Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-01-13 / 234. szám
2006. JANUÁR 13. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 25 * Zöld Péter 'yOrEREKEKgEMOi: lencvenkilenc fej a karóban, a tied lesz a századik! Megijedt Zöld Péter, de úgy is bement. Megtudta, hogy a királyleány akart volna férjhez menni, de olyan fiúhoz, aki úgy elbújik előle, hogy ő meg nem látja soha. Bement Zöld Péter, meg- vacsorázott, és megparancsolták neki, Volt egyszer hetedhét országon is túl, még azon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy nagy tanya. Abban a tanyában éldegélt egy család, a szülők meg a két gyerek, egy kisfiú és egy kislány. Ezért amikor az asszony meghalt, az ember megnősült újból, hogy legyen, aki a gyerekeket nevelje. De az új asszony nem állhatta a két gyereket, s mérget tett az ételükbe. Amikor a gyerekek odaültek ebédelni, egy fehér galamb leszállotijaz. ablakra, és azt mondta:- Gyerekek, ne egyetek ebből a levesből, mert méreg van benne, hanem menjetek, amerre láttok a szemetekkel. Akkor a gyerekek sírni kezdtek, és éhen elindultak. Ment Zöld Péter meg a húga, mendegéltek, egyszer csak hallják, hogy valaki kiabál:- Zöld Péter, Zöld Péter, gyere ide! Hát egy halacska kinn maradt a tengerből a szárazon, és már egészen elveszett.- Végy fel, Zöld Péter, vessél a tengerbe, s jótettedért jót várj. A legényke nagyon szívesen megtette. Ment, mendegélt. Hát egyszer megint hallja, hogy valaki kiabál:- Zöld Péter, Zöld Péter, gyere ide! Egy kis madár hívta Zöld Pétert. Elszakadt a többi madártól, könyörgött neki: Zöld Péter, tégy fel az ágra, hogy röppenjek tovább a többi madárral! Zöld Péter feltette az ágra, s azt mondta neki a kis madár:- Köszönöm, jótettedért jót várj. Akkor megint ment tovább. Ment, mendegélt, s megint csak hall valami kiabálást:- Zöld Péter, Zöld Péter, gyere ide! Akkor egy rózsabokor hívta. Már egészen kiszáradt. Megkérte szépen, hogy locsolja meg, meg is locsolta.- Na, Zöld Péter, jótettedért jót várj. Hát akkor Zöld Péter elindult, ment megint, betért egy városba. Mikor odaért a királyi kapu elébe, akkor már mondták neki:- Gyere, Zöld Péter, gyere, mert kihogy három reggel bújjon el úgy, hog}*? királylány meg ne lássa, mert ha nem, fejét veszik. De ha nem látja meg, akkor az, övé a királylány és a fele királyság. Hát az első reggelt megérte Zöld Péter, elindult. Sírt, sírdogált és gondolta, hogy istenem, éppen csak hogy elszökött a mostohájától, és most mégis mire akadt! Hova bújjon ő el? Hát elébe jött a hal.- Miért sírsz, te Zöld Péter?- Azért sírok - mondja -, mert a király NYELVTÖRŐK Ki tudod mondani?! Kelekótya kiskakas kapirgálva kukorékol a kikukorékolásáig. Jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál. Piros csíkos cinkcsészében cukros ífegÉ csirkecomb. Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög rátörnek a hörcsög görcsök. Két pék két szép kék képet kér. Meggymag! Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy? ()t török öt görögöt dögönvöz örökös örömök között. Egy icike-picike pocok pocákon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocákon pöckölt icike-picike pocok is jól pocákon pöckölte az őt pocákon pöckölő icike-picike pockot. Az ipafai papnak fapipája van. tehát az ipafai papi pipa papi fapipa.--- --Oy -----------------------DD nem bújok úgy, hogy az ő lánya ne lásson meg, akkor fejemet veszi. Kitátotta a száját a hal, és azt mondta Zöld Péternek:- Bújj be ide, Zöld Péter. 