Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-06-30 / 258. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Közélet 2006. JÚNIUS 30. Dedik János Hadd maradjak még e Földön... (Könyörgés) Hadd maradjak még e Földön Engedd meg - Istenem! Jó példával, szent igével Tölteni életem. Hadd maradjak még e Földön Segítek - Jézus - Neked. Sok-sok öröm érne ezzel, Csordultig lennék veled. Hadd maradjak még e Földön Adja meg - Lelked - nekem! Hogy dicsérni tudjam Tőled kapott boldog életem. Hadd maradjak még e Földön A Szentlélek legyen velem. Krisztusunkhoz elmondhassak Imákat - Uram - Neked! Hadd maradjak még e Földön, Engedd meg - Istenem! Szolgálatod örömeit Add meg nekem! Stancsics Erzsébet Unokám arca Azóta minden nap Véled ünnepnap. Apró emberfalat, Kinyíló akarat. Gondolat - ablakok, Új tapasztalatok. Termőfénv, tűzvirág Világát szeli át. Szita - szita péntek, Fogócskázó rétek; Melletted sírt a szél. Mikor elestél. Mint durcás cipó-veknit Kell téged szeretni! Beléd harapni volna jó. Kis félteni - való. “Egy mindért, mind egyért...” Simon M. Veronika székesfehérvári Munkácsy emlékérmes, AKIOSZ Aranyecset- és Cserhát Nívódíjas festőművész a lelke és a mozgató rugója egy kis csapatnak, akinek évi kb. 30-40 önálló tárlatára és jó-néhány irodalmi estre épül rá egy, szinte az egész országot átfogó művészeti tevékenység. Belekapcsolódik e munkává a Cserhát kör, a Krúdy Irodalmi Kör, a Túzedzók, a Kristály, a Kláris, a Szárnyaló képzelet... tagok által igen sok művész, és jól is van ez így, hiszen így lesz e múvészformáció hú a nevéhez, ”Egy mindért, mind egyért". Immár tizedik éve van együtt e kis közösség, és mint misszió járják az országot, viszik el az emberekhez a művészetet. Van, amikor festmény kiállítás megnyitó műsorán hangzanak el irodalmi és zenei művek, és van olyan is, amikor kötet illetve CD bemutatón láthatók festmények a falakon háttér, dekoráció gyanánt. Évek során alakult ki a műsorforma, ami abból áll, hogy a versek, zeneszámok elhangzása közben egymást mutatják be a művészek, Simon M. Veronika bemutatja a költő, író barátokat, és ők pedig irodalmi színpadszerűen bemutatják a festőművészt. Egy-egy blokk tartalmaz életrajzi adatokat, irodalmi művet és a blokkban szereplő költő, - Enyedi Béla formációtag által megzenésített - versét is. Mire véget ér az összes szereplő művész bemutatása, mindenki elmondja a saját maga által kiválasztott művet és hallunk minden költőtől egy-egy dalt, véget ér a megnyitó műsor is. Bár formabontó a tárlatok ilyen módon történő megnyitása, mégis az élet bizonyította életképességét, első pillanattól kezdve magához vonja a látogatók figyelmét, és azt végig leköti. Eddig több mint 100 tárlat megnyitása, 50 kötet bemutatása, 100 festmény átadása - közintézményeknek szerepel e kis csoport emlékkönyvében, és remélhetjük még azt, hogy a továbbiakban is folytatják e felemelő tevékenységüket. Fogadjanak szeretettel néhány, a kis csapat által énekelt dalszöveget. Simon M. Veronika A régi utca A régi utcánkra én még emlékezem, Hisz ott jött meg szép lassan az összes eszem. Szüleim háza még szilárdan állt, Udvarában folyton állt a bál. Röppent a labda, Katinka kapta. Ügy folyt a játék, Lelkünk mennyben járt. Boldog voltam akkor, Messze a gondtól. Úgy folyt a játék, Lelkünk a mennyben járt. Ott voltam gyermek, én még emlékezem, Hisz ott jött meg szép lassan az összes eszem. Ha haza térek, még ott áll a ház, De udvarában már rég nem áll a bál. Röppent a labda, Katinka kapta. Úgy folyt a játék, Lelkünk mennyben járt. Boldog voltam akkor, Messze a gondtól. Úgy folyt a játék, Lelkünk a mennyben járt. Szüléink közül már csak az egyik él. Csak akkor félek, ha megjön a tél. Szüléink közül már csak az egyik él. Nagyon féltem őt, mert hideg a tél. Csak annyi erőt adj nekem, Annyi erőt adj, Istenem, Bírjam az élet terheit!...- Tedd rám áldóan kezeid! Vigyem a súlyt, a terheket, Ahogy vitted keresztedet! Láthassam szépnek, ami szép, A magban azt, mi benn a lét!... Lássam a napnak sugarát, S azt, ahogy nyílik a virág, Lássam a folyón a hid^t,- Átíveli a partokat!... Lássam a dombot, s a hegyet Ne takarják a fellegek!... S az utamból - mi vissza van -, Veled járjam, ne egymagám! Csak annyi erőt adj nekem, Annyi erőt adj, Istenem, Lássam a fán a levelet,- Rajta az Égi üzenet! Hogy utamból mi visszavan, Veled járom majd Uram! Zászlós Levente Sirályok Az arcotok idézgetem TI régi-régi lányok Egy más dimenzióba tűnt Hó tollú bús sirályok Hogy voltatok, már nem hiszem Csak vágyaimat röptetem Azt sem, hogy én is voltam Magamba zárva, holtan. A végtelen vizek fölött Vijjogó hangotoknak Síró zenéjét hallgatom S hogy egyre távolodnak Hogy voltatok, már nem hiszem Csak vágyaimat röptetem Azt serrf, hogy én is voltam Magamba zárva, holtan.
