Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-04-28 / 250. szám
2006. ÁPRILIS 28. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 17 Móra Ferenc Ki álmodta a legszebbet? Sokat változtak a budai erdők azóta, mióta Mátyás király kergette bennük az őzet meg a szarvast. Abban az egyben bizonyos nagyon megváltoztak, hogy most már nem lakik bennük se szarvas, se őz. Hanem abban meg egy cseppet se változtak, hogy ma is könynyebb köztük eltévedni, mint eligazodni. Megesett biz az egyszer Mátyás királyon is, hogy akárhogy tudakozta kifelé az utat a rengetegből, ott lepte az éjszaka. Szerencse, hogy szép, csillagos nyáréj volt, amit vétek lett volna szobában tölteni. Többet ért a pattogó rőzse- tűznél heverészni, ahol az udvari vadászok mindjárt nyársra húzták a vadat. Kristályvízzel a csörgő hegyi patak talpra Mátyás, s kezébe kapva a puskáját, szép csendesen nekivágott a sűrűnek. No, a tűzpillangók nem voltak valami ijedős teremtések. Annál nagyobb rajokban röpködtek, minél közelebb ért hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak, hogy a király arcába is beleröppentek.- Ohó - hessegette el őket magától a király -, hiszen nem pillangók vagytok ti, hanem szikrák! A tűzpillangók csakugyan egy nagy máglyából táncoltak kifelé, amely az erszolgált, s hogy hiányosság semmiben se legyen, a falatozás végeztével Nekemiás mester, az udvari csillagász is odatelepedett a király lábához.- No, tudós mester - intett neki Mátyás -, hadd lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal! Tudós Nekemiás mester csakugyan locsogott-fecsegett is a csillagokról annyit, hogy az udvari vadászok mind elaludtak bele. De még a fülemilék is elhallgattak, még a patak is halkabban mormogott, mikor egyszerre csak megszólalt a király:- Azt mondd meg, mester, ha olyan nagy tudós vagy: micsoda tűzpillangók röpködnek ott az erdő mélyében? Nekemiás mester nem szólt arra semmit, hanem horkantott akkorát, hogy a király a kardjához kapott.- Azt gondoltam, vaddisznó! - ütött a mester vállára, de az még összébb görnyedt, olyan jóízűen aludt a jámbor.- Mégiscsak magamnak kell megnéznem azokat a tűzpillangókat! - ugrott dő közepén úgy lobogott, mintha óriások lobogtatnának valami piros kendőt. Három szénégető legény hevert a máglya körül: azok meg igazi óriásoknak tetszettek a piros fényben.- Jó estét, jó emberek - lépett oda hozzájuk Mátyás -, no, mire végzitek? A jó emberek nagyon szűkén ereszt- gették a szót a foguk közül. Nem csinálnak biz ők egyebet, mint feketét a fehérből. Fekete szenet a szép fehér fahasábokból.- No, ennél különb mesterséget is tudnék - telepedett közéjük a király. - Nem fákat kellene nektek vágni, hanem törököt.- Mivel, atyafi? - mordult rá az egyik legény. - Fejszével-e vagy fűrésszel?- Hja, legények, nem a fegyver teszi a katonát, hanem a jóravaló katonának a király adja a fegyvert! Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített Mátyás király. Ezzel szétlebbentette magán a köpönyeget, s kicsillantotta alóla az aranyos FEJTÖRŐ Az okos sárkány Van egy vár, amelyet egy olyan sárkány őriz, aki minden állításról el tudja dönteni, hogy igaz vagy hamis. Ha valaki igazat mond, akkor az illetőt megégeti, ha hazudik, akkor megeszi. Arra megy egy vándor, mond valamit a sárkánynak, mire az beengedi őt a várba. Mit mondott a vándor? A megfejtés: Azt mondta, hogy "Te most engem megeszel." Ha ezek után a sárkány megenné őt, akkor az állítása igaznak bizonyulna, amiért a sárkány meg kellett volna égesse. Ha pedig megégetné, akkor a vándor állítása nem felelt meg a valóságnak, ezért a sárkány meg kellene egye. A sárkány nem tudja eldönteni, mitévő legyen, ezért beengedi a vándort a várba. kardot, az elefántcsontos puskát. A három legénynek összevillant a szeme, s mindjárt közelebb hívták Mátyást a tűzhöz.