Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-03-14 / 286. szám
22 MAGYAR SZÓ —A HÍD Magazin 2007. MÁRCUIS 14. KONYHA gesztenyebundában Hozzávalók: pulymell szeletelve 20 dkg gesztenye főzve 3 tojás, liszt, só, bors szerecsendió a sütéshez olaj Elkészítés: A megfőtt gesztenyét megtisztítjuk, összeturmixoljuk. A tojásokat, a fűszereket és a gesztenyét összekeverjük, és annyi lisztet adunk hozzá, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk. A húsokat megforgatjuk a masszában. Forró olajban kisütjük. Petrezselymes rizs és aí- makompót illik hozzá. Gesztenye: téli hónapok eledele A legtöbb embernek a gesztenyéről a gesztenyepüré jut elsőként az eszébe vagy különféle gesztenyés édességek. Az ok prózai: a legtöbben egyszerűen nem tudjuk, hogyan ízesítsük a gesztenyemasszát vag\’ a sütőben megsütött gesztenyeszemeket, ha éppen húsételekhez, köretekhez, levesekhez vág)’ netán salátához szeretnénk felhasználni. Az alábbiakban olyan különleges gesztenyés recepteket szeretnénk bemutatni, amelyek nemcsak a hétköznapokon, de az ünnepek alkalmával megállják a békáikét. Gesztenye és gabona Dél és Közép-Európa hegyvidékein ősidők óta él a gesztenye, és termése az itt élő emberek számára hosszú időn keresztül fontos táplálékforrást jelentett. Ahol nem voltak szántóföldek, csak erdők, sok helyen a gabonát helyettesítette. Megszárított termését megőrölték, és a lisztből kenyeret sütöttek. A meghámozott termést pirítva is szívesen fogyasztották. Olaszország északi részén ma is nagyon népszerű. Ha itteni vendéglátónk "marónival" kínál bennünket, az nem más, mint gesztenye. Téli vitaminbomba A gesztenye nemcsak finom és tápláló gyümölcs, de alacsony, alig 1 százalékos zsírtartalma miatt nagyon egészséges is. Magas kálium, foszfor, kéri és magnéziumtartalma miatt erősíti az immunrendszert a hidegebb hónapok és az influenzaszezon beköszöntővel. Magas (45 %-os )szénhidráttar- talmának köszönhetően étrendünkben helyettesíthetjük vele a gabona és a burgonyaféléket, hiszen sós és édes változatban is rendkívül ízletesen elkészíthető. A denevérek osztoznak szeretőiken Állatvilág Szexuális partnerünk megosztása anyánkkal vág)7 nagymamánkkal több mint furcsának tűnhet, ennek ellenére a nálunk is honos nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum) Nagy- Britanniában biztos így viselkedik. Ez lehetővé teszi, hogy a kolónia denevérjei közeli rokonai legyenek egymásnak, mondja Stephen Rossiter, a University of London, Queen Mary zoológusa, aki a Nature folyóirat számában tette közzé munkatársaival végzett kutatásai eredményeit. A kutatók úgy vélik, hogy az ilyen szoros családi kötelékek elősegítik a kolónia tagjai közti együttműködést, például a táplálék megosztását. Rossiter csoportja tíz éven át tanulmányozott egy 45 nőstényt számláló denevérkolóniát egy ház padlásán az angliai Gloucestershire-ben. Ez idő alatt azt figyelték meg, hogy a rokon nőstények a váltnál sokkal nagyobb arányban osztoztak a partnereiken: 11 anya-iány pár legalább egyszer osztotta meg partnerét a másikkal, 7 nagymama-unoka párral együtt. Mégis mindezen partnercserebere közepette csupán egyetlen esetben fordult elő, hogy egy nőstény az apjával párzott. Egyelőre nem világos, miként kerülik el a nőstények a közeli rokonokkal való párzást, talán a szag alapján, feltételezi Rossiter. Rossiter és munkatársai tíz éven át kora tavasszal befogták a nőstényeket, amikor egyetlen utóduk még szopott, így könnyű volt azonosítani az anyákat és kölykeiket. Az apa meghatározására a kutatók ugyanazt az apasági tesztet használták, amelyet a bíróságok is használnak az emberek esetében: elemezték az utód és a lehetséges apák DNS-ének rendkívül változó és ismétlődő szekvenciáit - jelen esetben az akár 30 km-rel távolabbi barlangokban lakó összes híméit. Sok nőstény több évig ugyanazzal a hímmel párzott, ami meglepő, mivel a denevérek zömét poligámnak vélték. "Teljesen megdöbbentünk" - mondja Rossiter. - "A nőstények majdnem 60 százaléka egynél többször párzott ugyanazzal a hímmel." Nem világos, hogy a nőstények miként képesek újra meg újra megtalálni ugyanazt a hímet. Minden évben - jellemzően ősszel - odarepülnek a barlangokhoz párosodni. Az anyák valószínűleg megtanítják a lányaikat, hol helyezkednek el a barlangok, mondja Rossiter. A párzás után a nőstény denevérek áprilisi ovulációjukig tárolják a spermát, majd visszatérnek kedvenc padlásukra, hogy világra hozzák és felneveljék utódaikat. Evolúciós szempontból ésszerű lehet a nőstények számára, hogy ragaszkodjanak azokhoz a hímekhez, amelyek egészséges utódokat nemzenek. Éppígy