Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-01-31 / 284. szám

A középkorban nagy tiszteletnek örvendő örmény orvos-püspök. Napját Mária tisztulásának napja, görögül Hypapanté, vagyis találkozás; amikor a világ világos-ságát, Jézust a mózesi tör­vény szerint bemutatta a templomba. A szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorolta. A régi rómaiak Mars anyjának tiszteletére minden ötö­dik esztendőben égő fáklyákkal és szö- vétnekekkel járták a határt e napon. A kereszténységben égő gyertyákkal kerülték a szentegyházat, néhol a határt is, ünnepelve, hogy Mária "világos", mentes a bűntől; s ünnepelték a gyertya példázatával is: a gyertya méhviasza Jé­zus tiszta teste; a viasz alatt való bél, az ő ártatlan szent lelke, a tűz pedig a világos­ság az ő istensége. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jel­képe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, en­nél gyújtották aztán meg a gyertyát. A félegyháziak a szentelt gyertyát "mári- agyertyának" nevezik. Simeon és Anna a templomban bemutatott Jézust (akiről immár nemcsak hallottak, hanem meg is tapinthatták "!) a világ vilá-gosságának nevezte, ennek jelképe a szentelt gyer­tya, amely foganatos égiháború, villám­lás, jégeső és a gonosz kísértése ellen. Kevés olyan katolikus paraszthajlék akad, ahol manapság is még ne volna szentelt gyertya. Régebben a sublót vagy láda fiában tartották, vagy halványkék szalaggal át­kötve a falra akasztották, némely helyen a szent sarok, a házi oltár éke volt. Fő­képpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette; de égett vízkeresz­ti házszentelésnél is. Szegeden azt tar­tották, ha szenteléskc- nem alszik el a gyertya, akkor jól mézelnek majd a mé­hek. Ezen a napon végigsöpörték a kap- tárakat a kiszombori méhészek; asszo­nyaik pedig a szentelésből hazatérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tet­tek, hogy békesség legyen a háznál. A hajdani szegediek különösen fon­tosnak tartották a hétszer szentelt, to­vábbá a "kilencedes", kilenc kedden meggyújtott gyertya gonoszűző szere­pét. Azt tartották, hogy a világ végén három napig sötétség lesz, csak a hét­szer szentelt gyertya világít majd; ilyen gyertyát szoktak égetni Dombrádon a ravatalon fekvő halott mellett. Göcsej­ben a felpuffadt gyomrú beteg köldö­kére egy darab égő gyertyát helyeztek, s üvegpohárral leborították; elalvó lángja kiszívta a betegséget. Némelyek torokfájás ellen nyeltek belőle egy da­rabkát. A piricsei görög katolikus gaz­daasszony tehénelléskor égő szentelt gyertyát vitt az istállóba. Tápén az új ház fundamentumába boldogasszonyi füvet, szentelt gyertyát raktak, és sót szórtak. A gyertyát a régi szegediek az épülő házba falazták. Itt is gondolha­tunk a régi emberáldozat kiváltására. A privigyei szlovák néphit szerint a kis­gyermek hamar megtanul beszélni, ha a szentelt gyertyából egy picinykét a nyelve alá tesznek. A szentelt gyertya végigkíséri és oltal­mazza a hívő embert egész életén át. Bácskai hagyomány szerint, amíg a ke- reszteletlen gyerek anyjával a "boldog­asszonyágyában" fekszik, karjára vagy pólyájára olvasót kell kötni, s fejénél szentelt gyertyának kell égni, nehogy a pogánykát a gonoszok kicseréljék. Szü­lés és keresztelés között szentelt gyertya világított éjjel-nappal abban a szobában, ahol a gyermekágyas asszony magzatá­val feküdt. Az "egyházkelő" (avatás) a ré­gi szegedi anya gyermekével, kezében égő gyertyát tartva körüljárta az oltárt. A régiségben a haldokló ember kezé­be is égő szentelt gyertyát adtak: lám­pással mehetett így a lélek az örök élet­nek menyegzőjébe. A hozzátartozók égő gyertyával körül is járták az ágyat, "megkerítették", elzárták a leselkedő gonosz elől. Fertővidék asszonyai sze­rint gyertya fénye mutatja az utat a hal­doklónak, füstje pedig távol tartja a go­noszt, s addig kerülik gyertyafénnyel körül az ágyát, amíg a lélek el nem száll a testből, segítik annak "hazatalálását". A mohácsi szokások egy köteg gyer­tyát szentelnek, s minden esztendőben hozzátesznek egyet. Odahaza egy szálat kihúznak, piros és fekete cérnával átkö­tik és meggyújtják; lángját a gyerek fe­jéhez tartják, fejfájás ellen. A bánáti bolgárok a szentelt gyertyák kötősza­lagját gyermekeik ingébe fűzik beteg­ség ellen. Vigán fiúgyerekek nyakára, lányok hajába, kezükre, ujjaikra, továb­bá csikók és bárányok nyakára kötik; nagyszombatig viselik, utána elégetik. Régen a házban Gyertyaszentelő Bol­dogasszonykor a tüzet mindenütt elol­tották és az új, megszentelt tűzzel gyúj­tották meg újra. Az észteknél Ilku isten tiszteletére rakott tavaszkezdeti tüzet e napon még ma is dörzsöléssel élesz- tik.