Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)

2006-05-12 / 252. szám

16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző 2006. MÁJUS 12. Perzsavásár Horváth Gábor Csak Irántól függ, lesz-e "iszlám" atombomba. Ha az Izraelt rendszeresen elpusztítással fenyegető Mahmud Abmadinezsad tényleg ezt akarja, a külvilág képtelen lesz megakadályozni. Ebhez ugyanis le kellene radírozni Iránt a térképről, ami nem fog megtörténni. Lassan fel kell magunkat készíteni a gondolatra, hogy potenciálisan atomtámadás célpontjává válhatunk - bár Teherán sóba nem lesz abban a helyzetben, bogy valóban bevesse a fegyvert. Az a szó legszorosabb értelmében vett öngyilkosság lenne. Teheránban azonban értik, hogy minden más értelemben szabad a vásár. A Nyugat csak addig egységes, amíg nincs szó háborúról. Izrael egyedül nem képes csapást mérni az iráni atomléte­sítményekre. Bush keze meg van kötve, Irak után - mellett - az Egyesült Álla­mokban sem támogatnák a katonai akci­ót. A Biztonsági Tanácsban Oroszor­szág és Kína meg fogja akadályozni a gazdasági szankciókat, egy kis politikai válságot meg mindig rá lehet fogni a "Tel-Aviv-New York tengelyre". Ahmadinezsaddal persze tényleg csak az erő hangján lehet tárgyalni, de nem a katonai erőén. Az csak a kezére játszik, a külső fenyegetés megszilárdít­ja a hatalmát. Ha példát keres, Ameri­kának elég Floridából délre pillantania: Fidel Castro belpolitikai értelemben év­tizedek óta az "északi veszélyből" él. Ku­bához hasonlóan Irán teljes gazdasági elszigetelésére sincs esély. Amikor a vi­Észrevehető, ahogy a szocialisták győzelme finoman áthangolódik, az elemzők szerint a "toronymagasan veze­tő" Fidesz a hajrában bukta el a válasz­tásokat, ami azért így nem igaz. Az MSZP győzelme is egyre határozot­tabb lesz, egyre magabiztosabban nyer­te meg a választásokat a "modern, euró­pai értelemben vett szociáldemokrata" párt, mintha nem vacogták volna végig az egész tavaszt, beleértve a választások második fordulóját. A lényeg azonban, mit kezd a vere­séggel az egyik, és mit - a győzelemmel - a másik. A koalíciós egyeztetés még vi­lágpiacon 75 dollár egy hordó olaj, Kína egyszerűen nem mondhat le az iráni importról. (Véletlen vagy sem, de szin­te minden jelenlegi feszültség olajter­melő térségekben alakul ki: Irak, Irán, Venezuela, Nigéria, Szudán. Lehet ta­lálgatni, hogy emiatt magas-e az olajár, vagy azért támadnak a feszültségek, merthogy túl drága az olaj.) Oroszor­szág ellenben maga is energiahatalom, nem az iráni olajban, hanem az atom­technológiai exportban és befolyása megőrzésében érdekelt. Méghozzá úgy, hogy közben Teherán ne tudja növelni a maga érdekszféráját a volt szovjet Kö- zép-Ázsiában. A katonai akció és a BT által elren­delt gazdasági szankciók tehát kizárha­tók. Az sem valószínű, hogy Ameriká­nak sikerülne megszerveznie az ENSZ- en kívüli szankcióhoz szükséges széles körű koalíciót. Itt nem lehet Palauban, a Fidzsi-szigetekben vagy az "új Európá­dám perceket fog szerezni az ország ér­deklődő felének és a sajtónak, de vala­hogy mostanában sikerült megfékezni a szocialistákra jellemző általános kiszi­várgást. A Fidesz frakcióvezetői bohó­zata azonban teljes pompájában elénk tárult, nap mint nap érkeztek a hírek, hogy éppen ki nem akar frakciót vezet­ni, és az is elég pontosan belőhető volt, hogy miért nem. A KDNP-frakció lepattanása egy ki­csit megrengette a szövetséget, még ak­kor is, ha a hirtelenjében tető alá rántott Magyar Szolidaritás Szövetsége anyagi­lag előnyösebb mindkét félnek, sőt a ban" bízni, mint az iraki koalíció eseté­ben. Márpedig Németország Irán egyik legnagyobb gazdasági partnere, és a franciáknak is jelentős érdekeltségeik vannak. A Nyugat rövid távon eszköz- telen, nincs mit szembefordítania az irá­ni vezetéssel. A helyzet mégsem reménytelen. Ha Merkel és Bush meg tudja őrizni az egy­ség látszatát, az mindenképpen fenn­tartja a - persze nem túl erős - politikai nyomást. Ha a Biztonsági Tanácsban si­kerül megegyezni egy automatikus szankciók nélküli, de amúgy kemény hangú határozatban, akkor a labda egy időre ismét átkerül Teherán térfelére. A szakértők között van arról vita, hogy mikorra lehet Iránnak bevethető atom­Kereszténydemokrata Néppárt segítsé­gével bizottsági fronton is markánsabb lehet a jobboldal képviselete. Mert azért arra felhívnám a figyel­met, hogy KDNP