ajánlatos lehet a jószomszédi viszonyok fenntartása: a nőstény denevérek életük 30 évének nagy részét ugyanabban a kolóniában töltik, megosztják a táplálkozóhelyeket és szorosan összebújva függeszkednek, hogy megőrizzék a testük melegét. így előnyös lehet a genetikailag támogatott együttműködés. Tudta? - Az utasbiztosítást egy PÉCSI KERESKEDŐ TALÁLTA KI Ugyan már 5000 évvel ezelőtt is kötöttek biztosításokat a kínai folyami áruszállítások során, de az utasbiztosítás csupán száz esztendőre tekint vissza. Egy pécsi fakereskedő fejéből pattant Iá az isteni szikra, melynek olyan nagy sikere lett, hogy rövid idő leforgása alatt igen sok leányvállalat megalakulásával büszkélkedhetett. Max von Engel, a pécsi üzletember a luzerni pályaudvaron arra lett figyelmes, hogy a gőzmozdony szikrájától milyen könnyen lángra lobbanhatnak a peronon lévő poggyászok. A keletkezett károk enyhítésének gondolata annyira foglalkoztatta, hogy másfél év múlva, 1907-ben létrehozta az Európai Utipodgvász Biztosító Rt-t, a világ legelső, erre szakosodott biztosítóját. Pár év alatt kialakult az Európai Utasbiztosítók európai méretű hálózata. A világháború és az államosítás után közel négy évtizedig szünetelt, majd megszűnt a társaság tevékenysége Magyarországon. 1997. január 1-én új fejezet kezdődött: ekkor alakult meg az önálló Európai Utazási Biztosító Rt. ( mai nevén Európai Utazási Biztosító Zrt.). Létrejöttétől számított száz év alatt rengeteget fejlődött a biztosítások ezen ága, igaz sokan még most sincsenek tisztában azzal, hogy pontosan mire is jó az utasbiztosítás, és hogy mielőtt útra kelnének, igenis érdemes erre költeni. Ugyanakkor jónéhánvan nem tudják, hogy pl. a bankkártyájukhoz járó utazási védelem mire vonatkozik, és sokszor hoppon maradnak a bajban. Szerencsére az utazni vágyók ma már bőséges választékban kérhetnek kiegészítéseket a klasszikus - betegség-, baleset-, és poggyász - biztosítás mellé. A társaságok nagy része assistance szolgáltatással rendelkezik, tehát az útrakelő ügyfél a világ bármely pontján segítséget kérhet, és kap is biztosítójától. A tea - 3. rész Az oroszok például "csaj"-nak mondják, hiszen ők pedig a szárazföldi úton, az északi területekről vitték haza. A Kelet Indiai Társasággal egy időben a cári Oroszország is lépéseket tett a Kínával és Japánnal való kereskedelem kialakítására. Az oroszok érdeklődését már 1618- ban kínai követek által Alexis cárnak adományozott többládányi tea felkeltette. 1689-re a Newchinsk-i Kereskedelmi Megállapodásban létrehozott Kína és Oroszország közötti közös határ tette lehetővé karavánok szabad utazását a két ország között. Az út azonban mégsem volt könnyű -11000 mérföld (17699 km) hosz- szú, közel tizenhat hónapos vállalkozást jelentett. Egy átlagos karaván 2-300 tevéből állt. Ezen és hasonló okokból a tea ára eleinte rémisztőén magas volt, s így csak a gazdagok számára volt elérhető. Mikorra Nagy Katalin meghalt (1796), az ár csökkent, és a tea elterjedt az orosz társadalomban. Az oroszoknak a tea leginkább erős, frissítő, meleg és tápláló italt jelentett. Jellegzetes orosz teázási kellék a szamovár, ami nem más, mint a tibeti "forró edény" mására készült, a bugyborékoló vízforraló és a teáskanna egyesítése. Az orosz ház közepén állva, egész nap működhetett, akár negyven csésze teát szolgáltatva azonnal. Az orosz mindig is az erős ízű, cukorral, mézzel vagy lekvárral alaposan édesített teát szerette. Mára a tea (a vodka mellett) az oroszok nemzeti itala. A tea Amerikában 1650-re a hollandok már aktívan részt vettek a nyugati világ kereskedelmében. Peter Stuyvesant hozta el a teát holland telepeseknek először Amerikába, a holland New Amsterdamba (később az angolok New Yorkká nevezték át). A telepesek megrögzött teaivókká váltak. Valóban, a telep megszerzése után, az akkori angolok úgy találták, hogy egy kis település több teát fogyasztott, mint amennyit egész Anglia akkoriban együtt. Itt a tea politikai vonatkozásai különösen jelentősek lettek: 1767 májusában az angol gyarmati kormányzóság felemelte a teaadót, s ez oda vezetett, hogy december 16-án Bostonban indiánnak öltözött bostoni férfiak egy 18000 fontsterling értékű teaszállítmányt a tengerbe dobtak. Olyan vezető személyiségek is részt vettek, mint Sámuel Adams és John Hancock. Angliának ezzel betelt a pohár. Megtorlásként Boston kikötőjét bezárták, és a várost megszállták az angol katonák. A telepesek vezetői összegyűltek, és a forradalom ki- hirdettetett. Sokak véleménye szerint ez volt a közvetlen indító oka a gyarmat anyaországtól való elszakadásának. (folytatjuk)
