Amerikai Magyar Szó, 2006. október-december (104. évfolyam, 280. szám)
2006-12-13 / 280. szám
18 MAGYAR SZÓ —A HÍD Magyar Közösség 2006. DECEMBER 13. Advent Drótos Árpád Adventét általában a várakozás idejének szokták tekinteni. A hit szempontjából azonban várakozásról csak közönséges értelemben beszélhetünk; ahogy várjuk a 2006. évi Karácsonyt. Krisztus másodszori eljöveteléről azonban már azért ellentmondásos beszélni, mert O ugyan "felment a meny- nyekbe és ül az Atya Istennek jobbján", de Szentlélek általi jelenlétét mindenkor érezhetjük. Ez az az érzés, amiről közönséges módon úgy szoktak beszélni, hogy nem vagyunk sohasem egyedül: Isten mindig velünk van. Rosszabb, ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy mire várunk Adventkor. A keresztyén élet nagy problémái kapcsán soha nem tárgyakkal vagy fogalmakkal van dolgunk. Ugyanígy az igazsággal kapcsolatos kérdés sem úgy hangzik, hogy "mi az igazság" - ahogy Pilátus Jézusnak feltette elfogatásakor, nem véve észre azt, hogy az Igazság ott áll vele szemben. Tehát a helyes kérdésfelvetés: "Ki az igazság?" Adventben tehát nem "mit várunk", hanem "kit várunk", ha mégis várakozásról lenne szó. Az eljövendő Jézus Krisztust azonban csak azok várják, akik még nem találkoztak vele és nem lett személyes Megváltójukká. A várakozásnak ez is egy autentikus, de nem egyetlen lehetséges formája. Pedig a vallásos nevelés, a prédikációk, evan- gélizációk sokszor megrekednek ennél az adventi jelentésnél. Az egyik nagy budapesti gyülekezetben szolgál egy lánglelkű prédikátor, aki igen nagy buzgalommal hívja megtérésre hallgatóságát. Sokan meg is tértek igehirdetésére; azonban számukra továbbra is a megtérést sürgető prédikáció hangzik újra és újra, vasárnapról vasárnapra. Újjászületett gyülekezeti tagjai és presbiterei sokszor kérték már lelki atyjukat, hogy beszélne nekik másról is, hiszen ők már átadták életüket az Úrnak, újjászülettek, és most már kellene valami más, még több útmutatás. Kérésük azonban süket fülekre talált. Az újjászületettek számára azért nem várakozás az Advent és még csak nem is eljövetel - mint azt az ünnep neve szó szerint jelenti -, mert az eljövendő - esemény vagy személy - várásával egy olyan hiányt feltételezünk, amely Istenbe vetett hitünkről árul el valami elmarasztalót. Ugyanis amit várunk, vagy amit eljövendőnek tartunk, arról azt ismerjük el, hogy még nincs meg, még nem a mienk, még nem találkoztunk vele: hijjával vagyunk... Mégis, kit vár, mit vár, hogyan várakozik a teljes hitű keresztyén Adventben, ha tesz egyáltalán ilyet? - Elsősorban abban a gyermekinek nevezhető lelkiállapotban van, amelyben bármi történik vele, tudja: az csak a javára lehet. Hiszen neki szerető mennyei édes Atyja van, aki annyira ragaszkodik hozzá, hogy egyszülött Fiát küldte le erre a világra. Ez a Fiú pedig vállalta a legnehezebbet, a halált is. Azért, hogy ezzel bizonyítsa: a legnagyobb akadály is le- győzetett. Nem kell semmitől és senkitől sem félnie annak, aki vele kapcsolja össze az életét! - Tehát ahelyett, hogy állandó félelemben és szorongásban élnénk a változó világ fenyegető alakulása láttán; inkább szinte várjuk az élet fordulatait; ebből megint mi jót és kellemeset fog számunkra kiforgatni az Úr. Vigyáznunk kell, mert a félelem az Advent egyik legnagyobb ellensége! Általában félünk a várakozástól és aggódunk valaminek vagy valakinek az eljövetele miatt. (Vajon