2£öld Péter bebújt, és a halacska lebújt a tengernek a fenekére, még oda is a homokba beásódott. A királylány kiállott a folyosóra, meg- törőlte a szemét, és azt mondta:- Gyere elő, Zöld Péter, a halnak a szájából, a tengernek a fenekéről, a homokból beásódva. Meglátta. Hát Zöld Péter előjött, kijött a partra, és kiszállt a halnak a hasából nagy búsan, és elment a királyi palotába. Másnap reggel megint csak elindult nagy bánatosan, s azt mondja:- Hova bújjak én, hova bújjak én? Elébe állott a kis madár.- Miért sírsz, Zöld Péter?- Hogyne sírnék, ha még holnap reggel is el nem bújok, hogy meg ne lásson a király leánya, akkor fejemet veszik. Hát a kis madárka kiterítette a szárnyát, s azt mondta:- Bújj a szárnyam alá. Felreppent a napnak a háta mögé. És a királyleány kijött a folyosóra, megtörölte a szemét, és már meg is látta.- Gyere elő, Zöld Péter, a napnak a háta -mögül, a madárnak a szárnya alól. AfLeszállott a madár, és a szárnya alól előengedte Zöld Pétert. Hazament Zöld Péter megint bánatosan, s másnap reggel megint elindult. De már akkor nagyon sírt:- Hát elbújtam én ezen a két reggel valahogy, de most már nem bírok elbújni. Jaj, jaj, jaj, mi lesz velem?! Elébe jött a rózsabokor.- Miért sírsz, Zöld Péter? Ne búsulj egyet se, majd én jól el duglak. Elmentek a királyi palota elé, éppen a folyosó elé, ahol jön ki a királyleány, oda letelepedett a rózsabokor, s azt mondta Zöld Péternek:- Bújj a közepembe - és úgy kinyílott, hogy fényesebb volt a napnál. Kijön a királyleány reggel, törüli a szemét, és vigyázkodik tengereken, országokon, egekben, sehol sem látja Zöld Pétert.- Hát, édesapám, úgy elbújt Zöld Péter, hogy sehol sem látom.- Töröld meg a szemedet, te leány - azt mondja a király -, szereméi, ugye, férjhez menni? Megint csak néz a királyleány, törüli a szemét, vigyázkodik, de hiába. Egyszer csak megunta nézni, nem látta sehol, kezdte kiabálni:- Gyere elő, Zöld Péter, gyere elő, akárhol vágj', nem látlak sehol. S akkor végre kijött a rózsabokorból Zöld Péter, és mindjárt megtartották a lakodalmat. A fele királyságot is megkapta, és három napig tartott a lakodalom. Én is ott voltam, jót mulattam, egy nagy csontot kaptam, a laskalé majdnem elütött. (Icinke-picinke: Népmesék óvodásoknak c. könyvből) Szabó Lőrinc Téli este Lócika megjött, hároméves, • a szél kicsípte, friss, piros, veti mackóját, s magyarázza, hogy nincs odaki semmi rossz, és füstöl a ló orra, és ő nem borult fel a ródlival, s az ablaknál ölembe mászik a kinéz és szól: - Csak az a baj, hogy korán kellett hazajönni!- s mesél és nézi csillogó szemmel, hogy táncoltatja ott ldnt fehér pillangóit a hó. Mesél, s én érzem, gyönge szíve a kezem alatt hogy dobog, és egyr őzike jut eszembe, erdő és erős farkasok, és háború és védtelenség, $ és mindaz, ami hazajövet -* láttam az utcákon, s amit ti, ti is tudtok mind, emberek: mind ami kín itt van köröttünk s ami már ki se mondható, mert ami még kimondható, már az is csak irtózni jó. ... Mi lesz, őzike?...A gyerek újra tapsol: - Apu, de szép a tél! - Jó volna hinni, néki hinni, aki nem tudja, mit beszél. Tordon Ákos Libasorban Sír a nád, a sárga nád, jégkabátban a világ. Nézd, a libák libasorban, libasorban, libatoliban keresik a nyarat; hol van? Libapapucs, libaláb a nap sütne legalább. De mert nem süt, gi-gá-gá, mind elmennek világgá. #K
