Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-01-20 / 236. szám
TUDOMÁNY ■ Sikeresen landolt a Stardust-szonda CSILLAGPOR JÖTT! A Stardust ('csillagpor") űrszonda 4,6 milliárd kilométeres útja végén visszatért a Föld közelébe, és "ledobta” a Naprendszer ősanyagát tartalmazó mmtagyújtó kapszuláját. A kapszula landolására 2006. január 15-én, hazai idő szerint 11.10-kor került sor. A nagyszerű teljesítmény példátlan az űrkutatás történetében. 12 MAGYAR SZÓ-A HÍD Röviden Klón-botrány: Csak a klónkutya volt igaz A dél-koreai Hvang Vu-szuk újabb kutatási eredményéről derült ki, hogy hamis. Úgy tűnik, a klónozás úttörőjének és hazájában sztárnak számító tudós minden, klónozott embrióból nyert őssejteken végzett kutatási eredményét meghamisította. A vizsgálat alatt az is kiderült, hogy a világ első klónku- tyája valós tudományos kísérlet eredménye, a 2005 augusztusában, a Hvang-kutatócso- port által bemutatott afgán agár Snuppy (Seoul National University Puppy) örökítőanyaga tényleg azonos a donoréval - tehát egyedül a kutyához kapcsolódó tudományos siker valódi, (index.hu) Működik az “internetes mosógép” A lipcsei Nutzwerk GmbH olyan szoftvert fejlesztett ki, amely vírusoktól mentessé, vagyis tisztává teszi az internetről letöltött tartalmakat. Ez a néhány száz kilobájtos szűrőprogram az internetes csomópontokban elvágná a vírusok útját. Az első hallásra nem túl forradalminak tűnő ötlet lényege, hogy valós időben tisztítsák meg a szerveren áthaladó adatokat. A káros kód ugyanis a pc-re elérve mindig problémát okoz és erőforrást köt le, bárhogy védjék a számítógépet. Az új rendszer már a szerveren ellenőrzi a felhasználó gépére tartó adatokat, és eltávolítja a vírusokat, mielőtt azok ténylegesen elérnék a számítógépet, (index.hu) Sas ölte meg A KÉTMILLIÓ ÉVES FIÚT Nem nagymacska, hanem egy sas ölte meg a korai emberfélék egyik fiatal egyedét kétmillió évvel ezelőtt Afrikában. A hírt 2006. január 12-én, a Witwatersrand Egyetem johannesburgi sajtóértekezleten jelentette be Lee Berger professzor, aki szerint új eredményei egy hosszú tudományos vita végére tesznek pontot. A taungi fiú néven ismert hominida gyermek halálát, a térségben ma is honos koronás sas (Stephanoaetus corona- tus) okozta - állítja Berger. A híres lelet 1924- es felfedezése óta folyik a vita arról, hogy mi ölte meg az emberfélék e korai képviselőjét. Az eddigi általános vélemény szerint egy leopárd vág)' egy kardfogú tigris volt a gyilkos, nagyjából mintegy kétmillió évvel ezelőtt. (origo.hu) Mag-bunker készül világkatasztrófa esetére Norvégia a napokban tette közzé, hogy "vég- ítéleti kamrát" építene az Arktiszon, melynek befogadóképessége kétmillió különböző növényi mag. Úgy tűnik, a több hollywoodi alkotást is megjárt világkatasztrófa rémképe elérte ezen jóléti államot is: a magvakat ugyanis egy ilyen esemény bekövetkezte esetére fagyasztanák le. Persze nem véletlenül vezeti az északi ország a jóléti államok rangsorát, ugyanis ők csupán a helyet biztosítják, az érdeklődő országok pedig - vélhetően jó pénzért -, mint egy bankban tárolhatják "értékeiket". A beruházás a tervek szerint jövőre kezdődhet meg, s helye a Spitzber- gákon lesz, a Svalbard szigetvilágon, 960 kilométerre a Mikulás lakhelyétől, az északi sarktól. Hivatalos közlések szerint ez lesz a világ egyik legjobban őrzött génbankja, igaz, egyelőre a terület védelmét a jegesmedvék látják el. (napi online) Január 17. A Stardust-űrszonda 1999. február 7-én startolt a floridai Kennedy- űrközpontból. Küldetésének fő célja a Wild-2 periodikus üstökössel való találkozás volt 2004. január 2-án, a Földtől 400 millió kilométerre. Itt nem csak fotókat készített és egyéb méréseket végzett, de mintát is gyűjtött a kóma anyagából. Emellett még korábban, a bolygóközi térben haladva, a Naprendszeren átáramló csillagközi porból is mintát vett. A cél a mintagyűjtő kapszula "ledo- bása" volt a Föld felszínére, hogy a kutatók elemezhessék annak tartalmát. 2006. január 15-én, hazai idő szerint 06.57-kor a Föld közelébe visszatért anyaszonda elengedte a kapszulát, amely körülbelül 4 órával ezután belépett a Föld légkörébe. A leszállás előtti izgalmakat tovább fokozta, hogy nemrég a Genesis-űrszonda hasonló visszatérő egysége sikertelenül landolt. Ezúttal úgy tűnik, hibamentesen zajlottak az események. Még a helyszínen megvizsgálták a kapszula szerkezetének épségét, és fotókat készítettek róla. Ezután további előzetes vizsgálat céljából először a katonai telepre vitték, majd pedig Houstonba, a NASA Johnson-űrközpontjának egy speciális laboratóriumába szállítják. Az esetleges bioveszélyről Szentpé- teri Lászlót, az űrvilág űrkutatási hírportál vezetőjét kérdeztük. "A bolygóvédelem napjaink egyik kiemelt új területe. Egyrészt meg kell akadályozni, hogy a minta földi eredetű szennyeződést kapjon, másrészt