Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-03-21 / 287. szám
2007. MÁRCIUS 21. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 31 GYEREKEKNEK sí m Lázár Ervin A NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ A BÁRÁNYFELHŐ-BODORÍTÓ Ez a mese két csavargókülsejű egyénről szól. Meg mindazokról, akik szerepelnek benne. Nevezetesen Gepárd Géza alőr- mesterről, Medve Medárd főőrmesterről, Vadkan Valdemárról és Szirénfalvi Szürkevarjú Szerénáról. De azért persze legfőképpen a két csavargókülsejű egyénről, aki a mese kezdetén éppen a Négyszögletű Kerek Erdő felé ballagott, nagy fittyekkel. Vág)- kis fittyekkel. Nem tudom, mert a kisebbik csavargókülsejű elég gyakran mirgett-morgott. Ha gyorsan mentek, ekképpen:- Mit rohansz, nem szalad el az erdő! Ha erre a nagyobbik lassított, ekképpen:- Hogy lehet így cammogni! Sose érünk az erdőbe! Most már nem is lehet kétséges, hogy a nagyobbik csavargókülsejű Mikkamakka volt, a kisebbik pedig Vacskamati. Őket vette észre a Négyszögletű Kerek Erdő két rendfenntartó közege egy tisztásról.- Aha - kiáltott Gepárd Géza alőrmes- ter -, két csavargókülsejű!- Isten hozta őket! - mondta örömmel Medve Medárd, aztán eszébe jutott, hogy ő a főőrmester, és igen szigorú ábrázattal hozzátette: - Irgum-burgum-teremtette- szedtevette! - Gepárd Géza alőrmester majd elájult a meghatottságtól. Te jó ég, ha egyszer majd ő is megtanul ilyen szépen beszélni!- Eléjük vágunk a riadóautóval! - rikkantotta. Medve Medárd bólintott. A riadóautó egy tölgyfa alatt szundikált. A riadóautó ugyanis maga Vadkan Valdemár volt. Ez ügyben be is festették vább. Vadkan Valdemár ekkor már négyes sebességgel haladt, ami annyit jelent, hogy négyszer annyira lihegett, mint egyes sebességben. A gyorsasága mit sem növekedett.- Egy kis fogyókúra jót tenne nektek - nyögte. - Azazhogy nekem tenne jót. Mondtam, hogy ne egyetek folyton. A legutóbbi út óta legalább öt kilót híztatok.- Én aztán nem - méltatlankodott Gepárd Géza -, én szilfid vagyok.- Nem szilfid vagy7, gepárd vagy, mikor tanulod már meg! - mérgelődött Medve Medárd. - S csak nem azt akarod monda- ni, hogy7 én híztam öt kilót?!- A, dehogy - ijedt meg az alőrmester - , dehogy, biztos Szürkevarjú Szeréna hízott öt kilót. Szeréna torkán akadt a szirénázás.- Eéén? Öt kilót! Amikor összevissza fél kiló vagyok!- Érdekes - mondta elgondolkodva Medve Medárd -, akkor hány kiló lehettél, amikor öt kilóval kevesebb voltál?- Akkor hét nem létező varjú voltam - vihogott Szeréna.- Ezt nem értem - morgott Medve Medárd.- Én is csak félig értem. Azaz félig nem értem - bizonytalankodott Gepárd Géza.- Ha tovább folytatjátok, szándékosan defektet kapok - lihegte Vadkan Valdemár. - Világéletemben utáltam a számtant. És különben is fáradt vagy7ok.- Na jó - mondta Medve Medárd -, akkor viszlek egy kicsit. Vállára kapta a riadóautót szirénástul, gepárdostul. (folytatjuk) Miért koccintunk? Mai életünkben a koccintás az üdvözlés egyik sajátos formájának látszik, olyasvalaminek, mint kalapunk megemelése, vagy a kézfogás ismerőseinkkel találkozva. Mégis jelentősebbnek érezzük emezeknél: ünnepélyesebb, szertartásosabb, kevésbé megszokott. Ez az ünnepélyesség magában is arra utal, hogy valamikor nagyobb súlya, jelentősege volt a poharak összecsendítésének Helyesebben: valamikor jelentett vadamit az, amit ma csak szokásból, látszólag értelmetle- nül csinálunk Néhány évszázaddal ezelőtt még nem mindenféle