Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)

2006-06-16 / 257. szám

2006. JÚNIUS 16.

Mozaik

MAGYAR SZÓ —A HÍD 29

Leona Borek

A hazai táj

Mindenütt szépek a mezők Mindenütt zöldek a lak A kertek virágoznak Mikor elérkezik a nyár

De a múlt éterén át Az emlék más szépséget ád Mert gyerekkorunkat,

A kedves régi tájat S anyánkat benne lát

Eseményekkel telve Lehetnek napjaink bár. Ahogy életünk csendben, Lassan elsuhan már

Kezdetünk idejét S annak a szellemét Búsongó szívünk C )rökké magába zár

Fizessen elő a Magyar Szóra! Töltse ki szelvényünket MOST, és postázza a szelvényen megadott postacímre!

\ Magyar Szó - Ä Híd megrendelőlap

<

; □ egy évre □ fél évre □ negyedévre

l

! □ money orderen □ csekken Magyar Szó - A Híd Számára

Előfizetés NY City USA Külföld Egy évre $40 $40 $45

Fél évre $20 $20 $26

Negyedévre $13 $13 $20

■ Cím: Szó - A Híd

! 4809 Ave N, Suite 169, Brooklyn, NY 11234 - 3711 ! Név:..............................................Tel:.............................

I

! Cím:................................................................................................................................................

! Város: ...................................................Állam: ........ ír. szám :......

I

I

j Kérjük, jelezze, ba a csekk egy részét vagy egészét adományként küldi újságunknak!

Attila , Simon M Veronika festménye

Keresztúri Mária

Magyarország

Nem fáj már az emlék... Hogy megcsonkítottak.

Béke van szívedben,

Ők voltak a rosszak.

Korosodó arcodon Két barázda fut,

Ha túl sok a könnyed, Olykor szertefut.

Megszépíti lényed Láncos szemöldököd,

Magasra húztad A bárányfelhők

Csillogó szemed Csillagokkal beszél,

Gyermekeidnek... Békés álmot remél.

Puha ágyat vetsz,

A megfáradt szülöttnek

Mindig megbocsátasz A hűtlen megtérőnek.

Szívedbe fogadod A hontalan érkezőt,

S nem korbácsolod A csalfa szeretőt.

Jóságod láttán A szív megremeg,

Büszkén viselem HAZÁM a nevedet!

Verba Maja

Édesapámnak

Jól tudom és érzem, hogy az fáj már nem mész végig többet az utcán.

Itt hagyod kedves családod, s a régi barátokat, a tükörbe nem látod többé magadat.

Édesapám, de hamar eltemettek téged! Keserű életünket keserűbbé tetted. Sírhantodon virág, árvácska hajladoz, szememből a bánat könnye sűrűn áradoz.

Gondoljál majd gyermekeidre kiket szerettél, édes, drága, jó anyánkra kivel te éltél.

Gondolj majd e szép mondatra amit nekünk mondtál: "kicsi, drága gyermekeim gyertek hát hozzán

"Gyere vissza, gyere velem utoljára, csak most!" Elhallgat a hívó szavad, könnybe lábad szemem, visszaszólok egy csendes szót: "Nem mehetek veled!"

1986. október 30.

Kimegyek a temetőbe sírod felé állok, lerakok a sírtetőre egy szép, kis virágot.

Elmondok egy imádságot egyedül teérted, tudd meg végre édesapám: Szeretlek én téged!

Ráborulok a fejfádra, kisírom ott magam, elindulok sírod felöl, haza tart az utam. Félutamon mit nem látok: szemed fényben ragyog és felcsendül az éjben a hangod:

Péterffy Göngyi

Nehogy elhiggyed azt!

(Wass Alberttel)

Érzem, hogy látsz beitta fényedet a táj elfújta arcodat a szél kezeidet a vízmosás, de

most itt együtt itt bent,

bennem szorítod és tartod az erőt ne félj!

Ne félj te kedves ^

alázott gyermekem, veled vagyok veled követ tekintetem simogató fénye, nehogy elhiggyed azt mindeneknek vége!

Nehogy elhiggyed azt meghalhat a nemzet! Szétszakítva is él - újvilágot nemzett!

Újult akarattal megmenti a valót, viszi szellemmel a szentelt "lobogót a szót"!

A szent magyar szót!

Betlehem, BA. USA, 1909. január 22.