Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-02-14 / 285. szám

28 MAGYAR SZÓ — A HÍD DIV AT 2007. FEBRUÁR 14-21. I Hubert de Givenchy 80 éves LUXUSKIVITELBEN Február 20-án (más források szerint 21-én) ünnepli nyolcvanadik születésnapját Hubert de Givenchy francia divattervező. Rövid Versace és Hillary Clinton Február 9. Felejtse el a nadrágot és járjon inkább térdig érő szoknyában - tanácsolja Donatella Versace divattervező Hillary Clinton demokrata párti szenátornak, aki 2008-tól az Egyesült Államok elnöke sze­retne lenni. ''Értem én, hogy a nadrág ké­nyelmes viselet, de Hillary' mégiscsak nő és ezt igazán hangsúlyozhatná" - nyilatkoz­ta Versace. A divattervező szerint a de­mokrata párti szenátor "férfiasságban pró­bál versenyezni politikustársaival, pedig nőiessége hatalmas lehetőség. Hillary erős asszony, és az erős asszonyok feketében járnak"- hangzik Versace második tanácsa Bili Clinton egykori elnök feleségének. A világhírű divatház, vezetője egyébként igen nagyra becsüli Hillary Clintont: "Csodá­lom őt eltökéltségéért, ami reményeim szerint a Fehér Házba segíti." Ami drága, az nem hazai A kínai és japán termékekről elsősorban az olcsó tömegáruk jutnak az eszünkbe, de té­vedés lenne azt gondolni, hogy Kína és ja­pán gazdagjai saját országuk termékeit ré­szesítenék előnyben világmárkákkal szem­ben. Amerikai és tokiói felmérések alapján a kínai és japán lakosok közül a tehetőseb­bek elsősorban a francia márkákat részesí­tik előnyben. Mindezt a kutatók annak tu­lajdonítják, hogy ezen emberek számára a márka mögött rejlő kulturális eszmékben keresendő számukra a vonzerő. Nincs olyan a fent említett két keleti ország tehe­tősebbjei között, akiknek ne találnánk ru­hásszekrényükben egy-egy Dior, Chanel, vagy ékszeres dobozkájukban Cartier da­rabot. Hudson történelmet írt Jennifer Hudson történelmet ír - ő lesz az első afro-amerikai énekesnő, aki az ameri­kai divatmagazin, a Vogue címlapjára ke­rül. A Dreamgirls sztár a magazin Power Issue című, jövő hónapban megjelenő kü- lönszámának borítóján lesz látható. A fiatal sztár így' Oprah Winfrey és Halle Berry nyomába lép, és ő a mindössze harmadik színes bőrű nő, aki a divat bibliájaként tar­tott kiadvány címlapján szerepel. A cím­lapfotót a harlemi Apollo színházban a hí­res fotós, Annie Leibovitz készítette. A kü- lönszám egyike a legnagy obb példányszá­mú és legjobban várt lapoknak, hisz ez szokta közölni a tavaszi divat-előrejelzése­ket. VÍZBEN OLDÓDÓ ESTÉLYI RUHA Január 31. Brit vegyészek és divattervezők együttműködésének gyümölcse az egyet­len, megismételhetetlen alkalomra szóló, vízben zselévé szétfolyó estélyi ruha, ami­nek bemutatásával alkotói tulajdonképpen egy újfajta, igazán környezetbarát csoma­golóanyagra szeretnék felhívni a figyelmet. Ä ruha anyagát átlátszó polimerből (polivinil alkoholból) kötik, amiből a mosó­por adagoló zacskókat is szokták készíteni. A ruha vízben feloldódik, de az oldódási fo­lyamat nem túl gyors, a ruhák egy’ izzasztó partit is kiállnak. Tony Ryan, a sheffíeldi egyetem vegyész professzora és a sokszoros díjnyertes ruhatervező, Helen Storey; az Ulster Egyetem munkatársa még csak ősz­re terv ezik az igazi látványosságot, de már megkezdődött a hangulatkeltés. Február 