Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-09-01 / 267. szám
2006. SZEPTEMBER 1. Gyerekeknek JÓKAI MÓR A LEAOTUNGI EMBERKÉK (2. rész)- A Leaotung tartomány óriási hegyektől körülvett vidék, amely hegység neve Kiangzi. Egyik oldalát a tenger mossa, s annak a szikláit kőharangoknak nevezik; mikor a viharos tenger hullámai a sziklákat paskolják, azok olyan hangokat adnak, mint a harangszó, s figyelmeztetik a hajósokat a veszélyes helyre. Egyetlen úton lehet Leaotung tartományába eljutni, egy hosszú sziklahasadékon, mely a Kiangzit kétfelé nyitja. Ennek a szakadéknak a neve Tien- Muen, vagyis "Az ég kapuja". Vannak-e a tartományban olyan hegyek, amelyeknek a csúcsa éjszaka világít? Ez némelyek szerint a sok világító bogaraktól, mások szerint azon kövektől van, melyek a napsugarakat magukba szívják, s éjjel kibocsátják. Ugyanezen hegyeken láthatók a sziklába nyomott óriási emberlábnyomok, melyek két singnél hosszabbak. A Jai-Muen hegy alakja hasonlít egy MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 nőm gyapjút adnak, s a szarvasokról, amiket lovaglásra használnak, a föld alatt termő gyümölcsökről, faggyútermő fákról, amiknek a lombja vérpiros, meg az ezeréves fűről. Csia Csingi elvesztette a türelmét.- Ne darálj már nekem annyi minden badarságot össze; hanem beszélj a leao- tungi szép leányokról! Azoknak is volt szentelve egy fejezet.- A leaotungi leányok szépségre fölülmúlnak minden más nemzetbelieket; különösen azok, akik Jang-Csen-Fui vidékén születnek. Ezeknek olyan csoda hosszú és sűrű hajuk van, hogy a fejüket hátrafelé húzza, ami a járásukat annál kecsesebbé teszi. Termetük karcsú, lábaik, kezeik kicsinyek, arcuk színe fehér és piros, ajkaik gömbölyűek, és szemeik kékek, mint az azúrkő. Énekelni és táncolni csábítóan tudnak, azért is messze emberi orrhoz, s annak az egyik lyukából jéghideg, a másikból pedig meleg forrásvíz patakzik elő. Vannak ott tűzforrások, amelyek folyvást lobognak, s azokat a lakosok kohóknak használják. Van egy másik forrás, amelyből kész olaj buzog fel. És ismét egy olyan forrás, amelynek jó szaga van, mint a levendulának. Aki abból iszik, egész nap nevet tőle, mintha jó kedve volna. De legnevezetesebb az a forrás, amelyben, akit megfürösztnek, s aki annak vizéből iszik, olyan fiatal marad holtig, amilyen volt, mikor a vizet használta. Azért Ani Lui császár idejében azt a forrást beboltoztatták, s a vizét bambuszcsöveken át a tengerbe elvezették, hogy senki se használhassa; mivelhogy a fiatalság és a bolondság egy úton jár, szintúgy az öregség és a bölcsesség is egy úton járnak, s az országnak több szüksége van a bölcsességre, mint a bolondságra. Még azután sok mindenfélét olvasott fel a göngyölegből a mandarin a madártermő virágról, a repülő majmokról, a Huen-tó halairól, amelyeknek őszre számvuk nő, s madárrá változnak, meg a szelíd tigrisekről, amik házőrző kutyául szolgálnak, a tehenekről, melyek fividékről jönnek értük a kérők, s ezüst- tel-arannyal mérik fel őket: a mázsáié egyik serpenyőjébe állítják a leányt, a másikba fele ezüstöt, fele aranyat raknak, amennyit a hajadon súlya nyom. Egy ilyen hölgynek a képmását mutatja a Pao-Lin-Xi pagoda, akinek a neve volt Xelenhoa. Ezek közül választottak a császárok számára feleséget. Csia Csinginek az arca lángolni kezdett erre a leírásra.- Hát miért nem látni most ilyen alakot sehol? A nagy göngyöleg erre is megfelelt, csak a legvégére kellett legombolyítani. Ott állt ez a tudósítás:- A mennyei birodalom fennállásának hatezer-hétszázötvenkettedik esztendejében, ezelőtt nyolcvan évvel egy nagy földindulás összedönté a Tien- Muen-szakadékot: a mennyei kapu bezáródott, s azóta a leaotungi tartományból se ginzenggyökérben, se sáraranyban, se szép leányokban nem fizetnek adót a császárnak. Ezért tartja a tizenhatodik kezét üresen a Nioma istennő. Csia Csinginek ez nem volt ínyére.- De ha az a földindulás ezelőtt nyolcvan esztendővel történt, akkor az apám meg a nagyapám, akik császárok voltak, miért nem törettek utat a hegyen keresztül? Arra is megfelelt a tudós mandarin.