Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)

2006-06-30 / 258. szám

28 MAGYAR SZÓ —A HÍD Irodalom 2006. JÚNIUS 30. Két szálon 1956-ról ID. Záhonyi Tamás Becsöngettek a második órára a buda­pesti Eötvös József Gimnáziumban 1956. október 23-án. Az ILA osztályban történelem óra következik, az előadó ta­nár késik. Az osztály csendben várako­zik. Pár perc múlva hangos csattanással kivágódik az ajtó és egy negyedikes fiú bekiabál: "Pupákok, az óra elmarad, tün­tetés van a városban, gyertek ti is!". Kia­bálás, zsivaj, felugrálás, ordítozás követ­te a bejelentést, többen már a kabátjukat is felvették, amikor megjelent az ajtóban tanárunk, Antall József (későbbi minisz­terelnök): "Jó reggelt Uraim, látom, már értesültek az eseményekről, de kérem türelmüket még néhány percig." Önözve beszélt velünk, tizenhat éves vadócokkal. Nehezen, de elcsendesültünk. Ezután röviden elmondta, hogy a városban for­rongás van, a felvonulás a Petőfi szobor­hoz vezet. Javasolta a történelem óra helyszínéül a közeli Kossuth Lajos utcát. Nagy örömmel követtük őt. Mire leér­tünk az emeletről és sorba állvi kijutot­tunk a sarokra, a Kossuth Lajos utcában hömpölygő folyamként, énekelve özön­löttek a fiatalok, egyetemista, középisko­lás diákok a Duna irányába. A soraink felbomlottak, sodort magá­val a lelkes tömeg, Antall tanár úrral a Petőfi szobornál találkoztunk, ahol Sinkovits Imre szavalatával folytatódott a rendhagyó történelem óránk. Az idő múlására korgó gyomrom fi­gyelmeztetett, mire gyalog a Nyugati pályaudvarra érkeztem, evésre már nem volt idő, éppen elértem a vonatot, mely mint egy piros-fehér-zöldbe öltözött, szünet nélkül fütyülő óriás érkezett meg lakóhelyemre, Felsőgödre. Csapzottan, ziláltan szálltam le. Végre itthon! Az állomáson és a kocsmaajtón kézzel írt plakát tájékoztatott arról, hogy a köz­ségi gyűlésen a jelenlévők megalakítot­ták a Forradalmi Bizottmányt. A vezetőség tagjai: 1. Erdélyi Lajos katonatiszt 2. Mészáros István főjegyző 3. Potyó Imre tanár 4. Tamás Endre tanár A forradalmi Bizottmány elnöke: dr. Záhonyi Géza gyógyszerész. Az apám. Hiszen ő az apám. Vágtattam hazáig. A lakásunkban sok ember, folyamatos hangzavar. Még a padlón is sokan ültek. Alig fértem apám­hoz. Aztán csak öleltük egymást. Ő örö­mében, hogy hazaértem - én meg alig tit­kolt, csodálkozó büszkeséggel. Csodál- kozón, mert előzmények nélkül történt minden. Számomra legalábbis. Kérdez­tem volna mi, hogy s miért történt, de csak a következő napok adták meg a vá­laszt. Addig is másnap, szülői hozzájáru­lással elindultam az iskolába három tele- fontantusszal a zsebemben arra az eset­re, ha késés miatt haza kellene telefonál­nom. Az iskola épületéig rendben meg­érkeztem, csupán a zászlóba öltözött há­zak, járművek jelezték az előző napi tör­ténéseket. Az osztályban forrt a levegő - egymás szájából kapkodtuk a szót. Az órákat csak részben tartották meg a tanárok. Megala­kult az Eötvös József Gimnázium Forra­dalmi Bizottsága. Elnöke kedvenc taná­runk, Antall József lett. Kiáltványok, kö­vetelések járták az osztályokat, lelkes csodavárás hangulatában vártuk a híre­ket. Délben hazaindultam és kora dél­után begurult a vonat a felsőgödi állo­másra. az ellátást, - együttműködve az alsógödi Forradalmi Tanács elnökével, dr. Bíró Elemérrel - Vácról, Dunakesziről szállí­tották az élelmiszert teherautókon. Diá­kok segítettek a rakodásban. Családunk élte hétköznapi, de nem megszokott életét, atyámmal alig talál­koztam - a rádiót füleltük éjjel nappal. Iskolámból csupán kósza hírek jutot­tak el hozzám. Az oktatást aszerint tar­tották meg az első napokban, ahogy az oktatók, tanárok, diákok megjelentek az órákon. Antall József az Eötvös József Gimnázium Forradalmi Tanácsának el­nökeként szervezte meg az oktatást, így október 27-től újra rendben folyt a taní­tás. Rendkívüli, vagy erőszakos esemény híre nem jutott el hozzám - talán csak az addigi igazgató leváltása volt az egyetlen rendkívüli történés. Már a forradalom első napján 1956. október 23-án 18.00 órakor eldördült az első megtorló sortűz Debrecenben, halá­los polgári áldozatokkal. Ezt követték a Katonai Bizottság tűzparancsának értel­Október 24-ére virradóan 02.00 óra­kor megalakult a kormány és a párt Ka­tonai Bizottsága Apró Antal elnökletével a forradalom leverésére. Másnap szüleim nem engedtek iskolá­ba - így aztán a napot az utcán töltve megtudtam mindent: hogy a templom­téren a község polgárai népgyűlést tar­tottak - felkiáltással, közmegegyezéssel megválasztották a Forradalmi Bizott­mányt. Az iskolaudvaron álló vörös csil­lagot úgy, mint a pártház csillagát iskolá­sok leverték. Leváltották a Községi Ta­nács és az