18. Hubert James Taffin de Givenchy 1927-ben született olasz szár­mazású, gazdag nemesi családban, Beauvais városában. Apját kétévesen vesztette el, ettől kezdve édesanyja és anyai nagyanyja nevelte. A művészetek iránti vonzódása családi gyökerű: a nagy­apja által tervezett és készített faliszőnye­gek díszítették az Elysée palotát és a pári­zsi operaházat. Givenchy tízévesen, az 1937. évi párizsi világkiállításon a francia divatházak ruháit megcsodálva döntött úgy, hogy "valahol a divat világában" talál helyet magának. A párizsi képzőművészeti főiskola után olyan divattervezőknél tanult és dolgo­zott, mint Jaques Fath, Robert Piguet, Lucien Lelong, vagy Elsa Schiaparelli, közben önálló ötleteken törte a fejét. Gyermekkori álma 1952-ben valósult meg, amikor a párizsi rue Alfred de Vigny 8. szám alatt megnyílt első saját szalonja. 25 évével ő volt a szakmában a legfiata­labb, de már első kollekciója hatalmas si­kert aratott. Cégének arca Bettina Graziam modell és sajtóügynök lett, aki­ről egyik legelső darabját, a Bettina-blúzt is elnevezte. Az elegancia titka az egyszerűségben rejlett: a blúzt férfiingeknek szánt tiszta fehér pamutvászonból varrták, s ujját fel­tűnő fekete-fehér fodor díszítette. Givenchy ruhái a Christian Dior által kezdeményezett "New Lookhoz" hason­lóan nagy' visszhangra találtak. Különle­ges és vidám szövetmintáival, virágokkal díszített anyagai forradalmasították a di­vatot, bár ő saját bevallása szerint inkább a tökéletességre törekedett. A tradíciókat a modemitással párosította, a varrás és a ki­dolgozás technikáját, a tervezést és a sza­bászatot művészi színvonalra emelte. Di­vatházát az egyéniséget hangsúlyozó öl­tözködés jegyében hozta létre, hogy ki­emelje a nőket a mindennapok egyhangú­ságából; kreációi egyszerűek, de elegán­sak, egyediek és érzékiek voltak. A Givenchy-blúzok, szoknyák, kalapok és kabátok vonalvezetése rövid idő alatt meghódította a nőket, a tervező jelmonda­ta élete végégig ez maradt: "Az elegancia titka, hogy az ember önmagát adja megje­lenésében". Az ókorban, Kis-Ázsiában élt a lüdek legendás népe. Jól éltek, mert az egyik ki­rályuk a közismert Krőzus volt. Hitük szerint egyik legmagasabb rangú istenü­ket Sandas névvel illették. Ez is krőzus lehetett a maga körében, mert sohasem járt mezítláb, mint a többi halhatatlan, hanem mindig cipőben jelent meg a tár­saságban. Persze, mindig cipőstül ábrá­zolták Sandas istenségét. Ez a viselet na­gyon megtetszett a szomszéd népeknek. 1953-ban megismerkedett a spanyol Christobal Balenciagával, akit mesterének tekintett, kettejük között később szoros ba­ráti és munkakapcsolatot alakult ki. Ugyanebben az évben dolgozott először együtt a bájos és törékeny Audrey Hepbum színésznővel, aki 40 évig volt múzsája, s akinek középkori értelemben lovagja lett. Givenchy, aki soha nem nősült meg, s nem volt barátnője sem, benne lát­ta az eszményi asszonyt, s újabb és újabb ruhakölteményeket gondolt ki számára. A filmsztár a Sabrina című film párizsi for­gatására készülve jelent meg Givenchy műhelyében, hogy7 kiválassza ruháit. A di­vatdiktátort az őzikeszemű szépség termé­szetes eleganciája, a színésznőt a kiválasz­tott fehér estélyi ruha vette le lábáról, oly­annyira, hogy hosszú évekre a