Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-06-30 / 258. szám
28 MAGYAR SZÓ —A HÍD Irodalom 2006. JÚNIUS 30. Két szálon 1956-ról ID. Záhonyi Tamás Becsöngettek a második órára a budapesti Eötvös József Gimnáziumban 1956. október 23-án. Az ILA osztályban történelem óra következik, az előadó tanár késik. Az osztály csendben várakozik. Pár perc múlva hangos csattanással kivágódik az ajtó és egy negyedikes fiú bekiabál: "Pupákok, az óra elmarad, tüntetés van a városban, gyertek ti is!". Kiabálás, zsivaj, felugrálás, ordítozás követte a bejelentést, többen már a kabátjukat is felvették, amikor megjelent az ajtóban tanárunk, Antall József (későbbi miniszterelnök): "Jó reggelt Uraim, látom, már értesültek az eseményekről, de kérem türelmüket még néhány percig." Önözve beszélt velünk, tizenhat éves vadócokkal. Nehezen, de elcsendesültünk. Ezután röviden elmondta, hogy a városban forrongás van, a felvonulás a Petőfi szoborhoz vezet. Javasolta a történelem óra helyszínéül a közeli Kossuth Lajos utcát. Nagy örömmel követtük őt. Mire leértünk az emeletről és sorba állvi kijutottunk a sarokra, a Kossuth Lajos utcában hömpölygő folyamként, énekelve özönlöttek a fiatalok, egyetemista, középiskolás diákok a Duna irányába. A soraink felbomlottak, sodort magával a lelkes tömeg, Antall tanár úrral a Petőfi szobornál találkoztunk, ahol Sinkovits Imre szavalatával folytatódott a rendhagyó történelem óránk. Az idő múlására korgó gyomrom figyelmeztetett, mire gyalog a Nyugati pályaudvarra érkeztem, evésre már nem volt idő, éppen elértem a vonatot, mely mint egy piros-fehér-zöldbe öltözött, szünet nélkül fütyülő óriás érkezett meg lakóhelyemre, Felsőgödre. Csapzottan, ziláltan szálltam le. Végre itthon! Az állomáson és a kocsmaajtón kézzel írt plakát tájékoztatott arról, hogy a községi gyűlésen a jelenlévők megalakították a Forradalmi Bizottmányt. A vezetőség tagjai: 1. Erdélyi Lajos katonatiszt 2. Mészáros István főjegyző 3. Potyó Imre tanár 4. Tamás Endre tanár A forradalmi Bizottmány elnöke: dr. Záhonyi Géza gyógyszerész. Az apám. Hiszen ő az apám. Vágtattam hazáig. A lakásunkban sok ember, folyamatos hangzavar. Még a padlón is sokan ültek. Alig fértem apámhoz. Aztán csak öleltük egymást. Ő örömében, hogy hazaértem - én meg alig titkolt, csodálkozó büszkeséggel. Csodál- kozón, mert előzmények nélkül történt minden. Számomra legalábbis. Kérdeztem volna mi, hogy s miért történt, de csak a következő napok adták meg a választ. Addig is másnap, szülői hozzájárulással elindultam az iskolába három tele- fontantusszal a zsebemben arra az esetre, ha késés miatt haza kellene telefonálnom. Az iskola épületéig rendben megérkeztem, csupán a zászlóba öltözött házak, járművek jelezték az előző napi történéseket. Az osztályban forrt a levegő - egymás szájából kapkodtuk a szót. Az órákat csak részben tartották meg a tanárok. Megalakult az Eötvös József Gimnázium Forradalmi Bizottsága. Elnöke kedvenc tanárunk, Antall József lett. Kiáltványok, követelések járták az osztályokat, lelkes csodavárás hangulatában vártuk a híreket. Délben hazaindultam és kora délután begurult a vonat a felsőgödi állomásra. az ellátást, - együttműködve az alsógödi Forradalmi Tanács elnökével, dr. Bíró Elemérrel - Vácról, Dunakesziről szállították az élelmiszert teherautókon. Diákok segítettek a rakodásban. Családunk élte hétköznapi, de nem megszokott életét, atyámmal alig találkoztam - a rádiót füleltük éjjel nappal. Iskolámból csupán kósza hírek jutottak el hozzám. Az oktatást aszerint tartották meg az első napokban, ahogy az oktatók, tanárok, diákok megjelentek az órákon. Antall József az Eötvös József Gimnázium Forradalmi Tanácsának elnökeként szervezte meg az oktatást, így október 27-től újra rendben folyt a tanítás. Rendkívüli, vagy erőszakos esemény híre nem jutott el hozzám - talán csak az addigi igazgató leváltása volt az egyetlen rendkívüli történés. Már a forradalom első napján 1956. október 23-án 18.00 órakor eldördült az első megtorló sortűz Debrecenben, halálos polgári áldozatokkal. Ezt követték a Katonai Bizottság tűzparancsának értelOktóber 24-ére virradóan 02.00 órakor megalakult a kormány és a párt Katonai Bizottsága Apró Antal elnökletével a forradalom leverésére. Másnap szüleim nem engedtek iskolába - így aztán a napot az utcán töltve megtudtam mindent: hogy a templomtéren a község polgárai népgyűlést tartottak - felkiáltással, közmegegyezéssel megválasztották a Forradalmi Bizottmányt. Az iskolaudvaron álló vörös csillagot úgy, mint a pártház csillagát iskolások leverték. Leváltották a Községi Tanács