Általános Iskola vezetéséből a közismert kommunistákat, lakásuk elé fegyveres őröket állítottak, megakadá­lyozták a párttitkár felkoncolását. A For­radalmi Bizottmány megalakította a nemzetőrséget, 18 pontból álló nemzeti követelést hirdetett ki, amit Potyó Imre tanár úr olvasott fel. Reményekkel teli, boldog napok kö­vetkeztek. A nemzetőrség megszervezte Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! mében a sortüzek: Budapesten a Rádiónál október 23-án 21.00 órakor, Tápiószecsőn október 25- én, Budapesten a Parlament előtt októ­ber 25-én, Cegléden október 26-án és or­szágszerte 33 városban, településen. Felsőgödön apám utasítására az 1956. november 4-i szovjet támadás után az alábbi hirdetményt tették közzé - a köz­ségi Tanács "Dobolási Könyvének" tanú­sága szerint: "1956. november 4. Rendkívüli hírt mondunk: felhívjuk közsé­günk lakosságát, hogy nyugalmát mindenki őrizze meg és tartózkodjék az erőszakos cselek­ményektől! Fegyverét senki se használja!" "1956. november 6. Felhívjuk a község lakosságát, hogy fegyve­rét, lőszerét szolgáltassa be a tanácsházán." Miután a szovjet megszálló csapatok elérték Budapestet, az MSzMP megszer­vezte az országos karhatalmat - a Pest megyei parancsnok Valencsák János ve­zérőrnagy lett, aki a lehető legkemé­nyebb eszközökkel (letartóztatások, kijá­rási tilalom) hálálta meg a bizalmat. Egy novemberi napon családunk ba­rátai dr. Balthazár Ferenc és családja te­herautóval vártak ránk a házunk előtt, hogy akkori szóhasználattal "disszidál­junk" velük együtt Ausztriába. Maradtunk! Szerkesztette: Kertész Gabriella Néhány nappal ezután éjjel 11.00 óra­kor három géppisztolyos ávós (Államvé­delmi Osztag - a Rákosi éra terrorszerve­zete) vert fel álmunkból, házkutatást tar­tottak szinte szó nélkül és apámat elhur­colták mindennemű információadás nél­kül -, később internálták. Anyámat állá­sából (felsőgödi gyógyszertár) indoklás nélkül elbocsátották. A karhatalmisták lakásunkból kitele­pítettek egy felsőgödi kápolnába (később tornaterem) víz, fűtés, fürdőszoba, WC nélkül, kitört ablakokkal télvíz idején. Anyám félév múlva kapott állást a Chinoin Gyógyszergyárban. Hónapokig sehol, semminemű felvi­lágosítást nem kaptunk apám hollétéről. A váci fegyintézet és a budapesti Aradi utcai rendőrkapitányság letagadta, hogy apámat fogva tartják, holott érdeklődé­sünk időpontjában ott volt. Későbbi (a Történeti Hivataltól, a Pest Megyei Le­véltárból kapott) adatok szerint: a váci börtönben, az Aradi utcai Rendőrkapi­tányságon, Kistarcsán (itt egyszer meg­látogattuk), Tökölön - mindkettő hír­hedt gyűjtőfogháza volt a Rákosi rend­szer politikai üldözöttjeinek - tartották fogva. Tanáromat, Antall Józsefet a szovjet inváziót követően eltávolították az Eöt­vös József Gimnáziumból - ezt követően a budapest Toldi Gimnáziumban tanít­hatott, de nemsokára "56-os múltja" mi­att véglegesen eltanácsolták a tanári pá­lyától. Ezután könyvtári segédmunkás­ként dolgozott - majd az Orvostörténeti Múzeumban kapott állást. Az osztályta­lálkozókon - évente egyszer ő is megje­lent. "Uraim, ha nincs ellenvetésük, fel­ajánlom a tegeződést, mivel önök már érett korba kerültek." - szólt hozzánk az első érettségi találkozón. Ettől kezdve, visszafogott tegeződés keretei között zaj­lottak találkozásaink hosszú évekig. Erős, összetartó osztály volt és maradt a miénk. Apám 1957. év végén jött haza, min­den előzetes híradás nélkül. Karácsonyra visszakaptuk őt - egyszerűen bekopogott és ott állt az ajtóban. Talán a legszegé­nyebb és legszebb karácsonyunkat ün­nepeltük újra együtt. Hónapok múlva kapott állást beosztott gyógyszerészként az ország különböző helyein, így Beled­ben, Csákberényben, Lövőn, Pusztasza- bolcson, Rútságon. Kiszabadulása után egy évig rendőri felügyelet alatt állt, mindenhová elkísérte a hálózat figyelő tekintete és a "reakciós ellenforradalmár" bélyege és az ezzel együtt járó megaláz­tatások, de sem ezekről, sem a fog- vatartása alatt történtekről soha nem szólt egy szót sem. Ezekről az időkről ítéletet, igazolást, hivatalos iratot nem kapott, nyugdíjába sem számították be ezt az időszakot. Törvényen és léten kí­vüli volt. 1963-as nyugdíjba vonulása után ki­lencven éves koráig dolgozott anyagbe­szerzőként egy műszaki gazdasági mun­kaközösségben - A Műszaki Egyetem szállodájában portásként -, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság székházá­ban küldöncként. Az első hivatalos igazolást 2002. au­gusztus 27-én kaptam meg, egyszers­mind annak alátámasztásául, hogy nem tudta őt beszervezni a kádári titkosrend­őrség. Ekkor ő már 11 éve az alvilág ré­vésze, Charon ladikján szelte a túlvilági

Next

/
Thumbnails
Contents