nem létezik. Támo­gatottsága valahol a Munkáspárt és a Harmadik Út között lenne mérhető, ha valaki lenne olyan bátor, hogy ilyesmit mérjen, de szerencsére ez elmaradt, így Semjén Zsoltból társelnök lehetett. A frakcióvezető is ő lesz, szép pillanatok következnek, alig várom a parlamenti üléseket. A Fidesznek azonban csak frakcióel­nöke van, igazi vezetője nincs. A korábbi jelöltek - köszönték szépen, de tényleg - nem kértek a megtiszteltetésből, ami ért­hető. Áder János, Pokomi Zoltán és Var­ga Mihály nem akarta vezetni ezt a - meglehetősen érdekes elvek alapján ösz- szerakott - frakciót, amely már innen, kí­vülről is vezethetetlennek tűnik, különö­sen annak fényében, hogy megtartották Mikolát, a nemzet kormosét, aki egyma­gában képes lenne elbizonytalanítani bárkit, azonban Winner Máriával sú­lyosbítva olyan halmazt képez, amelyet nem lehet leírni valós számokkal. Ilyenkor szokott előkerülni Deutsch- Für Tamás mint általános helyettes, de ezzel Orbán Viktor várni fog a PhD megszerzéséig, vagy valami más mutat­ványt jelöl ki a jelentős politikusnak, mert ő simán nem szokott pozícióba ke­rülni a szövetségben. DFT már csak azért is megfelelő választás lenne, mert nem valószínű, hogy képes felfogni azt fegyvere, de azt senki sem állítja, hogy néhány évnél kevesebbről lenne szó. A cél tehát nem lehet más, mint az iszlám fundamentalisták megbuktatása és a nyugati típusú fejlődésben érdekelt erők választási győzelemhez segítése. Irán feltehetően akkor sem mondana le az atomtechnológiáról, de legalább olyan elnöke lenne, aki nem jelenti ki hetente, hogy' Izraelnek nincs joga a lé­tezésre. A Nyugatnak ezért tartózkodnia kell az Ahmadinezsadot erősítő lépésektől, és politikáját alá kellene rendelnie az iráni ellenzék érdekeinek. Óvatos, ra­vasz és türelmes politikára lenne szük­ség. Ki fog derülni, Bush képes-e rá. (Népszabadság, 2006. május 4.) a borzalmat, ami a nyakába szakadna a Fidesz frakciójával. Mert ha marad a taktika, hogy mindenki azt mond, amit akar, a Fidesz folyamatosan veszíteni fog népszerűségéből, Mikola és Wittner pedig hosszú jelenetekben rombolja a szövetség komolyságát. Ha letiltják őket a felszólalástól, akkor majd rájön­nek, hogy ezek az emberek nem Sasvári-Répássy kaliberű droidok: ők tényleg azt hitték, hogy a Fidesznek az elveikre van szüksége, és nemcsak a ne­vüket akarták megpörgetni a kampány befejező részében. Sehogy sem tűnik működőképesnek a felállás, és ezt a frakcióvezető-jelöltek pontosan tudták, ezért is menekültek a megtisztelő fel­adat elől. Csak Orbán Viktor lenne képes vala­melyest kézben tartani ezt a vegyes­felvágottat, de akkor kénytelen lenne le­ereszkedni a valóságba, részt venni a na­pi politikában, ami még jobban koptat­ná a nimbuszát, nem beszélve a kikerül­hetetlen villongásokról a frakción belül. Ha nem is kerülne két tűz közé, de ott lenne állandóan a színpadon, jönnének szembe a tények, és előfordulhatna, hogy - brrr! - a miniszterelnök-jelölti vitához hasonló szituációba keveredik, ami nem tesz jót a megítélésének. Ilyenkor lehet elővenni Navracsics kollégát, aki a mérsékelt szárnyat erősí­tette eddig, most pedig szépen belesétál élete legnagyobb kudarcába. Javaslom, vegye le előre a szemüvegét. (Magyar Hírlap, 2006. május 8.) Szövettan Para-kovács Imre Csak Orbán lenne képes valamelyest kézben tartani ezt a vegyesfelvágottat, de, akkor kénytelen lenne leereszkedni a valóságba, részt venni a napi politikában, ami még jobban koptatná a nimbuszát. Lecsengőben a kampány, a választás, már csak utóvédharcok folynak a külvárosokban, de azzal nagyjából mindenki tisztában van, hogy ki nyert, és ki veszített, ha az okokban nem is tudnak megegyezni az érdekel­tek. Sokkal érdekesebb, bogy szinte a szemünk előtt alakul a történelem, és itt azt, hogy "alakul', szó szerint érdemes érteni, mert a valóság korántsem annyira szilárd, mint amennyire hisszük. Felszállt a fehér füst a Fidesz-frakcióban Miután Pokomi Zoltán és Varga Mihály korábban nemet mondott a felkérésre, Navracsics Tibort, Or­bán egykori kabinetfőnökét választotta meg a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja frakcióvezetőnek. A parlamenti szövetséget érintő "nagyobb volumenű" politikai és személyi kérdésekben minden bizony­nyal frakcióelnöki posztot betöltő Orbán Viktor szava dönt majd. (index.bu)

Next

/
Thumbnails
Contents