Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-03-14 / 286. szám

Irodalom 2007. MÁRCIUS 14. Mika Gizella 34 MAGYAR SZÓ — A HÍD Kiálts rám! (23.)- Lajos volt a legtisztességesebb köz­tünk, hogy úgy mondjam. Igen, ő is részt vett a balhékban, ha lehet azt mondani, ő volt a főnök, de az osztozkodásnál mindig igazságosan járt el. Akkor is azért volt pont nála a csomag. Most már csak az a kérdés, hová lett. Feltétlen meg kell talál­nom a Sanyit is - kortyolgatta a már jócs­kán kihűlt kávét. - Neki a Lajosról is tud­nia kellene. Sanyiról sem tudsz?- Sanyi... ő..., illetve mi..., szóval mi együtt élünk - mikor azt a férfi meghal­lotta, majdnem elejtette a kezéből a ká­véscsészéjét, hirtelen lenyelte a tartalmát, de mellényeit és iszonyatos köhögésbe kezdett, a végén már szinte hörgött. Er­zsiké felpattant és a hátát kezdte ütöget- ni, mire rendeződött.- Mondd el még egyszer! Hol van most, feltétlen beszélnem kell vele most azonnal. Kezd már összeállni a kép, ezek elosztozkodtak, de a Lajos hova tűnt? - morfondírozott.- Sanyi dolgozik, Tibi, most főleg az ünnepek előtt sokat túlórázik. Azt hi­szem, legjobb lenne, ha a szentestére te is eljönnél hozzánk. Micsoda ünnep lenne, a két jó barát újra láthatja egymást! Rendben? - Azt nem lehet mondani, hogy Tibi meg lett volna elégedve, hogy még két hétig ne tudjon vele beszélni, de hát mit lehet tenni.- Rendben, de kérlek, ne szólj, legyen ez meglepetés! - Arra gondolt, ha Sanyi tudomására jut, hogy már kiszabadult, meglehet, hogy utána már bottal üthetik a nyomát. Ha valaki, akkor ő tudja jól, hogy Lajos hol bujkál, bizonyára osztoz­kodtak, őt már végleg leírták. Egyelőre nem tehet semmit, még a falut sem hagy­hatja el engedély nélkül, munkát sem kap egy börtönviseit, olyan, mint egy ragá­lyos beteg, hol őt keresik fel, hol neki kell jelentkeznie bizonyos időközönként a ré­szére kirendelt embernél. Az is eszébe ju­tott, hogy biztos arról is tudni fognak, ha Erzsikééknél megjelenik. Az ékszerrab­lásról nyilván még most sem tudhatnak sokat, hiszen akkor Sanyit már régen le­kapcsolták volna.- Akkor, ahogy megbeszéltük - álltak fel az asztaltól - vilia napján nálatok le­szek, de egy szót sem senkinek. Erzsiké már nem volt biztos benne, hogy ezzel a lépéssel jót vagy rosszat tesz. Lehet, hogy Sanyi egyedül szeretett vol­na velük ünnepelni, de Katát nem utasít­hatja vissza, most fognak éppen megba­rátkozni egymással, így már úgyis lesz egy vendég, Sanyi biztos, hogy nagyon hálás lesz azért, amiért a régi jó barátot újra megtalálhatta. Csomagokkal megrakottan végül is elégedetten tartott hazafelé, a doki házá­hoz érve még egy remek ötlete támadt. Erre szokták mondani, ha lúd, legyen kö­vér, meghívja őt is, szegény, biztos magá­nyosan töltené ezt a szép ünnepet, hacsak a fia meg nem látogatja. A doki túlságo­san is meghatódott, éppen hogy csak nem sírta el magát.- Ennél nagyobb jó nem is történhetne velem. Igazi családias hangulatú vacsora a drága kis Luca társaságában. Erzsiké, ez igazán jólesik, nem is tudod, milyen örö­möt szereztél vele. Elmegyek, hogyne mennék! - ölelték meg egymást. - A tele­víziót meg valamelyik nap elvitetem a boltból a fiammal, emiatt ne fájjon a fe­jed. Hol a számla? Rendben, akkor min­den jót neked is! XIV. fejezet- Szívem! Két hét múlva itt a kará­csony, most már nincs visszaút, ott kell lennem a barátnőmnél, különben vérig sértem - kiabált kis Kata az illatos fürdő­vízzel teli kádból. - Aztán fegyelmezetten viselkedj nekem, el ne áruld magad egyetlen pillantással sem! Az sem ártana, ha egyszer-kétszer belém köméi, nehogy gyanút fogjon!