Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-01-31 / 284. szám

26 MAGYAR SZÓ-A HÍD AdAGAZIN ~ E G É S Z SEG 2007. JANUÁR 31 .-FEBRUÁR 7. Olívaolaj a szépségápolásban Hozzávalók: A mufíinhtrz: 120 g vaj, 3 tojás, 250 g liszt, 30 g cu­kor, 1 tasak vaníliás cukor, 3 mokkáska­nál sütőpor, só, 3,5 dl tej, 100 g reszelt marcipán <Kb. 12 db) A töltelékhez: 2 dl tejszín, 200 g vegyes gyümölcs Az öntethez: 200 g sárgabarack, 60 g cukor, őrölt fahéj, 2 evőkanál főzés nélküli vaníliás pudingpor Elkészítés: A vajat cukorral és vaníliás cukorral habosra keverjük. Belekeverjük a tojá­sokat, a lisztet, a sütőport, egy csipet sót és a tejet, majd jól kikeverjük. Ami­kor szép sima, hozzáadjuk a marcipánt, ismét jól átkeverjük vele a masszát. Formákat 2/3 részig töltjük, és előmele­gített 180 °C sütőben kb, 2 5 percig süt­jük. Amikor elkészült, 15 percig hagy­juk hülni, majd a formából kivesszük, levágjuk a tetejét és a közepét kivájjuk. A tejszínből kemény habot verünk, az üregbe töltjük és arra tesszük a szeletelt gyümölcsöket. Visszahelyezzük a tete­jét. Az öntethez a kimagozott barackok felét 2 dl vízzel, cukorral, fahéjjal össze- turmixoljuk, hozzáadunk 2 kanál fő­zésnélküli vaníliás pudingot. A mara­dék gyümölcsöt összevagdaljuk, bele­tesszük az öntetbe. Tálaláskor a muffi- nok mellé öntjük és a maradék tejszín­habbal díszítjük. Az olívaolaj nem csak különleges aro­mája miatt kedvelt, de kiváló hatással van az egészségre is. Az extra szűz olaj rendkívül magas E vitamin tartalma, to­vábbá az A, D és K vitaminok a bőr szépségének megőrzésében is segítenek. Az első szépségápoló szerek alapanyaga az olajfák terméséből nyert értékes olí­vaolaj volt. A nagyon száraz, töredezett haj, visz- szanyeri élénk színét, csillogását, ha mo­sás előtt olívaolajjal bekenjünk. Egyen­letesen oszlassuk el az olajat a hajon, kü­lönös tekintettel a hajvégekre. Óvatosan masszírozzuk bele a hajtincsekbe (ne a fejbőrbe!). Hajunkat tekerjük be törül­közővel, vagy valamilyen puha anyag­gal, és hagyjuk az olívaolajat egy egész éjszakán keresztül hatni. Reggel mossuk le a hajat a szokásos módon meleg víz­zel. Az olívaolaj a körmök minőségét is javítja. Miután alaposan letisztítjuk kör­münket, lemossuk a körömlakkot, egy félbevágott citrommal dörzsöljük át a köröm felületét és a azt körbevevő bőr­felszínt. Ezt követően körmünket ken­jük be langyos (nem meleg!) olívaolajjal, és óvatosan dörzsöljük bele. Hagyja áll­ni körmén az olajat legalább negyed óráig. A műveletet naponta megismétel­heti. A kiszáradt bőrt megfelelő krémekkel kell hidratálni. Az intenzívebb hatás ér­dekében minden alkalommal öntsünk néhány csepp olívaolajat szokásos test­ápoló krémünkhöz, és ezzel kenjük át a száraz bőrfelületet. Az olaj mennyiségé­vel legyünk nagyon óvatosak, mert ha túl sokat teszünk a krémhez, átható illa­ta a bőrön is érezhető lesz. Január 24. Az elmúlt években nagy népszerűségre tett szert Magyarorszá­gon is az úgynevezett szerencsebam­busz, amelyet újabban szinte minden alkalomra szoktak ajándékozni. Mint szobadísz, az előretörő ázsiai lakberen­dezési stílusnak köszönheti kedveltsé­git. A kínai hagyományok szerint min­den alkalomra illik az életet képviselő rügyező bambusztövet ajándékozni. Ez az elrendezés kínai művészete, a feng shui szerint segít az úgynevezett esi, azaz energia áramoltatásában. Kí­nai neve - az együk kertészeti szakkiad­vány