Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-01-31 / 284. szám
36 MAGYAR SZÓ —A HÍD IRODALO M 2007. JANUAR 31.- FEBRUÁR 7. Kiálts rám! (23.) Mika Gizella Elrestellte magát. Ennyire el volt vakulva a nagy szerelemtől, hogy erre nem figyelt. Azzal vigasztalta magát, hogy a mamánál is nagyon jól érzi magát. Felemelte a kislányt és összecsókolgatta. Szőke haja fürtökbe keretezve csodálatosan szép angyali kis pofikáját, a szeme olyan vakítóan kék, teljesen olyan formájú, mint az apjáé. Azt mondják a szerelemgyerekek iíyen szépek, hát erre most a kislány minden bizonnyal rácáfolt. Eszébe jutott, hogy Sanyi mindent tud az ő titkáról, és lám, azóta soha egy szóval sem említette és ez becsülendő benne. Nincs itt semmi nagy baj, nem kell mindjárt megkongatni a vészharangot. Tulajdonképpen még csak ez az első komolyabb összezördülésük, ez megesik mindenhol. Az a lényeg, hogy nem szabad engedni elfajulni. Luca birtokba vette és rendkívül élvezte a saját szoba tulajdonosi jogát.- Ide akkor el fogom hívni a leges legszebb barátomat, Gergőt! Jó anya?- Természetesen angyalom, amikor csak akarod. Ezentúl itt fent játszhattok.- Most. Most akarom!- Hiszen ma nincs óvoda. Majd holnap.- Akkor menjünk a lakására és hívjuk ki. Vele akarok játszani.- Hol lakik, azt tudod?- Azt nem.- Na látod. Majd máskor előtte megbeszélitek. Rendben? És most irány a reggeli. Együtt reggeliztek, ez is ritkán fordult elő mostanában. A mama benyitott.- Most pedig szaladj, a nagyi felöltöztet, és elmegyünk sétálni. Miközben maga is öltözködött, eszébe jutott, hogy nemrég vásárolt egy inget, olyat, amilyet nem kell vasalni Sanyinak a születésnapjára, és eldugta, mert majd' egy hónap múlva lesz csak. Ez az. Ezzel lepi meg ma este, majd vesz mást helyette. Nagyon szeret öltözködni mostanában, ennek biztosan fog örülni. Kinyitotta a szekrényt, örömmel fogadta, hogy szebbnél szebb nadrágok, öltönyök sorakoznak benne, volt olyan is, amit még nem is látott, de hát mindig egyedül vásárolt. Keresgélte, hogy melyikhez illik jobban az ing, rá is bukkant egy acélkék zakóra világos nadrággal. Ehhez illik, de még mennyire, nem is igaz, hogy nincs ízlésem- gondolta, és elmosolyodott, most majd ő is látni fogja. Kivette a szekrényből és ille- gette. Remek lesz! Ahogy vissza akarta rakni, a zsebében koppant valami a szekrény oldalához ütődve. Belenyúlt, bár még sohasem tett ilyet. Egy zacskót talált benne, melyben egy kisebb formájú doboz lapult. Engedett a kíváncsiságának, kivette és kinyitotta. Majdnem elállt a lélegzete. Egy gyönyörű nyakék, karlánc és egy bross. Égy teljes kollekció. Uram teremtőm, micsoda fenséges ékszerek! Még csak meg saccolni sem merte meg az árát, őrült drága lehetett. Nagyon régen Anna asszonyon látott ilyeneket. A kezébe vette, és a melléhez szorítva a tükörhöz lépett.- Te drága, drága buta fiú! Mi nem jut az eszedbe, hát ezért az az őrült hajsza a munkával? Ilyen drága ajándékot több éven keresztül törleszthetsz. Fülig ért a szája, nem tudott betelni vele. Ennyire szereti, ő meg még zsörtölődött vele reggel. Persze, hogy úgy reagált, hiszen neki most minden szabadidejét túlórával kell töltenie, nem holmi kirándulásokon jár az esze. Aprólékosan visszacsomagolta, úgy ahogy volt, nehogy rájöjjön, hogy már tudja a karácsonyi fantasztikus ajándék rejtekhelyét, majd gyorsan a telefonhoz sietett, valakivel meg kell osztani az örömét, még akkor is, ha csak burkoltan célozhat rá. Többszöri kicsengés után már majdnem feladta, mikor végre egy álmos férfihang beleszólt.- Halló! Ki beszél? Kit keres?- Halló! Elnézést, csak nem rossz számot tárcsáztam? Katával szeretnék beszélni - a háttérben hallotta a lány visz- szafojtott kuncogását, úgy látszik végre ő is szakít időt másra, nemcsak a tanulásra. Kis idő múlva egy kattanás. Hát ezt letették. Igen, az úr úgy döntött, hogy nem a legalkalmasabb idő a csevegésre. Sebaj! Szórakozzon ő is kedvére. De ez a hang - morfondírozott még mindig a kezében tartott búgó telefon mellett. Teljesen olyan volt, mint a Sanyié. Fiz azért túlzás! - csitította magát, ez már nem normális, egy idegen férfi hangjában is őt keresi. Soha nem hitte volna magáról, hogy egyszer ilyen szerelmes lesz. Ez kész téboly! Beleremegett a gondolatra az esti kibékülés utáni mámorra. Luca már szépen felöltözve készenlétben állt a sétára. Útba ejtették a dokit is, aki mindig nagy örömmel fogadja a kislányt. Pont a kapuban találkoztak össze, egy egyenruhás férfit kísért ki. Ha nem mondja is rögtön, kitalálta, hogy ez csak a fia lehet, úgy hasonlítanak egymásra. Luca különösen kedveli az egyenruhás embereket, most is már az első látásra mellé somfordáit és megfogta a kezét.