Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-04-04 / 288. szám

2007. ÁPRILIS 4. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 27 BMP ll ÖYER Lázár Ervin A NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ A BÁRÁNYFELHÓ-BODORÍTÓ Csak akkor ültek vissza Vadkan Valde- márra, amikor végre meglátták Mikka- makkát és Vacskamatit. Szeréna sziré­názott, ahogy a torkán kifért.- Mi az, félrenyeltél? - kérdezte tőle Vacskamati.- Őrült, nem látod, hogy sziréna va­gyok?- Nem vitatkozunk - mondta Gepárd Géza szigorúan, miközben fürgén le­pattant a riadóautóról. - Le vagytok tar­tóztatva.- Foglyokat nem szállítok - mondta gya­nakodva Vadkan Valdemár.- A gépkocsi nem beszél! - utasította rendre Gepárd Géza.- Mi az, hogy le vagyunk tartóztatva? - kérdezte Vacskamati.- Hát az, kérlek alássan, azt jelenti - mormogta Medve Medárd, miközben lekászálódott Valdemárról (a riadóautó megkönnyebbülten felsóhajtott) -, azt jelenti, hogy... izé... szóval, hogy le vagytok tartóztatva.- Nagyszerű - örült Vacskamati -, még sohasem voltam letartóztatva!- Csend! - szólt rá Gepárd Géza.- S ha szabadna tudnom, miért vagyunk letartóztatva? - érdeklődött Mikkamak- ka.- Mert csavargókülsejűek vagytok - mondta fölényesen Gepárd Géza alőr- mester.- Hát hogyne lennénk csavargókülsejű­ek - mosolygott Mikkamakka -, amikor tényleg csavargunk!-Ajaj - nyögött fel Medve Medárd -, ez nagyot változtat a tényálláson! Tényleg csavarognak.- Csak ő csavarog - kiabált Vacskamati ­, én nem!- Csend! - mondta neki Gepárd Géza, és Medve Medárdhoz fordult. - Munka­kerülés - súgta neki.- Aha, igazad van - csapott a homlokára Medve Medárd. - Munkakerülők vagy­tok.- Csak ő - kiabált megint Vacskamati -, én rengeteget dolgoztam!- Csend! - mondta neki Gepárd Géza. Medve Medárd megköszörülte a torkát.- Szóval akkor munkakerülésért...- De hát hogy képzeled - szakította fél­be Mikkamakka -, tu­dod, mennyit dolgoz­tam én?- Hát akkor halljam: mit dolgoztál? - sze­gezte neki a kérdést Medve Medárd.- Nézz csak az égre! - mondta Mikkamakka.- Nézek - szegte hátra a nyakát Medve Me­dárd. A többiek is az eget nézték.- Mit látsz?- Bárányfelhőket.- Milyenek?- Bodrosak.- Na látod!- Mi az, hogy "na látod"?- Mit gondolsz, mitől bodrosak?- Mitől? Tényleg, mitől? - álmélkodott Medve Medárd.- Hát mert kibodorítottam őket - csa­pott a mellére Mikkamakka. - Mivel­hogy én vágyók a bárányfelhő-bodorí- tó.- Ó - mondták mindannyian -, gyö­nyörűséges!- Engem is kibodoríthatnál - sóhajtott Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna.- Akkor csak ezt visszük el - mutatott Gepárd Géza Vacskamatira. - Mert ez nem dolgozott semmit.- Dehogynem - siránkozott Vacskamati -, Mikkamakkának segítettem.- Tényleg segített? - kérdezte Medve Medárd. Mikkamakka felelet helyett az égre mu­tatott.- Nézzétek csak! Ott úszott egy bárányfelhő. Olyan kó­cos, hogy még!- Na, azt ő csinálta.- Miért engedsz neki belekontárkodni? kérdezte tisztelettel Medve Medárd.- De hiszen az a leg­szebb - mosolygott Mikkamakka -, az a kó­cos. Egymásra nevettek Vacskamatival. Ezek után nagy békes­ségben együtt ebédel­tek valamennyien. Vadkan Valdemár foga alatt nagyon ro­pogott valami.- Már megint kavicsot eszel csigabiga helyett - vihogott kárörvendően Gepárd Géza alőrmester.- Haha - vigyorgott Valdemár -, a kitün­tetéseidet eszem! VACSKAMATI VIRÁGJA Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen - egy­szóval úgy, ahogy szokott.