevés időt töltött otthon. Kata egyetemista lett, így nagyon ritkán találkozott Erzsikével. Az igazság az, hogy a családi teendők, meg a festés őt is lefoglalták, ezért megértette barátnője elmaradását. Boldogságát csak az zavarta, hogy Sa- nyi egyre többet váltott éjszakai műszakot.- Nem értem miért kell magadat eny- nyire hajtani, hiszen meg van mindenünk, amire szükségünk van, sőt még több is - bújt hozzá egy szerelemes éjszaka után, mikor a férfimunkára hivatkozva vasárnap hajnalba indulni készült.- Jó lenne már együtt elmenni valahová, nincs mostanában egy szabad hétvégéd sem - és visszahúzta vállánál fogva az ágyra. Sanyi az órájára pillantott, túlságosan is hevesen reagált, ellökte magától Erzsikét és sebtében öltözködni kezdett.- Nekem ne papolj arról, hogy menynyit dolgozom - emelte fel a hangját - majd még azt is elérem, hogy azt vágod a fejemhez, hogy te tartol el! A "munka" szóra mindig belázadt, de még most volt az első ilyen heves összetűzés. Szó szót követett, nem válogattak a szavakban. Mindenáron el akart menni, pedig még az este azt mondta, hogy nem kötelező, csak jó lehetőség annak, aki dolgozni akar. Erezte, hogy túlságosan is túllő a célon, alig van itthon.- Kérlek szerelmem, maradj itthon! Csak ezen a vasárnapon, hiszen a héten már két éjszaka is bent voltál!- Nem bírod felfogni, hogy megígértem, számítanak rám! Ez egy csapatmunka.- Ott a telefon, hívd fel őket, hogy közbejött valami!- Persze! Esetleg ne mondjam meg azt is, hogy neked kevés volt az éjszakai hempergés? - húzta a cipőjét, de idegességében elszakította a cipőfűzőjét.- Ne légy ízléstelen! - szállt le az ágyról, magára kapta a pongyoláját - cipőfűző nélkül nem is mehetsz - nevetett, de vesztére. A férfi agyát elkapta az a gőz, ami minden nagyobb idegességnél előjön nála. Felkapta a pár cipőjét és teljes erőből a szerkényhez vágta. Ma végképp mennie kell, a mai nap életbevágó.- Van mit nevetni! - ordította, miközben az órájára nézett. Őrült hajrába kezdett, hogy le ne késsé a vonatot. Kigórta az összes cipőjét, amik eddig katonás rendben sorakoztak a szekrény alján, de egyikben sem volt még hasonló színű sem. Közben egyre csak veszekedett. Erzsiké végül feladta, már látta, hogy nagyon elfajult a helyzet, értelmetlen vita, hiszen úgysem tudja erővel sem visszatartani. Lelkiismeretes, rendes dolgozó.- Vedd fel a barnát, az jól néz ki - enyhült meg végre.- A barnát? Látni, hogy ízléstelen buta maradtál, ha még el is vagy úgy ájulva a képeidtől- az nem megy az öltönyömhöz - dobálta le magáról és cserélte át.- Menj már az útból - tolta arrább a nyomában ugrándozó lányt, aki ennek ellenére ölelve bújt hozzá. Sanyi durván lefejtette magáról, köszönés nélkül bevágta maga az ajtót maga után. Végre kiszabadult.- Mi idegesítette így fel - bújt vissza Erzsiké szomorúan, majd magát okolta, hogy minek kellett neki ezt a cirkuszt kirobbantania. Haragudott magára, hogy úgy megbántotta a férfi önérzetét, pedig tudhatta, hogy még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy az eltartott szerep jusson neki. Az biztos, hogy nem bánná, ha nem dolgozna, mert azt szeretné, ha állandóan együtt lehetnének, de ezt egy férfi sem tűri, inkább ők akarnak lenni a család- fenntartók. Ha nem kezdte volna el a nyavalygást, most szépen szerelmesen, egymást csókolva váltak volna el. Többet nem tesz ilyet, mert elveszítheti - futott végig még a gondolatra is rajta a hideg. Kéjesen kinyújtózkodott, még magán érezte a férfi érintését, csókjait, az éjszaka átélt gyönyöröket és azon nyomban felvette az iménti durva megnyilvánulást. Újra álomba szenderült. Egy órát aludt még. Később megmosakodott, lenyugodott. Feltétlen ki kell este valamivel engesztelni, valami ajándékot kell neki venni! A gondolattal újra vidám lett a várakozás óráiban. Eszébe jutott barátnője. Fel kell, hogy hívja és egy kis önbizalmat kell meríteni belőle! Kata ahhoz nagyon ért, hogy időnként felrázza és elhitesse vele, hogy milyen sok jó és szép értékkel rendelkezik. A divatnál az ízlésről is kell beszélgetniük, csak úgy burkoltan, lám, mit mondott neki a férfi, hogy nincs ízlése, meg hogy buta. Na de hagyjuk ezeket a rossz dolgokat, a hiba valóban benne van, ha nem idegesíti fel, nem vágott volna hozzá ilyen meggondolatlan szavakat. Nyilván ő sem gondolta komolyan. A telefoncsörgés többször kiment, de nem vette fel senki. Később még próbálkozik, hiszen ilyenkor mindig otthon van, tanul. Szüksége van egy kis beszélgetésre. Közben Luca rontott be, egy piros macit húzva maga után.- Anya, anya! Ma nem kell óvodába menni, megígérted, hogy ma sokat fogunk játszani, meg este veled alhatok - és gyorsan befészkelte magát a jó puha párnák közé. Erzsiké odaugrott és jól megdögönyözte. Lelkiisme- ret-furdalást érzett mostanában, talán elhanyagolta a lányával való foglalkozást. A mama viszi-hozza, ott is alszik vele, pedig most már elég nagy a lakás, van itt bőven hely, különben is, a kislány szobája itt áll berendezve a háló mellett. Sanyi úgy látta jónak, ha a gyerek lenn van a mamával, mondván nem hiányzik, hogy az éjszaka kellős közepén esetleg meglepje őket. Ez is egy olyan dolog, ami nem egyezik az ő véleményével, mégsem tette szóvá sohasem. Ma viszont valóban nem lenne jó, ha itt aludna, ma ki kell békítenie és utána... így megbeszélte a gyerekkel, hogy még egy pár éjszakát a mamával tölt és utána már állandóan itt lesz. Sőt ő fogja vinni-hozni az oviba. ■ - Gyere, menjünk be a te szobádba, nézzük meg, mi hiányzik még, mit szereméi ide felhozni. Ezentúl az a te birodalmad, csak az jöhet be, akit te beengedsz. A gyerekszobában maga is csodálkozva állt. Elbűvölte a hangulatos rózsaszínű ágytakaró és a fal tapétája, melyen mesealakok nevettek feléjük. ítt áll ez a kis csodálatos kuckó, a lakója meg még egy napig sem élvezte, pedig mennyi szeretettel válogatta tavaly bele a berendezést, a játékokat. folytatjuk
