Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)

2006-07-28 / 262. szám

22 MAGYAR SZÓ-A HÍD KÖZÉLET 2006. JÚLIUS 28. Bush elnök és a magyarok Papp László Amikor tizenhét évvel ezelőtt 1989. július 11-én George W. Bush, Amerika elnöke zuhogó esőben ott állt a Parla­ment előtt, a több ezres tömeg osztatlan lelkesedéssel fogadta. Nemcsak azért, mert a történelem során ez volt az első amerikai elnök, aki megtisztelte hazán­kat, de az 1956-os mártírok újratemeté­se utáni emelkedett hangulat is hozzá­járult az esemény sikeréhez. "Nézzék, eltépem a beszédemet, hadd szóljak önökhöz tiszta szívemből" - mondta az elnök és a magyarok lelkesen éljenez­tek, eltelve Amerika iránti szeretettel és elismeréssel. 2006. június 22-én George W. Bush elnök budapesti látogatása lényegesen más reakciókat és indulatokat váltott ki a magyarokban. Nemcsak a magyar kormány, de az amerikai magyar szer­vezetek is már egy éve kilincseltek azért, hogy az elnök személyes részvé­tellel tisztelje meg az forradalom emlé­két az 50-ik évfordulón. A legrégibb amerikai magyar egyesület, az American Hungarian Federation 2005.július 28-án kelt levelében így ír:" Európa keleti felének a szovjet általi el­nyomásával az 1956-os magyar forra­dalom szállt szembe először. A jövő év­ben ünnepeljük ennek a történelmi ese­ménynek az ötvenedik évfordulóját. Az ön részvétele az ünnepségeken, 2006 őszén, óriási szimbolikus jelentőséggel bírna számunkra." Igaz, hogy az elnöki látogatásra négy hónappal az évforduló előtt került sor, és meglehetősen hirtelen elhatározással irányították az eredetileg Ukrajnába tervezett utat Magyarországra. Ez azonban nem magyarázza meg azt a fa- nyalgást, amivel (a hivatalos üdvözlete­ken túl) mind a honi, mind az amerikai magyarok az elnök gesztusát nyugtáz­ták. Mintegy nem fogadva el, hogy a kérésre IGEN választ kaptak. Amikor három héttel az amerikai el­nök után ott álltam a gellérthegyi kilá­tón, végignézve a világ egyik legszebb panorámáján, nehezen tudtam magam elé képzelni, hogy az elnök és kísérete mennyit érzékelt a szép üdvözlő szava­kon túli viszolygásból. Nyilván megüt­között azon, hogy a szerepét tévesztő köztársasági elnök kioktató módon utalt Guantanamo Bay-re, mondván:" a terrorizmus elleni harc csak akkor le­het sikeres, ha megfelel az emberi jogok nemzetközi normáinak". (Nem mintha ebben nem lenne igaza, de az erre való figyelmeztetés nem a magyar elnök dolga egy tisztelgő látogatás során. Méltóképpen megtette azt az USA leg­felsőbb bírósága.) A miniszterelnök sem akart elmarad­ni, az erre felkészületlen elnök figyel­mét felhíva az amerikai vízum eltörlé­sének ügyére. (Ez is fontos és méltá­nyos kérdés lenne, máskor és máshol.) Nézzük, hogy mégis, mi volt az oka a magyarok fanyalgásának. Bizonyára nem az, hogy ez már a negyedik ameri­kai elnöki látogatás volt hazánkban és nem találták "nagy ügynek". (Bili Clin­ton kétszer is volt Magyarországon) Az sem lehet az ok, hogy George W. Bush népszerűsége mélyponton van Ameri­kában és a világ legtöbb országában. Hiszen itt nem a személyről, hanem a világ vezető hatalma elnökéről van szó, amint kifejezi tiszteletét az ország iránt. Miért nem októberben jött? Nyilván azért, mert a jelenlegi nemzetközi hely­zetben még az amerikai elnök sem tud­ja magát olyan messze előre lekötni. Jobb, hogy most jött