Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-08-04 / 263. szám
2006. AUGUSZTUS 4. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 Hans Christian Andersen A rút kiskacsa (1.)" De szép is volt azon a nyáron a határ! Sárgultak a búzatáblák, a zab még zölden bólogatott, a kaszálókon petrencék- be hordták a szénát; piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek - ez volt az anyanyelvűk. A gabonaföldeket, kaszálókat sűrű erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csillogtak. Szép volt, nagyon szép volt a határ! Mély árkokkal körülszegett, régi udvarház melengette öreg falait a napsütésben. Környékét fölverte a lapu, falai tövétől az árkok széléig kedvükre nőt- tek-terpeszkedtek az óriási lapulevelek; egy-egy magasabb bokor alatt kényelmesen megállhatott volna egy kisgyerek. Ez a zöld sűrű valóságos rengeteg erdő volt annak a kacsának, amelyik itt ült a fészkén, hogy tojásait kiköltse. Sokáig tek körülötte, kíváncsian nézték a lapulevelek zöld sűrűjét, s az anyjuk hagyta, mert a zöld szín jót tesz a szemnek.- O, micsoda óriási nagy a világ! - ál- mélkodtak a kicsinyek; persze itt már másképp érezték magukat, mint benn a szűk tojásban.- Azt hiszitek, ez az egész világ? - kérdezte az anyjuk. - A kert túlsó fele is hozzátartozik, de még a pap földje is. De ott még én se jártam. No, megvagytok-e valamennyien? - Kinyújtotta a nyakát, és végignézett a kis seregen. - Dehogy vagytok, hiszen lám, a legna- gyobbik tojás még ott hever a fészekben. Jaj, meddig melengessem még? Most már igazán unom! - De mit tehetett, visszaült a tojásra.- Hogy vagyunk, szomszédasszony?- kérdezte egy öreg kacsa, aki látogatóba jött hozzá.- Annyi bajom van ezzel az egy tojással - panaszkodott a kacsa. - Nem győzöm kivárni, hogy felpattanjon. Hanem nézd meg a többit! Soha életemben nem láttam különb kiskacsákat. Egytől egyig arra a semmirekellő apjukra ütöttek. Még csak el se jött hozzám.- Hadd látom azt a csökönyös tojást!- mondta a kacsanéne. - Alighanem pulykatojás, nekem elhiheted! Én tukellett melengetnie a tojásokat, s a kacsa sokat unatkozott: vendég ritkán vetődött el hozzá, a társai meg az árkok vizében bukdácsoltak, nem szívesen totyogtak ki a szárazra, hogy a világ folyásáról társalogjanak vele a lapulevelek alatt. Egy nap aztán fölpattant az első tojáshéj, utána a második, s a többi. "Sip- sip!" - örültek meg a világnak a fiókák, s kigombolyodtak a tojásból, mint megannyi megelevenedett tojássárgája.- Háp-háp! - az öreg kacsa csak eny- nyit mondott. A kiskacsák ott nyüzsögFEJTÖRŐK 1. Egy pásztornak át kell kelnie a folyón egy kecskével, egy kap »sztával és egy farkassal. A csónakkal egyszerre ezek ko- |Eit ziil csak egyet vihet át a túlpartra. 1 la a kecske és a káposz- I ta egy edül marad, akkor a kecske megeszi a káposztát. Ha a a jám 1 & ff kecske cs a farkas marad egyedül, akkor a farkas eszi meg a A?) JH kecskét. Hogyan juthatnak át a másik partra? ÉmHHH 2. Három barát találkozik: Fehér, Fekete és Vörös. Valamelyikük a következőt mondja: "Egyikteknek fehér a haja, másiktoknak vörös, az enyém meg fekete, de egyikünknek sem egyezik meg a haja színe a nevével." Fehér rábólint: "Csakugyan!" Milyen színű Vörös haja? 3. Egy vonat 80 km/h-s sebességgel elindul Bostonból a 180 mérföldre levő New Yorkba. Egy órával később egy másik vonat indul 140 km/h-s sebességgel New Yorkból Bostonba. Melyik vonat lesz közelebb Bostonhoz, amikor találkoznak? a . Tpuzs| ej%s]o,\et nmojűFj y wípj j y»j HÍMÉfíÉ* -so»] b rzsjAjE áErzsodetj e izsiajb ‘^ssasj» ezzoqezssiA ‘jsRjJEj e ksiaib e izsiaiv ' 1 ____ÉftSk._________________________________________L_ dom, mert egyszer én is megjártam. Pulykatojásokat költöttem ki, s mennyit vesződtem a kicsinyekkel! Mert a pulyka mind retteg a víztől. Nem mentek azok a vízbe, se szép szóra, se parancsra! Mutasd csak azt a tojást! Hát ez bizony pulykatojás! Hagyd csak itt a fészekben, s inkább a többit tanítsd úszni.