divatház ar­ca, s a való életben is a Givenchy-modellek népszerűsítője lett. (A film megkapta a kosztümökért járó Oscart, a díjat a stáblis­tán jelmeztervezőként feltüntetett Edith Head, a stúdió szakmai vezetője vette át.) Tervező és ihletője szoros barátságban ma­radt, Givenchy tervezte Hepbum fiának keresztelő ruháját, s fedezte a költségeit annak a repülőgépnek, amely a haldokló színésznőt az Egyesült Államokból Svájc­ba szállította. Givenchy népszerűsége az egekbe szö­kött, kreációi kifinomult eleganciáját vi­lágszerte ünnepelték. Olyan hírességek lettek törzsvendégei, mint Jackie Ken­nedy, Grace Kelly, egyre-másra kapta a meghívásokat a hollywoodi álomgyárba. 1955-ben a Funny Face című musicalért Edith Head társaságában Oscar-díjra je­lölték. Egyik legemlékezetesebb munkája A görögök azt mondták: remek, a római hölgyek addig epekedtek, míg nékik is olyan isteni sandaliumuk lett, mint a lüdek Sandas istenének. Azóta is szandál a sandalium, hála Sandasnak.- Eddig tart a mese - a valóság az, hogy a bőr- vagy fatalpú, szíjakkal a lábhoz erősített szandál Mezopotámiában és Egyiptomban a legősibb lábbeli. Átvet­ték a görögök is, a rómaiaknál is népsze­rű volt a nők körében, a komoly római az Álom luxuskivitelben volt (a Hepbum által viselt kis fekete mhát nemrég árve­rezték el). Givenchy az elsők között emelte divat- bemutatóit különleges "színházi" ese­ménnyé, a ruhákon kívül modelljei hajstí­lusát és a hozzá illő sminket is megkompo­nálta. A mester idővel arra is gondolt, hogy megfelelő illatkompozíció is társul­jon az általa tervezett ruhaköltemények­hez. Első illatát természetesen Hepbum ihlette, s nevéhez illően (L’Interdit - Tilos) egy ideig csak ő visel(het)te a virág illatú parfümöt; az tömegcikké csak később vált. Az üzletház azóta több illattal is meghódí­totta nők millióit (Le De Givenchy, Givenchy III, Amarige, Extravagance, Organza, My Couture, stb.), sőt a későbbi­ekben bébiparfümöt és 12 év alatti kislá­nyoknak kifejlesztett kölnit is piacra do­bott, mint ahogy kiegészítőkkel (órák, ék­szerek, szemüveg) is megjelent. 1968-ban debütált minőségi készruha (pret-a-porter) kollekciója, öt évvel később a "Gentleman Givenchy" férfikollekció, majd 1974-ben az első férfiparfüm. A divatház az ezred­fordulón új vállalkozásba kezdett: világ­szerte saját szépségszalonokat nyitott lu­xusszállodákban, ahol nem csekély össze­gért kizárólag saját termékeivel szépíti az arra áldozni kívánó és tudó hölgyeket. Hubert de Givenchy 1988-ban eladta divatszalonját a Moet Hennessy Louis Vuitton (LVMH) csoportnak, s csak cége művészeti irányítását tartotta meg 1995- ös végleges visszavonulásáig. A divat vilá­gával való szakítását - némileg kedvesze- getten - azzal magyarázta, hogy már nem talált helyet az általa képviselt klasszikus értékeknek, sőt szerinte már követhető di­vat sincs. Givenchy visszavonultan él franciaországi birtokán, az általa össze­gyűjtött régi műkincsek és festmények körében. Kedvenc hobbija a kertészkedés. férfiak azonban nem tartották magukhoz illő viseletnek. Otthonra még csak fel­húzták, az utcára, a méltóságteljes tógá­hoz azonban már nem vették fel. Sorozat: A cipő története - harmadik rész Tudnivalók a lábra valóról

Next

/
Thumbnails
Contents