- Mikkamakka, ugye, te mindent tudsz? Mióta viselnek jegygyűrűt A gyűrű alakja megszakítás nélküli kör: nincs eleje, nincs vége. Ezért az ókorban, az egyiptomiaknál is a végtelenséget jelké­pezte. Az emberi képze­letnek innen csak egy lé­pést kellett tennie ahhoz, hogy a gyűrűt a végtelen hűség, a soha el nem mú­ló szerelem jelképének te­kintse. Ősi szokás szerint a vő­legény, vagyis a vevőle­gény megveszi az "eladó" lányt. A házasság megkö­tése előtt foglalót, zálogot adott, később már csak jelképesen. Nem tudjuk, hogy a gyűrű mikor lett ilyen jel­képes zálog. Ezt a szokást a rómaiak már ismerték, az eljegyzési gyűrű náluk vaska­rika volt. A jegygyűrű használata tehát vi­lági eredetű. A szokást később a keresz­tény egyház is szentesítette; gyűrűt meg­áldó formula már all. századból ismere­tes. Eleinte csupán a menyasszony kap a házasság szertartásában gyűrűt, s csak a 13. századtól kezd mindkét házasfél jegy­gyűrűt viselni. A jegy­gyűrűnek csak újabb időben alakult ki egysé­ges típusa, csak a 19. szá­zadtól következetesen si­ma karika. Alakja koráb­ban meglehetősen válto­zatos volt. A középkor­ban a köves gyűrűt hasz­nálták, de a két egymás­ba fonódó kéz és az úgy­nevezett ikergyűrűk is kedveltek voltak. Luther Marton eljegyzé­si gyűrűje a keresztre feszített Krisztust ábrázolta. Urine Pál; Három füles Három kis nyúl ül a réten. Mesebeli faluszélen. Előttük egy halom tojás. Húsvét táján ez így szokás. Festék is van jócskán, bőven, Fut az ecset tekergőén. Tojáson a színes csíkok Olyan, mint a fürge gyíkok. Nvúlapó is megjön közbe, Leül köztük ott a földre. Nagy bajuszát simogatja. Tojásokat válogatja. Szebb az egyik, mint a másik, Nincsen köztük mely hibázik. Ügyes ez a három füles, Nem lesz a tál sehol üres. Jut is bőven minden Mzba, Locsolóknak tarisznyába. Kinek nem jut fusson ide, Nyílapó tesz a zsebibe.- kérdezte reménykedve. Mikkamakka elég komor képet vágott.- Egyszer beszéltünk már erről - mond­ta mogorván.- Na ugye! - mondta boldogan Vacska­mati.- Mit na ugye! - mérgelődött Mikka­makka. - Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.- Ez az, ez az, emlékszem! - kiáltott Vacskamati.- Emlékezni azt tudtok - morogta Mik­kamakka. - Azazhogy csak emlékezni tudtok. Vacskamati izgett-mozgott.- Nem értem pontosan, mit mondtál - mondta.- Nem baj - legyintett Mikkamakka -, nem azért mondtam. Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:- Ugye, meghallgatsz? Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.- Egy kérdésem lenne - folytatta Vacs­kamati. Mikkamakka ábrázata azt mondta: elő vele.- Ugye nekem van születésnapom? - rukkolt elő a nagy7 kérdéssel Vacskama­ti. Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.- Tudtam, tudtam! - örült Vacskamati. - Hát mégis igaz.- Születésnapja mindenkinek van - je­lentette ki Mikkamakka.- Jó, jó, ezt tisztáztuk - komorodott el Vacskamati -, de mikor?- Hogyhogy7 mikor? - tárta szét a kezét Mikkamakka. - Nekem például decem­ber elsején.- Neked - mondta fitymálva Vacskama­ti -, neked! De nekem mikor van?- Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.- De nem tudom - mondta szomorúan Vacskamati. Mikkamakka vakarta a feje búbját.- Ajaj! - mondta.- Azazhogy7 még sincs születésnapom - keseredett el Vacskamati.- De ha egyszer van! - mérgelődött Mikkamakka. Vacskamati nem tágított.- Mikor?- Például ma - mondta sarokba szorítva Mikkamakka. Vacskamati felvidult.- Kedden? Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.- Tehát minden kedden - virult Vacska­mati.- Azt már nem. Milyen kedd van ma?- Április tizenötödike, kedd. (folytatjukF

Next

/
Thumbnails
Contents