Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-04-04 / 288. szám
2007. ÁPRILIS 4. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HID 35 Munkaszolgálatom története 1. rész Kezdem ott, hogy elemi iskolában a nem zsidó vallású fiúkkal együtt ültem az iskola padjában. Együtt jártam 8 évig leventébe, amiről Önök talán nem is hallottak. Együtt futballoztunk éveken át, tehát soha nem éreztem, hogy zsidó vagyok. EIúsz éves koromban együtt mentünk sorozásra, de már nem katonának, hanem munkaszolgálatra hívtak be Kassára. Ekkor még két bátyám katona volt, ez évben, 1940-ben tíz év ka- tonásdi után ők is munkatáborba kerültek. Egy és fél év dobálózás (Erdély, Máramaros stb.) után kitört a németorosz háború és mint csatlós ország Magyarország is kiküldte katonáit a munkaszolgálatosokkal a Don kanyarhoz az orosz frontra. Itt kezdődik beszámolóm értelme. A végállomáson a lovastábori csendőrök kezébe kerültünk. Karórát, zsebkést stb. akinél találtak, lóhátról agyba-főbe verték. Rengeteg zsidó század érkezett, kik a hős tábori csendőrök fogadtatásától rémülten meneteltek tovább 65 km-re az első vonalba a Don kanyarhoz. A munka: aknarakás ( semmi kiképzés nélkül) és halottak takarítása volt. A nagy hideget mindenki átélte, de a honvédségnek meg volt az emberséges étkezése, ruházata és egy ellensége, az oroszok. De a munkaszolgálatosnak még egy ellensége volt, a magyar katona. Úgy tudták, a zsidó munkaszolgálatos volt az oka, hogy Hitler német serege megtámadta az oroszokat. A történelem még fogja tanítani, hogy a németek a második világháborút 1943 jan. 13-án Voronyezs- nél, vagyis a Don kanyarnál vesztették el. Nem csak a hadműveletekkel, de az átélt nagy hideg miatt is. A széthullott magyar katonaság a zsidó munkaszolgálatosokban a visszavonulás folyamán most már ellenséget látott. Mi voltunk az oka amiért a németekkel együtt a katonaság elvérzett. A tüzérek a szemem b"™" előtt lőtték agyon három bajtársamat, mert az ágyút a nagy hóban nem tudták mozdítani. Két áldozatnak a testvére itt él és beszámoltam nekik, mikor és hol lőtték le őket. A további visszavonuláson nem az oroszoknak, hanem a magyar honvédségnek lettünk az áldozatai. Az orosz házakba belépni életveszélyes volt a katonák miatt. Egy csoport megbeszélte, hogy lesz ahogy lesz: megalusznak az egyik meleg házban. Lefeküdtek, mikor magyar katonák verték az ablakot, be akartak menni ( előre meg volt tervezve), erre az egyik munkaszolgálatos kiszólt az ablakon. 6-ik hadtest utászok vagyunk, a lakás már foglalt. Életveszélyes volt, de megérte a melegben aludni. Továbbmentek. Párszor sikerült ez az életveszélyes trükk, de nem minFOXTY. \ iBORl É W iN! kitűztünk! új címünk: 5414 New Utrecht Ave., Brooklyn, NY (55 Street Subway megálló: D, M) Új nyitvatartás: Hétfőtől-Vasárnap: 6 AM - 9 PM Új nevünk: AAHUN JÓ ÁRAKBAN KAPHATÓ MAGYAR ÉTELEK!!! Főételek: Desszert: Gulyásleves Szilvás gombóc (2 db) Töltött káposzta (2 db) Palacsinta (diós, túrós, lekváros) Rántott hús Somlói galuska f1 — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — 1 Ezzel az eredeti kuponnal létszámtól függetlenül jLVJ/O árkedvezményt kap(nak) a vendéglőtől és a Magyar Szótól! denkor. Az egyik reggeli sorakozónál hiányzott egy egész csoport. Ez volt az elit gárda. Mind érettségizett fiúk voltak. Egy iskolában próbáltak aludni, de nem sikerült, mindet agyonlőtték. Pontosan emlékszem kik voltak. A visszavonulás közben kitavaszodott, a hemzsegő tetű kihozta a flektífuszt. A testünk tele volt sebekkel. Ma is nyoma van a testemen. Magas lázzal járt, az ember elvesztette az eszét és ragályos volt. Egy Dorosios nevű községbe be lettünk pakolva egy kolhozba (az volt a neve, ahová a rendszer berakta az őszi termést.) Több százan voltunk benyomva. Emeletes volt. Parancsnokunk, Vitéz Szent Katolnai őrnagy parancsára fel lett gyújtva. Ennek az állati sorsú pajtának ( nem hallomásból tudom ) lakója is volt 14 napig. Megmenekülésem oka az volt, hogy lábra tudtam állni és észnél voltam. A kimenekülök nem voltak többen mint 10-20 %. Visszatérte után az őrnagy úr a hadbíróságon lett felelősségre vonva. Nem tudom mi lett a sorsa. Mivel a visszavonulás időnként az oroszok nyomásától leállt, találkoztunk az egyik orosz faluban egy piros csíkos nadrágos tábornokkal, a nevére jól emlékszem, idősebb magasrangú tiszt volt. Vasvári József vezérőrnagy volt. Leállt velünk beszélni, végigmért bennünket a szemével. Századparancsnokunk egy református pap volt, de nem vele beszélt, hanem velünk. Végigmért a szemével. Nemcsak fizikailag voltunk tönkre menve, de ruházatunk állati volt, a lábbelink zsákdarabokból állt a tífusz után. Az volt a parancsa, hogy sorakozzunk fel az út mentén. Odarendelt két teherautó élelmet, bakancsot, katonaköpenyt részünkre. Úgy tűnt, hogy álom az egész. Beszélgetett velünk sorsunkról. Kértük, küldjön haza bennünket, régóta a fronton vagyunk. Válasza az volt: "El tudnám intézni, de jobb nektek most itt." Ekkor már családunk gettóban volt és pár nap múlva Auswitzba kerültek. Őt többet nem láttuk, a fenti áldja meg hamvait. (folytatjuk ) Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! mozaik@ahid.com Tavasz Eljött már a tavasz a nap melegével. A természet ébred, zöldül szerte-széjjel. A pázsitos zöld fü takarja a földet. A sok virág és iá már rügyezni kezdett fehér és kék orgonák szerte illatoznak. Madárkák a fa ágain vidáman csipognak. Sokan a parkba napozni kijárnak. Es a gyerekek ott hangosan labdáznak. A földeken vetnek, mások meg halásznak. Örülnek a tavasznak, melyre nagyon vártak Fábián Tibor 2001 október S. i