poharazáshoz tartozott hozzá a koccintás, csak annak egy7 bizonyos típusához. Arról a típusról van szó, amelyet a magyar nyelv ezzel a kifejezéssel illet: megisszuk az áldomást! A régi időkben a koccintás minden valószínűség szerint jogi aktus, szerződésszerű megállapodások szertartása, adásvételi megegyezéseket lezáró "hivatalos” cselekvés. Ami két fél között hosszú tárgyalás vagy7 alkudozás után történt, arra ez az "áldomás" teszi a pontot - koccintás és szeszes ital fogyasztása kíséretében. A koccintás tehát a jogéletből szivárgott be magánéletünkbe. Ünnepélyes hangulatával, jelentőségtcljességével ma is megőrzött valamit régebbi nagyobb súlyá- ból, fontosságából. "Erre iszunk egyet" - ne felejtsük el, hogy ez a szólás rendszerint a vidám borközi beszélgetések egy-egy nyomatékosabb részénél hangzik el, ahol olyasmiről volt szó, ami különösen kiemelésre méltó. Azok, akik a jogi akms során mint szemben álló felek szerepelnek, poharukat összekoccintva kifejezésre juttatják, hogy7 egyezségük testvéri megállapodás, szerződésük melegemberi kapcsolat eredménye, amely minden vitát, háborúskodást kizár, és megpecsételi a szerződő felek között a békét. Baráti po- harazgatásainkban ennek az emléke cseng vissza. kékre, s az oldalára egy fehér csíkot pin- gáltak. Ahogy egy riadóautóhoz illik. Azaz egy riadóvadkanhoz.- Ébredj! - böködte őt Gepárd Géza alőrmester. - Csavargókülsejűek! Vadkan Valdemár nagy nyugalommal a másik oldalára fordult. Tudta, hogy nem lehet ez valami sürgős ügy, mert akkor Gepárd Géza a saját lábán közlekedne, és íHUgtjW VSr.i|U. tó, qj "> e>ak féltowom az áUíttafiát ^ ^ Ezzé megevett tu.g\ makkot, két borvtss/a Med\ c Medard főormester. - Éz.lls* ménjeiéit nyugodtan, mert mindjárt letartóztatunk béónéfefeÉ/Citík rendbe Ih>z.- ' zyk a nadfkíüfot. ^ ' - Ne ijedjetek: meg, esetleg szirénáit, is .használunk - tette hozzá Gppárd Géza, iiii- Bók iszeiGfeét hözy i ' mön& 'Mik-1 kamakka.- És fityfiritty - toldotta meg Vacska- mati, hogy ő is mondjon valamit. Mert őneki mindig kell valamit mondania. Okvetlenül. Ezzel mentek tovább. Vadkan Valdemár végre feltöltötte az akkumulátorát, igaz, közben megette Gepárd Géza sapkáját is. Az alőrmester sivalkodott, Medve Medárd megnyugtatta:- Sapka nélkül is gyönyörű vagy. Kerítsd elő a szirénát! A szirénát elég nehéz volt előkeríteni, mert éppen napozott egy ághegyen. Mármint Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna. O volt ugyanis a sziréna. ..- Szirénázzatok magatok! - mondta düi|}^á^$pjí'ri moStTamikkU-egre kisiigon Gepárd Géza?.; , 1 De Szirénfalvi Szüf^JmbfetóStólkr tatkozott: J j|- Kérjétek meg Rigó Rezsi it , ő'majd Szirénázik nektek. ‘ T j y^*s^m elég félelmetes - torlffli^tó' aß b Vfgre-élkés/.ültek. Szürkevarjp Szyré- | Vádküfj Valdemár fejére ültj s kálára megklw Ívé Medárd és Gepárd Géza. , j « «■» '-"Nigyies sebesség! - rikkap^t^aZjalpG' ABtor recsegni fog a sétífssdgv’Mtprü. ÉÉJobb egyesbe tegyél -jndntjta. Xltlfkánái; És meg séViozdult. ? Vj^Na jo, akkor egvéÉ- övezett bele Gepárd Géza. K<)cógni kezzrek. j Szürkpj ' varjú Szeréna rikácsolt . , ' íl; ;,d‘^ PaMto Pffd J Gépárd1 Géz-J t^y^szó szpMMtí égd repedt fazék. A varjú megsértődött, már lebbentette is a szárnyát, hogy elröpüljön, de Medve Medárd közbeszólt:- Nagyon jól csinálod. Istenien. Még Bölömbika Balambéron és Szélkiáltó Szidónián is túlteszel. Erre a varjú maradt, és szirénázott toHány lovat látsz a képen?