tisztelegni 56 hő­sei előtt, mint ha el sem tudott volna jönni. Miért keverte össze 1956-ot 1989-el? Ez egy különös magyar kérdés. Mivel a világ elismerése a vasfüggöny, és ezzel kapcsolatban a berlini fal, ledöntése az akkori magyar kormány (és bizonyos mértékben Horn Gyula) tevékenységé­hez kötődik, az ország jobboldali része nem hajlandó elfogadni az esemény történelmi jelentőségét. Holott a világ (és nyilván a történelem is) elismeri, hogy a keletnémetek átengedése és an­nak közvetlen hatása a német egyesítés, közvetlenül vezetett a szovjet hatalom felbomlásához. Elég Thomas Friedman írásaira, vagy Arnold Schwarzenegger kormányzó üdvözletére utalni, aki a na­pokban írta a California-i tiszteletbeli konzulhoz, Voisin Évához intézett leve­lében: "A vasfüggöny lebontásában ját­szott szerepével Magyarország más or­szágokat is segített abban, hogy része­sülhessenek az önállóság áldásai­ban". Tetszik a magyaroknak, vagy nem, a világ szemében 1956 és 1989 úgy kapcso­lódik össze, mint két fo­gaskerék. A Gellért-he- gyi beszéd nem hozott mást, csak szép szava­kat? Pedig Bush említett olyan konkrét magyar eredményeket és hozzájá­rulásokat is, mint a budapesti Nemzetközi Demokratikus Át­alakulás Központja, a UN Demokrácia Alap, az Alapítvány a Jövőért, stb. Ki­emelte (talán érdemeinket eltúlozva is) Magyarország hozzájárulását a nemzet­közi béke fenntartásához. Hogy lehet az iraki helyzetet párhu­zamba hozni 56 szabadságküzdelmé­vel? Nem könnyen, de Bush megpró­bálta. "Kényes párhuzam" mondja erről Jeszenszky Géza. Valóban az, amit csak azok tudnak elfogadni, akik hisznek ab­ban, hogy az iraki háború demokráciá­hoz vezethet. Érdekes itt megjegyezni, hogy az elnök magyarországi szereplé­sét főleg a jobboldali magyarok bírálják Amerikában, akik nagy többségükben a republikánus táborban szavaznak. Miért nem kért bocsánatot az ameri­kaiak szerepléséért 56-ban? (Egyben akár 1945-ért is megtehetné) Novem­ber 4-e után azt hittük, hogy néhány napi ellenállással időt adunk az ameri­kai (és ENSZ) diplomáciának, és az majd "lefogja a szovjet kezét". Megosz­lanak a vélemények abban, hogy mi­lyen szerepe volt a szovjet döntésben Eisenhower üzenetének, és egyáltalán elkerülhető lett volna-e a támadás. Gá­ti Károly azt hiszi, hogy igen, más ha­sonlóan felkészült politológusok, törté­nészek nem hisznek ebben. Egyáltalán nem biztos, hogy a mai amerikai elnöknek "Canossát" kellett volna járnia, ahogy az Amerikai Ma­gyar Népszava-Szabadság című újság címoldala jelentette, akkor sem, ha Amerika nyilvánvalóan nem tett meg minden tőle telhetőt a fenyegető szov­jet beavatkozás elhárításáért. Mind­amellett az 56-ban harcolók nehezen felejtik el, hogy az Eisenhower admi­nisztráció "felszabadító" programja csak egy kegyetlen és üres hitegetés volt. A citadellán elhangzott beszéd­ben mégis volt egy mondat, amely utalt 56 tanulságára. "Tanultunk az önök példájából és megfogadjuk, hogy amikor az emberek kiállnak a szabadsá­gukért, Amerika mellettük fog állni" ­mondta Bush. Hogy foghat kezet a konzervatív amerikai elnök az ex-kommunistákkal? Nem azokkal- fogott kezet, hanem a Magyar Köztársaság demokratikusan megválasztott vezetőivel. Antall mi­niszterelnököt idézve: "Tetszett volna másokat választani". Erről azonban ne­héz lenne meggyőzni azokat, akik a rendszerváltás tényét is tagadják. Miért