- Még elüldögélek rajta egy kicsit - mondta a kacsa -, most már nem hagyom itt, ha már ennyit melengettem.- Ahogy tetszik! - mondta az öreg kacsanéne, azzal eltotyogott. Végre-végre megpattant a nagy tojás héja. - Pip, pip! - sipogta a fióka, és ki- kászálódott a nagyvilágra. Milyen rút volt szegény, és milyen nagy! Az anyja jól szemügyre vette, "igen nagy ez kacsának - gondolta magában. - Egészen más, mint a többi. Kispulyka volna? Majd elválik mindjárt, gyerünk csak a vízhez! Úsznia kell, ha másképp nem, hát magam lököm bele!" Verőfényes, szép idő volt másnap, a lapulevelek közé betűzött a napfény. A kacsa lerándult kicsinyeivel a vizesárok partjára. Zsupsz! - már bele is csobbant a vízbe. A kiskacsáknak nem kellett sok biztatás, víganJoccsantak utána; a víz összecsapott a fejük fölött, de nyomban fölbukkantak, és úgy úsztak, hogy gyönyörűség volt nézni: a lábuk magától gyúrta a vizet; mind jól érezte magát benne. És a rút kiskacsa is ott lubickolt közöttük.- Mégsem pulykafi ez - mondta a kacsa -, lám, milyen pompásan evez, és milyen szépen tartja a nyakát! Hiába, az én vérem! Ha jobban megnézem, egészen takaros formájú. Háp-háp! Gyertek hát, hadd mutatom meg nektek a világot! Be kell mutatkoznotok a réceudvarnak, de mindig mellettem maradjatok, nehogy rátok taposson valaki. Különösen pedig a macskától óvakodjatok. Elvezette hát őket a réceudvarba. Ott éppen hangos csetepaté volt: két récecsalád összemarakodott egy halfejen, amit végül is a macska kaparintott meg.- Látjátok, ilyen a világ sora! - mondta oktatón a kacsa, és megvakarta a csőre tövét, mert maga is nagyon megkívánta a halfejet. - No, szedjétek a lábatokat, menjetek oda ahhoz az öreg kacsahölgyhöz, és hajoljatok meg szépen előtte. O a legelőkelőbb az egész udvarban: spanyol származású, azért olyan kövér, s nézzétek, piros rongyot visel a lába szárán. Ez rendkívül nagy kitüntetés, nem is kívánhat többet egy kacsa; azt jelenti, hogy vigyáznak rá, azt akarják, hogy ember, állat mind megismerje. Sipogjatok neki illedelmesen, s a lábatok fejét kifelé rakjátok! A jól nevelt kiskacsa nem rakosgatja csámpásan a lábát, úgy jár, ahogy a szüleitől tanulta, így ni! Hajtsatok szépen fejet, és mondjátok: "Sip!" A kicsinyek szót is fogadtak; az udvar népe mind őket szemlélgette, aztán megmondták, amit gondoltak: - Még ez hiányzott! Nem vagyunk elegen, most ezek is a nyakunkra jönnek! Hát az meg Egyed Emese Szellő Itt pihen meg, itt suhan, itt rejtőzik boldogan, két zsebemben port keres, titkos írásokba les, rossz pallókon átszalad, mézeskenyérre ragad - méheket sodor tovább, simítja az óvodát, küszöb alatt átoson, alszik árva asztalon, s nem jönnek a gyermekek! Ellebben, mi mást tehet. miféle, az a rút jószág? Ezt már nem tűrhetjük! - Egy kacsa mindjárt neki is ugrott, és megcsípte a nyakát.- Ugyan, hagyjátok! - védte az anyja. - Nem vét ez senkinek!- De nagyobb, mint más becsületes kiskacsa, és rút is! Ezért bizony verést érdemel! - kiáltotta az indulatos kacsa.- Olyan szép a többi fiókád! - mondta a piros kapcás kacsahölgy. - Takarosak és jó növésűek. Csak ez az egy ilyen szerencsétlen formájú. A legjobb volna, ha újra kiköltenéd.- Azt nem lehet, kegyelmes asszonyom - felelte a fiókák anyja. - Rút kis jószág, az igaz, de jólelkű teremtés, úszni meg éppen úgy úszik, mint akármelyik, sőt, bátor vagyok kijelenteni, hogy még különbül. Remélem, majd kikupá- lódik, vagy kisebb lesz idővel; túlságosan sokáig kuporgott a tojásban, azért ilyen formátlan. - Csőrével egyenesre igazította a rút kiskacsa nyakát, és anyai gonddal rendezgette a pihéit. - Különben is, gácsér - folytatta -, hát nem olyan fontos, hogy szép legyen. Erős legény lesz, úgy nézem, megállja majd a helyét az életben.- A többi kicsinyed takaros - mondta kegyesen az előkelő kacsa. - Érezzétek hát otthonosan magatokat, és ha véletlenül halfejet találtok, elhozhatjátok nekem. Folytatjuk