szerint - "új élet-növényt" jelent. Az úgynevezett "lucky bamboo"-t, azaz szerencsebambuszt újabban lép­csőzetes elrendezésben, tálakban kínál­ják megvásárlásra vagy pedig megcsa­varják. Vágott virágként is szépek, de üveg- és kerámiatartókban is kaphatók. Hetenként kell cserélni vizüket. Mikor a gyökerek 3-4 centiméter hosszúak, át lehet ültetni laza, tőzeges, perlites ta­lajba. A szerencsebambusz tulajdonkép­pen egy Dracéna-fajta, azaz nem is iga­zi bambusz. Mivel a dracénák nem sze­retik, ha pang alattuk a víz, a cserép al­jába mindig ajánlatos agyaggranulátu­mot tenni. A legenda szerint a teát a véletlennek köszönheti az emberiség. Mintegy 5000 évvel ezelőtt Szén Nung kínai császár forrásban lévő ivóvízébe pár illatos le­velet sodort a szél, amelyek kellemes ízt Uj sorozat: A Tea adtak az italnak. Európába a XVII. szá­zad során jutott el e napjainkban is köz­kedvelt ital. Kína déli tartományaiban található a tea őshazája, ahol mind a mai napig a legjobb minőségű fajait ter­mesztik. Értékes levelei, ame­lyekből az illatos tea készül, sötétzöldek, fogazott szélűek. Jellegzetes alakja, ami a szem­pillákkal szegélyezett szem­héjakhoz hasonlítható, újabb legendát ihletett. Egy szent­életű buddhista pap, Bodhidharma fogadalmat tett, miszerint éjjel-nappal imádkozik alvás nélkül. Mi­kor már négy éve volt ébren, hirtelen mély álomba zuhant. Felébredve borzalmas bűn­nek érezte tettét, és saját ma­gát megbüntetve, hogy soha többé ne tudjon elaludni, le­vágta mindkét szemhéját, majd a földre vétette. Innen eredeztetik a teát, ami ezek­ből a szemhéjakból sarjadt ki, és jótékony, frissítő hatásával serkentet­te a hosszú meditációkat. Teázás Kínában, Japánban, Európában és Oroszországban A kínaiak régen orvosságként itták, és úgy tartották, hogy elűzi az álmossá­got, megszabadít a testességtől, meg­szűnteti a fejfájást, tisztává és frissé va­rázsolja a szellemi képességeket. A teá­zás szokása eleinte az uralkodók kivál­tásága volt, hiszen a jó minőségű teale­velek előállítása rengeteg időt és szakér­telmet kívánt. A mind nagyobb meny- nyiségben való termesztés után azon­ban a tea ára is csökkenni kezdett, így a teaivás egyre jobban elterjedt az ország­ban, és lassan kialakultak azok a mai na­pig is élő szertarások, amelyek a tea el­készítését, felszolgálását és fogyasztását kísérték. Szigorú szabályok irányították pl. a vendégfogadást: a leültetett vendé­get rögtön teával kell kínálni, és addig nem kezdődhet el a társalgás, amíg meg nem ivott egy csészével az italból. Az előkelő nevelés "tananyagába" beletar­tozott a teaszertartás ismerete is. A teát eleinte főzték, és nem forrázták le, mint manapság. A kínaiak teája keserű, eny­hén fűszerezve sóval és kevés gyömbér­rel. Japánban a mai napig is élő teaszer­tartás a kínai zen-buddhizmus megjele­nésével együtt fejlődött ki a XII. század folyamán. Eisai zen-buddhista pap teá­ról szóló röpiratában kínai tapasztalata­in alapuló elveket írt le. A tea az egész­ség megőrzésének eszköze. Mivel az egészség az öt legfontosabb szerv (szív, tüdő, máj, lép és vese) összhangjában rejlik, és minden szervnek van egy ízbe­li "kedvence", így a szívé - amely ural­kodó a szervek között - a keserű, így ha teát iszunk, akkor a szívünk erősödik, és egész testünk mentes lesz a betegségek­től. (folytatjuk) A szerencsebambusz nem is bambusz Gyümölcsös muffin marcipánnal

Next

/
Thumbnails
Contents