hogyan sikerül, mit fog mondani, miként fog hozzánk viszonyulni... ?) A Biblia adventi történeteiben ezért is találjuk több helyen ezt a biztatást: "Ne félj!", vagy "Ne féljetek!" Érdemes megvizsgálni, hogy mi az emberi félelemnek az alapja. Á Szentírás bizonyságtétele szerint a félelem abban gyökerezik, hogy az ember félreértelmezi önazonosságát. Pontosabban kifejezve az ember azért fél, mert egyedül érzi magát. - Nagyon jól tudjuk, hogy az ember úgy is lehet egyedül, hogy kívülről nagy tömeg veszi körül, avagy lehet egy házasságban, egy párkapcsolatban is magányosnak lenni. - Az ember magányát azonban csak tüneti módon kezeli az, ha emberi társra talál: egy jó barátra vagy egy házastársra. Az emberi magányosság csak az Istennel kialakított felhőtlen kapcsolatban szűnik meg, a félelemmel együtt. Adventben tehát csupán az történik, hogy a figyelem fokozott központjába kerül az a bizalom, az a szeretet és rá- hagyatkozás, amelyet az Úristen iránt érzünk, aki Fia testetöltésével bizonyította, hogy benne lehet bízni, O nagyon szeret bennünket és a vele való teljes kapcsolat minden emberi problémára megoldás. Drótos Árpád, New York-i református lelkipásztor Hogyan szereztem jogosítványt az USA-ban? Nem szeretem a New York-i forgalmat! Az emberek nem tudnak vezetni, nem ismerik a szabályokat és nincs vezetési kultúrájuk. Őszintén, nem is csodálom. Az itteni elvárások a "sofőr-tudás" terén minimálisak. Nem úgy, mint otthon, ahol keresztül megyünk különböző teszteken és vizsgákon, az alapszabályoktól kezdve, a "hogyan is cseréljünk ki egy kereket, vagy ellenőrizzük az olajszintet" keresztkérdéseken, gyakorlati vizsgákon át a végső - forgalomban történő vezetésig. Na ez itt nem így működik! Evekkel ezelőtt, amikor kijöttem, az akkori barátom rutinjának köszönhetően, az első hónapban megszereztem a jogsimat. Volt épp otthoni, szép, kinyithatós rózsaszínű (amit később legnagyobb sajnálatomra elloptak tőlem), de azt sajnos az itteni hatóságok nem fogadták el (lehet, hogy a színe miatt....). Nemzetközi jogosítvánnyal meg nem rendelkeztem (amit egyébként szintén nem szeretnek a helyi rendőrök, pedig az szürke), tehát maradt az a megoldás, hogy megszerezzem az amerikai jogosítványt. A kezdő lépések nagyon egyszerűek voltak. Először is rendelkeznem kellett a lakóhelyemet igazoló bármilyen papírral (pl. bankszámla) és 2 db személyazonosságot igazoló okirattal (pl. útlevél, vízum). Miután szert tettem a bankszámlára, bementem a hozzám legközelebb eső DMV-be (Department of Motor Vehicles), ahol a kezembe nyomtak egy kb. 15-20 oldalból álló kis füzetecs- két, majd hazaküldtek, hogy tanulmányozzam, és ha felkészültem belőle a vizsgára, akkor visszamehetek és megírhatom a KRESZ-tesztet. Ha ez sikerül, akkor azonnal a kezembe is nyomnak egy tanuló jogosítványt. Egész biztatóan hangzott, csak egv aprócska gond volt. Az angol. Nyelvtudás hiányában ez a színes érdekesség számomra érthetetlen volt. Ezért otthon lelkesen előhalásztam hozzá egv7 szótárat és röpke egy óra leforgása alatt, a helyi közlekedés szabályzatának teljes anyaga a fejemben volt. Ha valaha valaki tartott egv7 ilyet vagy ehhez hasonlót a kezében, akkor tudja, hogy miről beszélek. Szinte az összes közlekedési táblára rá van írva betűkkel, hogy mit jelent (valószínű a gyengébbek kedvéért és nem a turisták miatt), egyéb szabály meg nem sok van, ami meg van, az is nagyon