(Ezen a napon jön ki a medve a bar­langjából, ha árnyékát meglátja vissza­megy, hosszú lesz még a tél.) a legrégibb kalendáriumaink is számon- tartják. Legendájában, amelyet az Érdy- és Debreczeni-kódex mond el, megmen­ti egy özvegyasszony fiát, aki halszálkát nyelt és már fuldoklott. Az asszony a később börtönbe került püspöknek hálából ételt és egy szál gyertyát vitt. Megvesszőzték, majd faállványhoz kötözték. Testét vaskampókkal szaggat­ták, majd két ifjúval együtt lefejezték. Ereklyéit később Párizsba vitték át. Legendabeli asszonyalak, aki a ke­resztúti ájtatosság hatodik állomásá­nak képe szerint kendőjét nyújtja a ke­Ókeresztény vértanú Catániából. Feslett életre, hite megtagadására akarták kényszeríteni. Kegyedenül megkínozták, melybe a börtönben belehalt. Legendája Ókeresztény szűz, vértanú Kappa- dókiából. Mivel visszautasítja a po­gány fejedelem közeledését, váloga­tott kínzásoknak vetik alá, melyeket, Farsangi ételek, italok Inni mindenkor kell, farsangkor külö­nösen. Rióban, ahol a meleg miatt fontos az ivás, sok jéggel hűtött frissítőt, Európá­ban - hideg téli szezon lévén - lehetőleg valami meleget vagy forrót. Jöhet a forralt bor, a puncsok, a grogok és egyéb melegí­tők. A karnevállal szemben a farsang első­sorban beltéri mulatság, ahol a sok tánc közben akár könnyen fel is hevülhetünk, jöhetnek a jeges bólék, a klasszikus, ele­gáns pezsgők. Orange Punch Hozzávalók: 4 cl barna rum, 2 cl Cointreau, 6 cl friss narancslé, 1 csésze forró tea (esetleg kevés fahéj) Az alkoholos hozzávalókat felmelegít­jük, majd tűzálló füles pohárban felöntjük a forró teával. A kész italt szegfűszeggel megtűzdelt narancskarikával díszítjük. És miket falatozzunk a mulatságokon? Tennészetesen sokfélét, de semmiképpen se túl sokat, mert elnehezült gyomorral elmegy a kedvünk a tánctól. Az étkezések jellegzetesen a szezon minden termékét és elkészítési furfangját felvonultatják, ame­lyek éppen a bőségtől válnak farsangivá és ünnepivé. „Farsangkor minden rendű és sorsú gö­cseji ember asztala meg volt rakva enni- és innivalókkal, főleg disznóhússal, káposz­tával, kocsonyával, és fánkkal, továbbá borral. Ilyenkor mindenki lakmározik. Ezen ételeket, ha csak bírják, a farsangi napokban elköltik, mert a következő nap ­Ezen a napon történik a "balázsolás" (gyerekek házról-házra járva gyűjtenek adományokat), valamint a Balázs-áldás (a pap két egymáshoz kötött szentelt gyertyát X alakra formázva a hívők torkához érint és közben áldást mond: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen"). Az orvosok és a muzsikusok pártfogó­jaként is tisztelik. reszthordozástól verejtékező Jézus­nak. A kendőn rajta marad az Üdvözí­tő képmása. szerint halála után egy esztendővel az Etna láváját az ő koporsójáról levett fá­tyol állítja meg, ezért a régiek tűzvész ellen az ő védelmét kérték. még a forró ónnal teli kádat is túléli. Lefejezésekor csoda történik: télen friss rózsák és almák tűnnek elő a semmiből... a hamvazó szerda - már böjt. Farsangi na­pokban tartották előbbi időben néhol a disznótort is, amelyen hosszú furulya s duda volt a zene. Rokonokat, szomszédo­kat hívtak össze, s reggelig mulattak. Ilyen alkalommal - két tál között - macskát vagy élő madarat vittek tréfából a házi­gazdának ajándékul... Létezik azonban valami, amit nevezze­nek bár a németek Karpfennek, az olaszok bomboloninak, a spanyolok churros-nak, mi pedig fánknak, nem tagadhatják, le szo­ros rokonságukat egymással. Ez a szinte egyetlen hagyományos és egész Európában tipikus farsangi étel a lé­tező legegyszerűbb alapanyagokból ké­szül, ám tájanként változatos formákban és ízekben. Klasszikus farsangi fánk 40 dkg liszthez adjunk hozzá 4 tojás sárgáját, 5 dkg olvasztott vajat, 3 - 5 dl te­jet, 1 evőkanál rumot, 2 dkg langyos tej­ben megfuttatott élesztőt, 5 dkg cukrot és csipetnyi sót. Jól dolgozzuk össze, majd langyos helyen, letakarva kelesszük a tész­tát kétszeresére. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtsuk ki, és szaggassunk belőle (esetleg pohárral, ha nincs fánkszaggatónk) hal­mokat. Ismét hagyjuk kétszeresére kelni, majd bő forró olajban süssük aranyszínű­re. Sütés közben először fedjük le az edényt, majd ha megfordítottuk a fánko­kat, már fedő nélkül süssük tovább. Por­cukor és baracklekvár kíséretében, forrón az igazi. (folytatjuk) Veronika napja Február 4. Ágota napja Február S. ■ Dorottya napja j iß Februájr 5. Farsang (vízkereszttől hamvazószerdáig) Január 6. - Február 28. Gyertyaszentelő Boldogasszony Február 2. Balázs napja I f

Next

/
Thumbnails
Contents