- De bizony legjobb lesz, ha az éjszakát itt tölti, katona uram. Futja a derékalj mindnyájunknak, de még a takaró- dzót se húzzuk le egymásról. No, az igaz is volt, mert a derékalj a puha pázsit volt, a takaródzó meg a csillagos ég. Aludt is a király olyan jóízűt, hogy még a feketerigók költögetésére se ébredt fel hajnalban. Hanem arra felébredt, mikor az egyik kormos képű legény oldozgatta le az oldaláról az aranyos kardot.- Mit csinálsz, te legény? - riadt föl Mátyás, s úgy szórta a szeme haragjában a szikrát, akár a szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert a három legény nagyon barátságosan nyomogatta lefelé a földre.- Sose ugrándozzon, katona uram, hanem csak pihenjen szépen. Hiszen nincs nekünk rossz szándékunk, csak igazságot teszünk.- Hát aztán micsoda tifelétek az igazság?- Az, hogy reggel ki-ki elmondja, mit álmodott az éjszaka, s annak ha törik, ha szakad, teljesednie kell.- Szép kis igazság! Hát aztán mit álmodtatok?- Én csak annyit - nevetett a legöregebb legény -, hogy ez az aranyos kard az én oldalamon ragyogott, s ezzel álltam be katonának Mátyás királyhoz. S már akkor csakugyan oldalára kötötte a kardot.- Én meg ezzel a gyöngyös puskával mentem vitézkedni - szólt a középső testvér, s már akkor csakugyan illegette a vállához a puskát. A legkisebb fiú elszontyolodott, hogy így kisemmizték a bátyjai, hanem ahogy végignézett Mátyáson, egyszerre elrikkantotta magát, mert megakadt a szeme a vadászkürtön.- Nini, tulajdon ezzel a kürttel álmodtam az éjszaka! Még a zsinórja is csupa ezüst volt, mint ennek. Mátyás király azonban jó helyen tartotta az eszét, s nagyon vidáman mosolyodon el.- Hát a szava ilyen volt-e annak a kürtnek, öcsém?- Majd kipróbáljuk - kapott a szón a legény, s akkorát harsantott a kürttel, hogy az tán Buda váráig is elhallatszott. De a vadásztanyáig biztosan el, mert mire a legény harmadikat harsantott, akkorára már ott termettek a király vadászai. A három szeneslegény négyfelé ugrott, de a király rájuk rivallt, erősebben a kürt szavánál:- Hohó, ha én meghallgattam a ti álmotokat, ti is hallgassátok meg az enyémet! Azt álmodtam, olyan szorosra kötöttem a nyakravalótokat, hogy sose ol- dódzott meg többet. Nekemiás mester már akkor kiválasztotta, melyik bükkfa lesz a legmagasabb a három legénynek. Azok meg úgy Őri István Cica-iskola Weöres Sándor nyomán Egyszer volt egy nagy csoda, neve: Cica-iskola. Aki szépen nyávogott, mind oda járhatott. * Jól ment ott az írás, és jól a számolás, a dolgozat lett szép gj; macskakaparás. De mindenek előtt azt kellett jól tudni, hogy lehet egeret ravaszul megfogni. / Énekóra is volt a Cica-iskolában, versengtek a cicák kedves nyávogásban. De mikor az idő a vizsgákra jutott, apraja és nagyja mélyen elhallgatott. Behúzták fülüket, reszketett a bajúsz, egy sem tudta, szegény, hogy milyen tételt húz. * De a tanító úr maga is volt diák, emlékezett arra, milyen az a világ. * Kedvesen mosolygott a megrettent cicákra: Mind megfeleltetek a Cica-iskolába! álltak ott, mint a jégverte búza, s alig hittek a fülüknek, mikor a király szelí- debbre fogta a szót:- Ti sem akartatok nekem rosszat, én se akarok nektek. Olyan feketék vagytok, hogy nem tehetek veletek mást, mint hogy beveszlek benneteket katonának a fekete seregbe. (Móra Ferenc: Mondák és mesék c. könyvéből) Szerkesztette: Kertész Gabriella