primitív. Utóbbi általában államonként változhat, de a főbb szabályok többnyire megegyeznek. Itt NY-ban például, kaptam egy $5-os (!!!) büntetést, mert nem orral előre, hanem fenékkel befelé parkoltam be az autómat a parkolóba. Persze a bünti kézhezvétele után már feltűnt a tábla is, amivel erre figyelmeztettek. Szóval a közlekedés szabályai meglepően egyszerűek, vagyis legalább olvasni tanulj meg, ha már vezetni akarsz. Találkoztam olyan fénytáblával is, ami arra figyelmeztet (meglepően), hogy sávváltás előtt használjunk indexet. Jó, mi? Tehát miután magamba öntöttem a tudást ebből a kis csoda füzetből, készen álltam arra, hogy letegyem a vizsgát. Egy kedves ismerősöm elvállalta a tolmács szerepét a nyelvismeretem hiányossága miatt, és szerencsére a törvények lehetőséget adtak arra, hogy külföldi létemre igénybe vegyem ezt a segítséget. A teszt megírása nagyon egyszerű volt. Eegalábbis elsőre azt hittem. Ugyanis első kanyarban elhasaltam. Mint kiderült, az összes közlekedési táblát ismerni kell (nesze nekem feliratos tábla), vagyis nem lehet hibázni bennük. Itt volt az ideje, hogy legalább egy picit komolyan vegyem ezt az egészet. Fogtuk magunkat és jó magyarokhoz híven, azonnal átmentünk egy másik DMV-be, még egyszer szerencsét próbálni. A rendszer lassúságának köszönhetően a következő helyen mindez nem tűnt fel az ott dolgozóknak. Nekiláttunk még egyszer és az előző felsülésből tanulva, hibátlanra vizsgáztunk a táblákból. Ezután megkaptuk a teszt második részét. Ugyanis az írásbeli vizsga két részből állt. Az első rész volt a tábla, utána jöttek a közlekedési szabályok. Rövid idő alatt (közös erővel persze) megalkottuk a tesztet, ami igazából nem okozott túl nagy erőfeszítést. Megoldásaink (vagyis az én megoldásaim) megfeleltek, átmentem. Hurrá!! Miután megkaptam a tanuló jogsit, egy hónap állt rendelkezésemre, hogy elsajátítsam az amúgy is meglevő gyakorlati tudásomat a vezetéssel kapcsolatban. Tehát egy hónapig csak úgy vezethettem (volna elvileg), hogy valaki, akinek van érvényes jogosítványa, mellettem ül. Egy hónap után újra ellátogattam a DMV-be, hogy végre megszerezzem a végleges iratot. A vizsga nagyon egyszerű volt. A saját autómmal kellett mennem, kaptam egy vizsgáztatót, aki először műszakilag leellenőrizte az autómat (féklámpák, index stb. működő- képessége), majd eg)7 röpke 10 perces útra invitált vizsga gyanánt. Legnagyobb örömömre minden simán ment. Csodálkoztam is volna, ha több éves vezetési gyakorlattal a hátam mögött megbukom. Amikor kezemben tudtam azt a kis műanyag kártyát, megállapítottam, hogy egyáltalán nem volt nagy ügy az egész. Szó szerint gyerekjáték és nem csak nekem, hanem bárki másnak. Pedig nekik meg egy fél disznót sem kell adniuk a vizsgabiztosnak - mint odahaza, nem is olyan régen... Támogasson egy oldalt a Magyar Szóban! Amennyiben hozzájárul lapunk fenntartásához eg)7 oldal pénzügyi támogatásával, tiszteletünk jeléül az Ön nevét tesszük az oldal alsó szalagcsíkjába! Hívja most a l-877-/\-MAGYAR-t! Ez itt az Ön nevének a helye!-haBőrápolás a természet patikájából Internet konzultáció a természetgyógyásszal. A naturopátia célja és lehetőségei! Természetes bőrápolás es aromaterápia termékek a www.drszaDotherapy.com web oldalon. Internetet nem használó olvasóink számára a konzultáció kérdőívét elküldöm levélben $4 ellenében. Erika Szabó ND PO BOX 935, Cairo NY 12413 Email: drszabo1@verizon.net