és az Általános Iskola vezetéséből a közismert kommunistákat, lakásuk elé fegyveres őröket állítottak, megakadályozták a párttitkár felkoncolását. A Forradalmi Bizottmány megalakította a nemzetőrséget, 18 pontból álló nemzeti követelést hirdetett ki, amit Potyó Imre tanár úr olvasott fel. Reményekkel teli, boldog napok következtek. A nemzetőrség megszervezte Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! mében a sortüzek: Budapesten a Rádiónál október 23-án 21.00 órakor, Tápiószecsőn október 25- én, Budapesten a Parlament előtt október 25-én, Cegléden október 26-án és országszerte 33 városban, településen. Felsőgödön apám utasítására az 1956. november 4-i szovjet támadás után az alábbi hirdetményt tették közzé - a községi Tanács "Dobolási Könyvének" tanúsága szerint: "1956. november 4. Rendkívüli hírt mondunk: felhívjuk községünk lakosságát, hogy nyugalmát mindenki őrizze meg és tartózkodjék az erőszakos cselekményektől! Fegyverét senki se használja!" "1956. november 6. Felhívjuk a község lakosságát, hogy fegyverét, lőszerét szolgáltassa be a tanácsházán." Miután a szovjet megszálló csapatok elérték Budapestet, az MSzMP megszervezte az országos karhatalmat - a Pest megyei parancsnok Valencsák János vezérőrnagy lett, aki a lehető legkeményebb eszközökkel (letartóztatások, kijárási tilalom) hálálta meg a bizalmat. Egy novemberi napon családunk barátai dr. Balthazár Ferenc és családja teherautóval vártak ránk a házunk előtt, hogy akkori szóhasználattal "disszidáljunk" velük együtt Ausztriába. Maradtunk! Szerkesztette: Kertész Gabriella Néhány nappal ezután éjjel 11.00 órakor három géppisztolyos ávós (Államvédelmi Osztag - a Rákosi éra terrorszervezete) vert fel álmunkból, házkutatást tartottak szinte szó nélkül és apámat elhurcolták mindennemű információadás nélkül -, később internálták. Anyámat állásából (felsőgödi gyógyszertár) indoklás nélkül elbocsátották. A karhatalmisták lakásunkból kitelepítettek egy felsőgödi kápolnába (később tornaterem) víz, fűtés, fürdőszoba, WC nélkül, kitört ablakokkal télvíz idején. Anyám félév múlva kapott állást a Chinoin Gyógyszergyárban. Hónapokig sehol, semminemű felvilágosítást nem kaptunk apám hollétéről. A váci fegyintézet és a budapesti Aradi utcai rendőrkapitányság letagadta, hogy apámat fogva tartják, holott érdeklődésünk időpontjában ott volt. Későbbi (a Történeti Hivataltól, a Pest Megyei Levéltárból kapott) adatok szerint: a váci börtönben, az Aradi utcai Rendőrkapitányságon, Kistarcsán (itt egyszer meglátogattuk), Tökölön - mindkettő hírhedt gyűjtőfogháza volt a Rákosi rendszer politikai üldözöttjeinek - tartották fogva. Tanáromat, Antall Józsefet a szovjet inváziót követően eltávolították az Eötvös József Gimnáziumból - ezt követően a budapest Toldi Gimnáziumban taníthatott, de nemsokára "56-os múltja" miatt véglegesen eltanácsolták a tanári pályától. Ezután könyvtári segédmunkásként dolgozott - majd az Orvostörténeti Múzeumban kapott állást. Az osztálytalálkozókon - évente egyszer ő is megjelent. "Uraim, ha nincs ellenvetésük, felajánlom a tegeződést, mivel önök már érett korba kerültek." - szólt hozzánk az első érettségi találkozón. Ettől kezdve, visszafogott tegeződés keretei között zajlottak találkozásaink hosszú évekig. Erős, összetartó osztály volt és maradt a miénk. Apám 1957. év végén jött haza, minden előzetes híradás nélkül. Karácsonyra visszakaptuk őt - egyszerűen bekopogott és ott állt az ajtóban. Talán a legszegényebb és legszebb karácsonyunkat ünnepeltük újra együtt. Hónapok múlva kapott állást beosztott gyógyszerészként az ország különböző helyein, így Beledben, Csákberényben, Lövőn, Pusztasza- bolcson, Rútságon. Kiszabadulása után egy évig rendőri felügyelet alatt állt, mindenhová elkísérte a hálózat figyelő tekintete és a "reakciós ellenforradalmár" bélyege és az ezzel együtt járó megaláztatások, de sem ezekről, sem a fog- vatartása alatt történtekről soha nem szólt egy szót sem. Ezekről az időkről ítéletet, igazolást, hivatalos iratot nem kapott, nyugdíjába sem számították be ezt az időszakot. Törvényen és léten kívüli volt. 1963-as nyugdíjba vonulása után kilencven éves koráig dolgozott anyagbeszerzőként egy műszaki gazdasági munkaközösségben - A Műszaki Egyetem szállodájában portásként -, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság székházában küldöncként. Az első hivatalos igazolást 2002. augusztus 27-én kaptam meg, egyszersmind annak alátámasztásául, hogy nem tudta őt beszervezni a kádári titkosrendőrség. Ekkor ő már 11 éve az alvilág révésze, Charon ladikján szelte a túlvilági