- A nagyapád, Ani Lui császár, azon időben nagyon el volt foglalva a tatárok elleni háborúval: sok vereséget szenvedett; utoljára úgy elbúsulta magát, hogy kőből faragtatott magának tízezer harcost. Ezzel a kőhadsereggel vette magát körül; azt nem nyilazhatták le a tatárok. Mikor pedig az apád, Xio császár uralkodásra került, ő rögtön elrendelő, hogy keresztül kell fúrni a Kiangzi-hegyet, s utat nyitni az eltemetett Leaotung tartományba; de már akkor az emberek elfeledték, hogy merre volt a Tien-Muen-sziklakapu, s tévedésből a Fang-Muen-hegyet fúrták keresztül: azon áttörve pedig egy olyan elátkozott tartományba lyukadtak ki, ahol szarvas emberek laknak, akik rettenetes emberevők. Siettek is az alagutat betö- metni.- Hát azóta nem történt semmi? - kérdé az ifjú császár haraggal. - Hát a mandarinok, a helytartók el hagynak veszni egy egész tartományt a mennyei birodalomból? Hát nincsenek vén emberek, akiktől tudakozódhatnának, hogy mire emlékeznek a múlt időkből? Erre a szemrehányásra Jeo-Hui, a tudós mandarin büszkén fölemelte a fejét a császár előtt, s tenyerét a mellére hímzett kakasra téve így szólt:- Napnak fia, holdnak öccse, dicsőséges császár! Aki egy szavaddal ölhetsz és eleveníthetsz! Csak egyet nem tehetsz meg: azt, hogy egy tudós az ostoba parasztokkal szóba álljon, és azoktól kérdezősködjék. Az én hivatalom a csillagok járását kísérni, s ami a könyvekben meg van írva, azt kitanulni; de amit nem a tudósok írtak: azt én se meg nem hallhatom, se le nem írhatom. Ha haragod ellenem fordul, holt ember vagyok. Miként nagyapád, Ani Lui császár egy szavára ötszáz tudós végezte ki magát: én is így tehetek. Itt van a koporsóm; nappal rajta ülök, éjjel benne alszom. Ha azonban te magad akarsz beszélni oly halandóval, akinek az egész tudománya az, amit maga látott és hallott: akkor látogasd meg Luzut, a barlangi szentet, az fog neked a kérdéseidre felelni; de kendőt köss az orcádra előbb, mert az az ember büdös.- No, hát meg fogom látogatni Luzut, a barlangi szentet, s ővele fogok beszélni. Teneked pedig az lesz a büntetésed, hogy velem fogsz jönni, s egyikünk sem fogja az arcát betakarni, mikor embertársával beszél. Szokatlan mondás volt ez egy kínai császár ajkáról; de engedelmeskedni kellett a parancsszónak. Az egész császári kíséret vitette magát hordszékek- ben a Luzu barlangjához. A Nantos-hegyen van egy nagyszerű kolostor, amelyben száz Buddha-pap- nak s ezer búcsújárónak van helye. Ezt a kolostort Luzu építteté. Úgy koldulta össze a hozzá való költséget. Messze földről jár oda a népség, s kincseket hord össze a Buddha-barátoknak. Luzu maga pedig, az alapító szent, ott lakik a heg)' oldalában tátongó barlangban, s él a hulladékokból, amiket a barátok konyhájából kidobálnak. Száz esztendőn túl van már a szent ember, aki arról nevezetes, hogy ékszerei: két vasbéklyó a lábán, vaskarikák a karjain, s egy vaslánc a derekán. Ezektől sebes a teste. S ez az ő világi gyönyörűsége. Mikor ezt az alakot megpillantá a császár kísérete, egyszerre valamennyi hölgy sikoltozva takarta el a szemét, s aztán futott szerteszéjjel. A lányok elfeledték, hogy ők Csiamkáják, a császár tolmácsai, s otthagyták Csia Csingit magára a százesztendős szenttel. Csak a csillagász maradt mellette. Folytatjuk Móra Ferenc Zengő ABC Aranyalma ághegyen. Bari bég a zöld gyepen. Cirmos cica egerész. CSengős csikó heverész. mw Dongó darázs döngicsél. Esik eső, fúj a szél. ^|}p Füsti fecske ficsereg. Gerle, galamb kesereg. Gyom között gyors gyík szalad. Harmatos hajnal hasad. Itt van már a zivatar! Jó az anya, jót akar. Kivirít a kikelet. Leveles lesz a liget. Lukas fazék fekete. Mese, mese, meskete... Nádat a szél legyezi. EZ Nyúl a fülét hegyezi. If- Orgonafán méhike. Összerezzen őzike. Patakparton pipitér. Róka szava kicsit ér. Suhog a sok sasmadár. SZilvafára szarka száll. Tücsök tarlón hegedül Tyúk az árkon átrepül. Uccu, csípd meg, hóha, hó! Ürgét fogott a Sajó. Vércse vijjog délelőtt, Zörgetik a vasfedőt. Zsindelyezik a tetőt.
