Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-05-05 / 251. szám
Mozaik 2006. MÁJUS 5. MAGYAR SZÓ —A HÍD 29 Zsigmond Aranka montázsa Kaprinyák Gyuláné Anyáknapja Anyáknapja vagyon ma Szeretetben ragyogv'a Védőkezét kinyújtva őrzi anya gyermekét, ringatva. Kicsi kisleány magában Sírdogál az ágyában Miért lett most üresen Édesanyja párnája? Mint minden kis madár Anyja után szálldogál Visszasírják a keresztfán Sok szomorú délután Virágcsokrot hozok, ám Szebbnél szebb színűt Jöjj, simogass és ölelj át Anyám, Édesanyám. Mika Gizella Anyák napjára Az ablakom előtt egy öreg jegenye fa áll Lombjai közt meg egy-egy madár fészkére talál De már ágai megtörtek, törzse görnyedten áll Éltető nedve kiapadt, új rügyeket már nem fakaszt Búsan állva a nulladik órára vár Mint ahogy e fát nem láttam soha büszkén, délcegen Ugyanúgy azt a lényt sem, ki a legdrágább volt énnekem Kit elsőnek pillantottam meg a bölcsőm felett Ki már akkor oly fiatalon megöregedett Fekete kendő takarta mindig, korán megőszült haját Sokáig azt hittem, hogy ő az én anyám Ö volt az ki hosszú évekig etetett, nevelt négy testvéremet és engemet Ki lázas beteg álmaimban csókjaival simogatta kezemet Az ő ölébe estem az első bizonytalan lépések után Majd kusza betűkkel írta alá, ha rossz volt a bizonyítvány Esténként hozzánk bújva mesélte el, hogy életében mennyit szenvedett Fájt neki, hogy ő nem volt gyerek, mert már akkor cselédkedett j Fürst János Születésnapodra (Édesanyám utolsó születésnapjára) Jó Anyám, ki nekem az életet adtad, Testemet gondoztad, lelkemet ápoltad, Te tanítottál meg a legelső szóra, Te tanítottál meg minden szépre, jóra. Mikor elsőt léptem, Te fogtad a kezem, Amikor elestem, bekötözted sebem, Mikor beteg voltam virrasztottad álmom, Gyógyulj meg mielőbb drága kisleányom. Ügy fáj, hogy itt hagytál, úgy fáj, 1 ^ hogy elmentél, Szentebb voltál Anyám i a legszentebb szentnél. Jó anyám én el nem feledlek, Ha öröm, vagy bánat ér mindig közlöm Veled. Valahányszor Tehozzád kimegyek, Fejfádra forró csókot lehelek. Friss virágot teszek a másik helyére, Könnyeim hullanak virágod kelyhébe. Megállók sírodnál némán, mereven, Arcod lágy vonását kutatom, keresem. Imádkozom Érted, beszélgetek Veled, S mire csillag feljő én is hazamegyek. Jó Anyám köszöntlek, elbúcsúzom mára, Emléked megőrzőm az utókor számára. Ó, de messze, távol vagyunk eg)'mástól, hangom eljut hozzád, jól tudom. Hiába választ el egy1 rideg világ s kegyetlen nagy óceán minket, a köldökzsinór mégis erősebb: összeköt véremmel és lüktető szívemmel. Velem vagy most újra édesanyám, hallom kisgyermekként édes álmot nyújtó hangod; most újból a térdeden lovagolok, kacagok s védőpajzsként ismét átölelsz, átkarolsz. Egyedül vagyok a szobámban, oltáromon a fényképedet nézem, s csodálom. Te életet adó Istenem, drága édesanyám, micsoda óriási erőt sugárzol! Fiatalkori gyönyörű arcodat látom, nem a mostanit, a beteg öreget nézem. Te tanítottál az első szóra s lested aggódva az első lépésem, hadd köszönjem meg, hadd csókoljam a fáradt, jóságos kezed. Könnyes szemmel, féltve kívánok szép születésnapot és hosszú életet. Boldog vagyok, van élő Istenem: itt vagyr velem, Te vagy Édesanyám nekem! Csodás ünnep ez a mai nap hétköznapi, egyhangú életemben, oltár van most ünnepi asztalomon, középen egy drága, jóságos fényképpel. Virágcsokor, pezsgő, finom torta s hetvennyolc szál gyertya rajta, gondolatban mellettem ülsz édesanyám, a születésnapod van ma. Öröm és boldogság most nekem e vers, vidám zene, és ének, mivel köszöntselek édesanyám, mi szépet, és jót nyújtsak át néked? Mi az, amit szivárványfényként az arcodra varázsolhatok? Mi az, amit tehetek, amivel életedet meghosszabbíthatom? Ő szenvedte végig kamaszkorunk oly nehéz időszakát S könnyezve élte meg én és a nővérem szerelmi bánatát Örökösen félt s reszketett, hogy ne legyünk betegek Mindent megtett értünk, amit egy ember tehetett Amilyen erős volt és kemény, oly annyira szeretett Aztán éltető nedve kiapadt, Gyengült erejét láttam, mely szemeimbe most is könnyeket fakaszt, ahogy állt Éjszakákon át a konyha ablakánál és a nulladik órára várt Ő volt az esthajnalcsillag az élet egén Most is ő az igazi, az örök anya a mindenség mezején Az igazi asszony a drága mama Ő volt a nagymama (New York 2005. május 1.) Bajkainé Sándor Éva Anyák napjára