- Ezt a kívánságod szívesen, ezer örömmel teljesítem, hiszen ki sem állhat­lak - nyúlt be a férfi a habok közé, kezei marokra fogták a lány csodálatos formás melleit, közben a szájára tapadt. Két éve élnek együtt ebben a három­szobás, minden igényt kielégítő, ízlése­sen berendezett bérelt lakásban Miskolc egyik frekventált területén. Nem olcsó mulatság, a férfi a tenyerén hordja, min­denből a legjobbat, a legdrágábbat nyújt­ja neki, ruhákat, fehérneműket, pipere­cikkeket. Ennyire bőkezű vagány férfi­vel, aki ráadásul még a legérzékibb, ugyanakkor a legvadabb szerető is, soha nem találkozott. Egyszerűen ellenállha­tatlan. Az erős kezek érintésétől új vágy gerjedt benne, pedig még csak percekkel ezelőtt hagyták abba a szeretkezést. Meg­kapaszkodott a nyakába és pizsamástól berántotta magához, a víz alatt szinte ész­revétlenül szabadította meg tőle. A lány kéjesen sikongott a beteljesült gyönyör mámora alatt. Később az ágyon pihenve simogatta, csiklandozta a férfi mellén a szőke gön­dör szőrzetet, közben hízelgő szavakat suttogott. Ritkán talál egymásra így két szexpartner, mint ők, hiszen Sanyi a lányban a forró, tüzes szeretőt kereste és kapta. Kata szintén azt, amire vágyott. Többet nem akartak egymástól, de ettől többre nem is volt szükség. Nem volt már baj, hogy a férfi nem dolgozik, sőt az iskola után a lány vágytól remegve futott haza hozzá, mindent megkapott tőle és ő gátlástalanul mindenféle bűntudat nélkül vette el, nem törődve azok eredetével. Szerelemtől ittasan omoltak egymás kar­jaiba a nap bármely órájában. Átnyúlt a férfi felett, az éjjeliszekrényen lévő órára pillantott, majd, mint akit a darázs csí­pett, felugrott, magára tekerte a lepedőt.- Te jó ég, már megint elkéstem a ma­tek óráról, meg fognak buktatni. A múlt héten figyelmeztettek, hogy kisasszony eltévesztette a házszámot, ez itt nem az esti egyetem. Te vagy a hibás - vágta visz- sza a takarót. A férfi ledobta magáról, fe­lült az ágyban, gyönyörködött meztelen testében, és csodálta, hogy tud pillanatok alatt doromboló kiscicából vadmacskává változni.- Neked nem kell félned életem ilyes­mitől, csak ránézel a tanárra azzal a cso­dálatos szemeiddel, kicsit megriszálod a feneked előtte és máris a lábaid előtt he­ver az egész tantestület. - Húzta fel a ru­ha zipzárját a lány hátán, közben lágy csókot lehelt a nyakszirtjére, majd teljes erőből magához húzta. Kata finoman eltolta.-Jut eszembe, te drága! - dörzsölődött újra hozzá. - Ha jól emlékszem, ígértél valami új ruhát, már nincs egy normális rongy, amit felvegyek. Jaj! A bérleti díj­ról se feledkezz el, holnap jön a tulaj - kapcsolta be a fülbevalóját, közben a tü­körből figyelte kedvese reagálását. Sanyi abbahagyta a simogatást, hangja komor­rá vált.- Nem szükséges figyelmeztetned. Meglesz mindkettő holnap.- Ne haragudj! Tudom, hogy eddig sem volt okom a panaszra. Sőt! Csak mindig attól félek, hogy esetleg problé­máid lehetnek miatta, egyszer talán észreveszi... - nyomott csókot a homlo­kára - még valamit! Megint szólt a fűsze­res felesége, tudod, az állás miatt. Nem próbálod ki, csak úgy időtöltésként? Az anyagbeszerzők remekül élnek és a te fel­lépéseddel... megöl az unalom addig, míg haza nem jövök... Ä férfi fejébe tóduló vér sötét bordóvá festette, a szája széle megremegett, na­gyon nem szereti, ha ezt a kérdést fesze­getik. Kezeit ökölbe szorította és rácsa­pott az asztalra.