bolygónkat is védeni kell egy esedegesen behurcolt szennyeződéstől. Ilyen veszélyre esetleg a Földhöz hasonló égitesteknél lehet számítani, de a Stardustnál is figyeltek erre a szakemberek. Épp emiatt döntöttek úgy, hogy a kapszula az amerikai Utah állam egy nagyon ritkán lakott területén, és még azon belül is egy zárt fegyverkísérleti terepen ereszkedjen le. A szonda külső burkolatán lévő anyagok a légköri visszatéréskor elégtek, így hangsúlyoznám: arra, hogy a tartály külső részén hozzunk a Földre szennyeződést, az esély gyakorlatilag nulla! A kapszulában lévő mintagyűjtő tartályt pedig steril laboratóriumban nyitják majd ki. Az ilyen típusú feladatokra már az Apollo-program kapcsán létrehozták azokat a felszereléseket és eljárásokat, melyekkel bolygónk esetleges megfertőzése megakadályozható" - mondta a szakember. A szonda útjának első felében csillagközi anyagot gyűjtött: a Sagittarius csillagkép irányából 30 km/s-os sebességgel érkező és a Naprendszeren átáramló port. Később megfordította a porgyűjtőt, miközben átrepült a Wild-2 üstökös kómáján. Itt a közelítés során egyéb méréseket is végzett, többek között kb. 30 méteres felbontással megörökítette az üstökösmag felszínét. A várakozásokkal ellentétben a maghoz legközelebb elhaladva nem csapódott annyi porszemcse a szondának, mint azt feltételezték. A becsapódások számában azonban több rövid csúcs jelentkezett, valószínűleg akkor, amikor a magról származó anyagkilövelléseken repült át az űreszköz. A kómán áthaladva a Stardustot az alján elhelyezett úgynevezett Whipple-pajzs kb. 10 millió becsapódástól védte meg. A mintagyűjtés után bezáródott a kapszula fedele, ami ma érkezett meg hozzánk. Az anyaszonda tovább folytatja működését az űrben, de új célpontjáról egyelőre nem adtak ki sajtóközleményt. A porszemcsék vizsgálatával az anyagfejlődés több kevéssé ismert szakaszáról is új információkat nyerhetnek a kutatók. Választ kaphatunk például a következő kérdésekre: milyen szerves anyagok vannak a csillagközi porszemcsékben? Hogyan változtak ezek a Naprendszer kialakulása során? Mi maradt meg belőlük, avagy mivé alakultak át az ősi jeges bolygócsírákban, tehát az üstökösmagokban? « A begyűjtött apró porszemek megtalálásához sok idő kell, ennek lerövidítésére az interneten jelentkező önkéntesek segítségét is igénybe szeretnék vermi. Az aerogélről (lásd később) kb. 1,5 millió nagyfelbontású fotót készítenek majd, amit a weben is elérhetővé tesznek. Ezek részletes átvizsgálása egyetlen személy- lyel kb. 30 ezer munkaórát igényelne - mindezt lerövidítendő, az internetre felrakott képeken az önkéntesek is kereshetik majd a becsapódott szemcséket. (origo.hu) _____________________2006. JANUÁR 20. Megtalálták a legkorábbi maja írást Január 15. A guatemalai dzsungel egyik piramisán régészek olyan jeleket találtak, amelyek az eddig gondoltnál 150 évvel korábbra datálják a maja írásbeliséget. Az i.e. 250-ből származó írásjegyekre a guatemalai San Bartolohoz közeli piramisok egyik jó állapotban megőrződött falán bukkantak rá. Las Pinturasban nem ez az első hasonló felfedezés: itt találták meg ugyanis az eddig legkorábbinak hitt feliratot, amely i.e. 100-ból származik. Mindez persze nem mérhető a mezopotámiai, egyiptomi és indiai írásokhoz: az Újvilágban a kutatók nem ismernek i.e. 400-300 előt- tről származó, történetet elbeszélő jeleket. A legkorábbi írásos emlék a középmexikói Oaxaca-völgyben található, és a zapotékokhoz köthető. A legtöbb ma is ismert, korai maja szöveg viszont i.sz. 150 és 250 között született. A legrégibb maja írásjel személynevet vagy naptári időpontot jelöl, és i.e. 600-ból származik, ám ez még nem nevezhető írásnak. A most megtalált jelek jóval összetettebbek - mondta el az Associated Pressnek a New Hamp- shire-i Egyetem felfedező csoportjának vezetője, William Satumo. Szerinte ez már egy teljesen kifejlett írás, és bár a földrészen sem a maják, sem a zapotékok nem tekinthetők az írás megteremtőinek, a hasonló felfedezések közelebb vihetnek annak eredetéhez. Egy dolog biztosnak látszik: az eddig gondoltakkal ellentétben a maják írása nem a zapotékok jelrendszerének hatására fejlődött ki. A most megtalált "szöveg" értelmezése nem lesz köny- nyű, ugyanis a maja írást komplex irodalmi alkotások lejegyzésére i.sz. 200-300 között kezdték el használni, így jelenleg a hieroglifák jelentése sem egyértelmű. Az írás pontos korának meghatározása sem volt egyszerű, ugyanis a maják a legtöbbször kőre írtak, amit viszont a radiokarbonos módszerrel nem lehet pontosan datálni, így a kutatóknak a kevésbé pontos stílusjegyek alapján kellett következtetniük. Az írásjegyeket végül a maja piramisok építési metódusának ismeretében datálták: mivel a piramisok rétegenként épültek, az ezek közt talált törmelékeket könynyen alávethették a C-14 analízisnek. (mult-kor.hu)