nem hozott gazdasági segítsé­get? Igaz, hogy erre az országnak nagy szüksége lenne. Nouriel Roubini, a Clinton White House gazdasági tanács­adója nemrégen megvizsgálta a 14 kö­zép és kelet-európai ország gazdasági helyzetét és azt találta, hogy Magyaror­szág és Törökország helyzete a legsú­lyosabb. Ehhez nemcsak a rossz gazdál­kodás, hanem a katasztrofális de­mográfiai kép is hozzájárul. Ma mintegy 20 százalék­kal több a nyugdíjas, mint a kereső, de szá­mítások szerint 20ló­ra ez az arány 38 szá­zalékra nő. Sajnos ez a látogatás nem volt alkalmas arra, hogy jó­indulatú nyilatkozato­kon túl gazdasági segítsé­get hozzon. Mégis a jó külföldi híradás talán segít a befektetések ösz­tönzésében. Miért nem azokat az amerikai ma­gyarokat hívták meg az elnöki fogadás­ra, akik a forradalom képviselői voltak? A parlamenti ebédre az Amerikai Ma­gyar Koalíció három vezetője kapott meghívást. Habár ez egy kimagasló eredményekkel büszkélkedő szervezet, szabadságharcosnak nem mondható. Hármójuk közül egy jött 56-ban, gye­rekként Amerikába. Viszont itt elisme­rést és a magyar névnek megbecsülést szerzett. A gellérthegyi meghívottak között sem lehetett 56-os menekült sza­badságharcosokat látni. Miért nem szólt a határon túli ki­sebbségek érdekében? Nehéz lett volna elvárni, hogy Bush elítéli az éppen Wilson amerikai elnök által meghirde­tett önrendelkezési elvet megcsúfoló trianoni békeszerződést. Mégis, amikor a demokrácia megvalósításáért háborút kezd egy ország esetében, szólhatott volna arról, hogy néhány más ország­ban sárba tapossák a kisebbségek joga­it. "Amint a szabadság diadalát ünnepli Budapesten, tisztelettel felhívjuk a fi­gyelmét arra, hogy a Magyarország kö­rüli államokban élő kisebbség nem él­vezheti teljes mértékben ennek a sza­badságnak az áldásait" - írta az elnöki látogatás előtti levelében, június 17-én az Amerikai Magyar Szövetség. De "Erdélyt éltető táblákkal fogadni az el­nököt a tüntetők gyerekességét bizo­nyítja" - írta a Magyar Baráti Közösség hírlevelében Éltető Lajos. Amerika magyar barátai többet vár­tak az elnöki látogatástól. A magyarok megkívánták volna, hogy az elnök ne csak az értelem szintjén szóljon hozzá­juk, de érintse a magyar szíveket is. Ez segíthetett volna abban, hogy, megint Jeszenszky Gézát idézve: "Á magyar jobboldal kigyógyuljon egyik legna­gyobb hibájából, a marxista és újbalol­dali érvekből és jelszavakból felépített Amerika-ellenességből." Szeretettel hívunk és várunk mindenkit Szent István napi piknikünkre Családjával, barátaival együtt szívesen látjuk az The American-Hungarian Citizens League 21 New Schley Street, Garfield, NJ kertjében, a tó partján vasárnap, augusztus 20-án déli 12-től este 9-ig. Nagyon finom magyar ételek és italok, zene, tánc, gyerek táncház, sor­solás és még sok más szórakoztató program! Bővebb felvilágosításért kérjük hívja a plébániát, (973) 779-0332! Mise és Istentisztelet a piknik előtt: Szt. István római katolikus templom: reggel 8-kor és 11-kor magyar, reggel 9-kor angol nyelvű szentimise Magyar Református Egyház: 9:30-kor angol, 11-kor magyar nyelvű istentisztelet Jöjjön el, hogy együtt ünnepelhessük 2000 éves kereszténységünket az 1000 éves keresztény Magyarországot és a Szent István templomot, mely több, mint 100 éve szolgálja a környék magyarságát!

Next

/
Thumbnails
Contents