- Na, itt álljunk meg egy szóra! Nem szeretem, ha belepofázol a dolgomba, ez kizárólag az én ügyem. Nincs meg min­dened? - emelte még feljebb a hangját. - Te csak ne írd elő, hogy mit kellene ten­nem. Világos? A lány elámult ettől a váratlan dühki­töréstől.- Nem úgy értettem, de hát a lelkiis­meret furdal... - nem tudta befejezni, mert a férfi keze váratlan és hirtelen csa­pott a szépen kisminkelt arcába, hirtelen megtántorodott. Még ilyen sohasem for­dult elő vele, hátrább húzódott, két kezét védekezőén maga elé tartotta és őszintén bánta, hogy elkezdte. A férfi szemei villá­mokat szórtak, miközben ordítozott.- Micsoda? Te beszélsz nekem lelkiis­meretről, te kis kurva? Az meg mi, amit te csinálsz a legjobb barátnőddel, he? Ki­nek a jóvoltából jársz ilyen göncökben? - És megmarkolta mellén a ruhát. - Ki pén­zéből puccoskodsz? - lökte félre a lányt. - A szentségit neki! Van pofája követelőz­ni! Kata bemenekült a szobába és magára zárta az ajtót. Nézte a tükörben lángoló vörös arcát, és nem akart hinni se a sze­mének, se a fülének. Mi lett ezzel ilyen hirtelen, mi bosszantotta fel, hiszen más­kor is vicceltek azon, hogy milyen hülyé­re veszik Erzsikét, hogy nem jön rá, mi folyik körülötte. Azt is megbeszélték, hogy bármily furcsa, nem szenvednek, hogy rútul becsapják, megcsalják és rá­adásul meg is lopják. Kata úgy gondolta, mentségére szolgál, hogy nem veszi el tő­le egészen, hadd élvezze azt a megmaradt energiát, ami még hazavihető. Lehet, hogy gúnyosnak, sőt arrogánsnak tűnik, de az az igazság, hogy mint férfi, túl jó a barátnőjének. Megsimogatta az arcát, és most először gyűlöletet érzett a lány iránt, aki miatt kapta, vag)r lehet, hogy más miatt. Lehet, hogy Sanyi már egy kicsit sajnálja, hogy így kihasználja? Mindenesetre most mi­nél előbb el kell tűnnie ez elől a vadállat elől. Kikukucskált az ajtón, hallotta, hogy a fürdőszobában folyik a csap, így gyor­san vette a táskáját, és elslisszolt. Sanyiban már napok óta forrt a düh, de próbálta leplezni, úgy tett, mintha mi­nden rendben lenne, pedig érzi, hogy szo­rul nyaka körül a hurok. Tegnap nem ta­lálta a kazettát a szokott helyen, feldúlt mindent, de sehol semmi. Tehát lebukott, de akkor miért nem szól, nyilván tervez valamit ellene. Nem tetszik neki az a nagy barátság sem a dokival, az nyilván sok mindenben felnyitja a szemét, és külön­ben is, az az ember nagyon ellenszenves neki, miért érzi mindig úgy, hogy már is­meri valahonnan, nem a faluból, valahol már látta, de hol és mikor. A legnagyobb idegesség oka pedig az, hogy annak a fia nyomozó. Talán kelepcébe akarják csalni? Évek óta csalja és lopja, de még soha­sem tört így rá a pánik, mint most. A pénz elég komoly összeg ahhoz, hogy7 Er­zsiké ne térjen csak úgy7 egyszerűen napi­rendre felette. Abban a házban nem jár rajta kívül senki, nyilván a gyanú is rá fog vetődni.! Ha nem, a szerencsétlen János­ra próbálja, hiszen ő mindennapos a ház­ban. Ezt a vonalat ki kell alaposan ele­meznie. Nem lehet, hogy vége legyen az aranyéletnek! Ez is a Kata bűne, állandó­an többet és többet akar, így egyre na­gyobb összegeket emelt el. Még hogy anyagbeszerzőnek, hiszen neki nincs is meg még az általános iskolája sem, ezt nem fogja az orrukra kötni. Márpedig ő senkinek sem lesz a csicskása, vagy a nap­számosa, mert ezzel a tudással csak a fal­nak mehet, nem anyagbeszerzőnek. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents