Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-06-09 / 256. szám
22 MAGYAR SZÓ-A HÍD _____________________ KÖZÉLET____________ _______________________2006. JÚNIUS 9. FÓRUM Fórum rovatunk a vélemények, hozzászólások helye. A szerkesztőség azon hozzáállását tükrözi, hogy a hír szent, a vélemény szabad. A Fórumban megjelent cikkek, hozzászólások nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Olvasóink simára lehetővé tesszük a közölt írásokhoz való hozzászólást. írja meg véleményét a témában! "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..." Tisztelt Hanó János, Elnézését kérem a látszólagos késedelmes válaszért. Hogy miért látszólagos? Mert azonnal reagáltam a Népszabadság Levelek a Szerkesztő rovatában írt megjegyzésére, mely válasz volt egy régebbi, a Small Claim Court (Kis Ügyek Bíróságáról) írt tájékoztató cikkemre. De engedje meg, hogy az Ön ügyén túlmenően elmondjak Önnek egy igaz történetet. Itt Karinthyt kell idéznem: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...." a fórumban, hiszen ez az én személyes véleményem. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két patinás újság, az egyiket Nészava/ Szabadságnak hívták, a Másikat pedig Magyar Szónak, mely később fuzionált a Híddal. Ez a két lap hosszú-hosszú éveken át a legnagyobb békességben élt egymással, sokan, veterán újságírók publikáltuk cikkeinket, mindkettőben, ez a két legnagyobb példányszámban megjelenő lap a mi újságunk volt, az amerikai emigráns magyarságé. A mi életünket, gondjainkat-bajaikat tükrözték, és sok magyar lniltu- rális és politikai eseményről tájékoztattak. Egyszer a postás véletlenül vagy 20-20 újságot adott a kezembe mindegyikből, nézem a köteget, hát látom, hogy a környékemen lévő összes magyar megrendelését hozzám kézbesítették. Nézem a neveket, és kiderült, hogy majdnem mindenki mindkét lapot járatja. Mint tudjuk, a Népszavát átvette egy magát megnevezni nem akaró társaság, melynek itt-is-ott is van egy székhelye, és egy érdekes karakterű főszerkesztője. Mint veterán újságíró, folytattam munkámat az új vezetőséggel, kaptam megbízásokat, és lám, egyszer csak, egy az egészségügyi biztosításokról szóló cikkemet megvágták és átírták balladára. Nem semmi! A mondanivalója is egészen megváltozott, történetesen, aki a kórházi ellátás hiányossága és rákbetegségének előrehaladott stádiumának lett az áldozata, az átirat szerint, a kínai gyógynövényeknek köszönhette halálát. Az a tanulság, eszerint nem az egészségbiztosítást kell megreformálni és a szegények ellátásáról gondoskodni, hanem mindenki vessen magára, aki természetes kúrát keres. A cikk második része már nem jelent meg, mert szomorú volt. Egy másik vidámabbra pedig nem volt hely. Na ez még ugyan nem a világvége, de feltalálták a telefont, és az e-mailt az esetleges félreértések tisztázására. Eközben szívhez szóló cikket olvashattunk a Népszavában a sajtószabadságról és annak szentségéről. Ugyanabban a számban néhány magyar köztiszteletben álló személyről, akik a kommunizmus elöl menekültek a szabad földre, "leszedik a keresztvizet", majd elvtársként becézik őket, és ez hasonló módon folytatódik néhány számban. Az irodámat elárasztó tiltakozó telefonokra reagálva, küldök egy e-mailt a szerkesztőségnek. Majd mikor véletlenül összefutok a főszerkesztővel - ez életem első személyes találkozása vele - akkor megjegyzésemre, hogy a lapszám eladásának nem tesz jót ez az örökös teljesen indokolatlan ellenségeskedés, ez a válasz:- Sz***k rá! Mindez a megjegyzés két középkorú hölgy, az úr felesége és pici gyermeke előtt történt. Figyelemreméltó bátorságra vall ez a kijelentés az említett személyek előtt. Ez az ember pedig többféle vallási iskolában tanult a sajátmaga által felvázolt életrajza szerint... Mindenesetre érdekes elv az üzletvitelről és rögtön elárulja, hogy nem ő a tulajdonos, nem érdekelt az újság forgalmában, meg hogy nem rég jött az Államokba. Később értesültem róla, hogy az általam felhozott támadási témákban a magyar konzul magához hívatta, annak sokkal nagyobb hatása volt, mert azóta megszűntek a támadások. Hogy vajon neki is ugyanazt a választ adta volna? - a toalett használatra célozva - arról nem szól a fáma, de feltétlenül útbaigazítást ad, arra vonatkozóan a "karakán gyerek" hozzáállás meddig tart, amint egy rangos férfi elé áll, már feladja a meggyőződését.... Attól kezdve, már mindnyájunknek "szép a szeme'., mert ha a konzul úgy gondolja, akkor márpedig "boszorkányok nincsenek". A nemrég elhunyt rangos újságíró, Márer György a 168 óra weboldalán március 14-i dátummal egy cikket talált "Amerikai Kékcédukások" címmel, az itt említett főszerkesztő aláírásával. Bár a cikk nem humornak lett szánva, közli az olvasókkal, hogy az "un. 56-osok" semmire sem vitték ebben az országban és azt is, hogy szerinte miért. Hogy mégis kikkel csinálta az interjút, nem lehet tudni, mert az ún. szegény magyar néposztálybeliek a sarki presszóból megesküdnek rá, hogy soha nem beszéltek az úrral. Idézet a cikkből: "Beszédük jobboldali, s a hazai jobboldal retorikája is ezt erősíti bennük. Nem kedvelik a szabad sajtót, a szólásszabadságot, nem ismerik el a demokratikus pártokat, szervezeteikben ott a "belső ellenség", ürgebőrbe varrt SMS-két küldözgetnek az árulók." Szerintem jobb, mint a Ludas Matyi! Márer megválaszolta ezt a cikket, melyet a weboldalról Bartus úr kollegái vagy barátai - ki tudja? - azonnali hatállyal eltávolítottak. Lipták Béla is reagált a személye ellen a Népszavában közölt támadásokra, de eddig még nem kapott helyet írása a Népszavában. Itt kívánom megjegyezni, hogy nem vagyok 56-os, a 80-as évek elején jöttem az országba, és a megtámadott urakat személyesen nem ismerem. A Vélemény rovatban is jó néhányan írtak, a rosszindulatú támadásokról, meg az újságírói etikáról, melyről Bartus úr oly szépen szaval, csak esze ágában sincs betartani. A Levél a Szerkesztőhöz című rovatban kizárólag olyan cikkek jelennek meg, melyek a Népszavát egekig magasztalják. írójukat azonban, még egy ilyen kis közösségben sem, mint az amerikai magyarság - senki sem ismeri. Egyel több talány.... A régi tulajdonos mindenkivel közölte, hogy ő üzletember és nem ért az újsághoz, de van egy főszerkesztője, azzal lehet beszélni irodalmi, politikai és egyéb témákról, ugyanakkor lehozták azokat az észrevételeket is, mely az újság ellen szólt. Mi is történt még az új vezetés óta, a szerkesztő rovatából kiderült, hogy esküdt ellensége a Magyar Szó - Híd másik újságnak, amit gyakorlatilag lopott árunak és nyomdaipari terméknek titulált, mintha az ő újságja nem az lenne. Mint kiderült, sok információért mindketten egy helynek fizetnek! Érdemes lenne belenézni a szerkesztői bizottság névsorába, hogy megváltozott az új újság megjelenése óta. Tudomásom szerint a Népszava által indított rágalomhadjárat miatt többen kértük nevünk eltávolítását a munkatársak listájából. A politikai hírösszefoglaló eltűnt. Az MTI jelentéseket közük, a veterán újságírók fokozatosan eltűnnek, számukra nincs hely az újságban, oldalas cikkeket olvasunk a kenyérsütésről, meg hogy hogy igyuk a kávénkat, legutóbb Jennifer Lopez és férje fotója teljes oldalon. Vajon mennyit fizettek ezek az emberek a Népszavának, hogy hirdeti őket? Vajon mennyire érdekli az amerikai magyarságot ez a duó? A mi színészeinkről és büszkeségeinkről: Czinkota, Cserey, Kovács, Krencsey, Tóth és a többiek, valamint a tehetségesebb nem profi előadókról nem láttam egy méltatást sem, azaz magyar narancsként lettek leértékelve a Népszavában. Politikusaink ugyanebbe a kategóriába lettek besorolva a Népszava "kiárusí- tasan . Ezek a gondolatok kívánkoztak ki belőlem és ezúton kérem szíves elnézését, hogy elkanyarodtam az eredeti témától. Üram, én rögtön elküldtem a válaszom a szerkesztőségnek, ami több hétig nem jelent meg. Én írtam egy cikket, Ön vitatta, bármilyen etikai szabály szerint helyt kellett volna adni pár soros válaszomnak, melyet most ezúton egy olyan újságban közlök, ahol a fórumon bárki, bármilyen ügyben hangot adhat a véleményének, mely egy olyan "sajtóipari termék" ahol nem olvasunk hangzatos cikkeket egy nem létező sajtószabadságról, melyben nincs cenzúra, és ezért nincs ok fedőbeszédekre. Egy olyan tulajdonos portékája ez a lap, aki mindig rendelkezésére áll munkatársainak, bármikor mindenki véleményét örömest meghallgatja és rendkívül szerteágazó elfoglaltsága nem veszi el idejét attól, hogy saját lapjával törődjön és minden magyar eseményt készségesen közöl le a beáramló cikkek áradatának helyt adva. Hanó Úr, íme a válaszom: Tisztelt Hanó János, Önnél csupán én vagyok jobban meglepve, mikor kiigazítani próbál engem. Én a Kis Ügyek Bíróságának ügyviteléről is az esetleges tárgyalás lefolytatásáról adtam tájékoztatást. Ön egy szolgáltatásért fizetett, amit nem kapott meg, és a pénzét sem látta viszont. Ezért fordult nevezett bírósághoz. Hogy a másik fél nem jelent meg a későbbiek folyamán, és hogy az ügyet úgy ítélték meg, hogy a Bűnügyi Bíróság hatáskörébe tartozik, annak az én beszámolómhoz nincs sok köze. Semmiben nem mond ellent az én írásomnak. A Small Claim Court nem foglalkozik bűnügyekkel, ezt addig is tudtuk. Ha azt kívánta tudomásomra hozni, hogy az Ön ügye nem mindannapos, az egy más kérdés. Én csak azt sajnálom, ha már így történt, hogy nem írt arról, hogy pénzét visz- sza tudta volna szerezni, vagy jogosítványát megkapta volna az említett cégen keresztül, ami arra utal, hogy nem tudta érdemben elintézni ügyét. Az én értékítéletem szerint az a nyert ügy, amikor vagy a pénzemet kapom visz- sza, vagy a kifizetett szolgáltatást. Több mint 20 éve járkálok erre a bíróságra, 3 saját ügyem is volt, amiből két esetben nem kaptam meg a fizetésemet és egyszer egy biztosító-ügynök vert át link biztosítással. Mindhárom saját ügyemben megkaptam a pénzem és ügyfeleim is egy eset kivételével sikerrel jártak. Mi volt a kivétel? Akit pereltünk, eltűnt. Ilyen is van. Szívélyes üdvözlettel, S. Becsky Éva Ui: Amennyiben az olvasók a fentiekkel kapcsolatban véleményt kívánnak nyilvánítani, vagy kérdésük lenne, nagyon szívesen állok bárki rendelkezésére. Találkozunk a Fórumon és egyéb témákban is érdekes lenne az Önök véleményét megtudni, és annak hangot adni.