- Szia, te szépség - vette fel az ölébe. Milyen kedves, barátságos csöppség - közben egyik kezét bemutatkozásra nyújtotta.- Sellei Bertalan nyomozó. Magáról már annyit hallottam, hogy azt hiszem, egy régi ismerős áll most itt velem szemben- Köszönöm Gabi bácsi - nézett a dokira Erzsiké. Luca te, gyere le, nem illik - szólt és nyúlt a gyerekért, de annak semmi kedve nem volt lemászni, még erősebben kapaszkodott. Távolabb ment vele a férfi és eg)7 párszor megpörgette, meghintáztatta.- Hagyja már egy kicsit nálam, imádom az ilyen tündérgyerekeket. Sajnos a sors engem nem ajándékozott meg vele - szólt komor hangon, majd letette Lucát - legközelebb, ha több időm lesz, játszunk is egy jót - simogatta meg a kicsi fejét, majd az apját ölelte át. - Akkor, viszlát apa, mihelyt tudok, jövök, ha hamarább nem is, szerda körül. Viszontlátásra, minden jót - köszönt el Erzsikétől is, majd még egyszer megsimogatta a gyereket. Megvárták, míg beszáll a rendőrautóba és integet. Kedves, jópofa férfi - gondolta, míg befelé tartottak a dokival a házba, ahol már évek óta csak egyedül él. Éppen azt szerette volna megkérdezni, hogy miért nem lehetett a fiának gyerek, de a doki megelőzte, mintha kitalálta volna a gondolatát. Eddig még sohasem beszélt a magánéletéről, mindenki tudta, hogy özvegyember, Erzsiké is csak ennyit tudott.- A feleségem és a menyem is autóbusz balesetet szenvedtek már öt éve... egy kirándulóbusz az encsi kanyarban... - elcsuklott a hangja, még mindig, ennyi év után is szomorú az emlékezés.- Gyertek, kedveskéim. Nagyon örülök nektek, most, hogy nyugdíjas vagyok, többet lótok-futok, alig vagyok itthon, pedig azt hittem, egész nap csak festegetni fogok, de ilyen-olyan bizottság, meg jótékonysági rendezvény. A fiam nyomozó, arra sincs ideje, hogy megnősüljön, én is ritkán látom, bár most már ne is panaszkodjak, már gyakrabban be-beszalad. É veletek mi újság? Csak úgy ragyogsz, még mindig dúl a szerelem?- Ügy látom, nekem nincs mit mondanom, elég, ha rám néz - mondta nevetve. Késő délutánig maradtak megint, annyi mondanivalója gyűlt össze. Ilyenkor mindig mindent megbeszélnek. Luca kapott egy-két dolgot, apró játékokat, amit az orvos kapott a betegeitől. Úgy mozgott a lakásban, mint otthon. Nem is volt nagy kedve hazamenni. - Olyan jó lenne itt aludni egyszer - mondta. Erzsiké tudta, hogy mi van ennek a hátterében. A tv. El nem lehetett szépszerével mozdítani onnan. Már betervezte, hogy vesz egyet, a fiúknak is megígérte. Lefektette otthon a gyereket, maga pedig munkához látott annál is inkább, mert ébren akarta megvárni Sanyit. Éjfél is elmúlt, mire halkan becsukta maga mögött az ajtót és megállt a lány háta mögött. Erzsiké csak azt érezte, hogy két erős kéz fogja a vállát. Boldogan bújt hozzá, kellemesen csalódott, azt hitte, hogy a reggeli jelenet folytatása következik, de e helyett egy nagyon fáradt, de szerelmes férfi nézett ve rá. Szenvedélyes csók után Erzsiké szólalt meg:- Menj, szerelmem, mosakodj le, rögtön megyek én is, csak elrakodok, látom, nagyon fáradt vagy. Alig vártam, hogy haza gyere, nagyon-nagyon hiányoztál.- Bizony, nagyon sokat dolgoztunk, már alig állok a lábamon, az emberből kihajtják a belet - megsimogatta a haját, majd a letakart vászon felé nézett. - Látom, te sem töltötted pihenéssel a napot, mint ahogy tervezted - hangja szokatlanul kedves volt, a letakart vászon felé nézett. - Újabb kép?- Azt hiszem, ez lesz eddigi legszebb munkám. - Elgondolkodott. - Lehet, hogy el sem adom, úgy érzem, ez kettőnkről szol. Sanyi hirtelen elvörösödött, majd nyugalomra intette magát.- Akik ismernek és kitüntetett figyelmet, nem utolsósorban pénzt is áldoznak a képeidre, azok azt várják tőled, hogy újra és újra elkápráztasd őket. Meg ne fosztd mindezektől magadat sem! Egyhamar elfelejtik az embert, résen kell lenni.- Rendben, szívem, igazad van. - Dehogyis mondott volna ellent megint. Sőt! Nem is pakolt tovább, átölelte a férfit és együtt mentek fel a lakásba.- Ott van egy meglepetés az asztalon, remélem, tetszeni fog. Nézd meg, addig készítek valami harapnivalót. - Még egyszer átfogta a derekát és szerelmesen a mellére vonta fejét. Pár perc múlva, mikor visszatért, a férfi már mélyen aludt, a csomag bontatlanul feküdt az asztalon. Egy darabig még vágyakozva nézte a szép férfias testet, majd lekapcsolta az éjjeli lámpát és megpróbált elaludni. (folytatjuk)
