Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-04-14 / 248. szám
2006. ÁPRILIS 14. Húsvét A Húsvétról $ A jeles napok sorában az egyik kiemelkedő ünnepünk a Húsvét, ami a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a tavaszvá- rás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. A keresztény világ Húsvét ünnepének kialakulása a zsidó Pészah-hoz vezethető vissza. Ekkor ünnepelték a zsidók Egyiptomból való kivonulását. Az Otestamentum szerint ekkor, az Egyiptomot ért tíz csapás közül az utolsóként, lecsapott a Halál Angyala és magával ragadott minden elsőszülött fiút. A zsidók Isten parancsának engedelmeskedve azonban bárányt áldoztak, és annak vérével bekenték ajtóikat, így a Halál Angyala őket nem bántotta. A Pészach ünnepének előestéjén fogyasztották el a szokásos Széder esti vacsorát, amely élesztő nélküli kenyérből és borból állt. Jézus a Gecsemáni kertben, letartóztatásának estéjén a Szédert ülte meg, tanítványai körében fogyasztotta el a vacsorát is, amely azóta az "Utolsó Vacsora" néven lett közismert. Ezen az estén adta őt át Júdás a katonáknak a híres áruló csókkal. Miután Poncius Pilátus nem volt hajlandó ítélkezni felette, a zsidó nép dönthetett, hogy Barabás vagy Jézus részesüljön kegyelemben. Az emberek Barabást választották. így Jézust, miután saját vállán cipelte végig keresztjét vesztőhelyére, a Golgota, vagyis a Koponyák hegyére, a zsidó Húsvét pénteki napján megfeszítették. Néhány óra múlva meg is halt a kereszten, családja pedig zsidó szokás szerint egy hegyoldalba vájt barlangban temette el. A barlang szája elé egy nehéz követ görgettek, Pilátus pedig őröket állíttatott, mert a jövendölés szerint a harmadik napon Jézus el fogja hagyni a sírt. Másnap szombat, azaz sabbath volt, ilyenkor a tízparancsolat törvényei szerint pihenőnapot kell tartani minden hívőnek. A komoly előírások miatt családja és tanítványai csak vasárnap mehettek el megint nyugvóhelyéhez. Csakhogy a sírt lezáró követ elmozdították és a barlangban nem volt ott a test, csak a leplek, amelyekkel beborították. Két angyal ült a barlangban, majd Máriának megjelent a feltámadt Jézus is. A Húsvét minden évben más-más napokra esik, úgynevezett mozgó ünnep. A tavaszi napéj-egyenlőség (március 21 ,-e) utáni első holdtöltét követő vasárnapon és hétfőn ünnepeljük. (A napéj-egyenlőség minden évben kétszer fordul elő, tavasszal és ősszel. Ezeken a napokon a nappal és az éjszaka hossza közel azonos. A tavaszi napéj egyenlőség után egyre hosszabbak lesznek a napok, míg az őszi napéj egyenlőség után az éjszakák hossza növekedik.) A március 21-ei napéjegyenlőség időpontja eshet olyan szombati napra is, mikor éppen holdtölte van. ilyenkor a húsvétot másnap, azaz március 22-én ünnepeljük. A napéjegyenlőségtől számított legtávolabbra eső időpontja pedig április 25-e lehet. A szélső értékekhez legközelebb 2008. március 23-án és 2011. április 24-én lesz húsvét vasárnapja az elkövetkezendő tíz évben. A Húsvét magyar neve arra utal, hogy régen, a 40 napon át tartó nagyböjt után, mely Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére, önmegtartóztatásra tanít, ekkor ettek először húst az emberek, "hús vettek magukhoz...” Miért tojik a búsvéti nyúl tojást? A régi pogány hagyományok egy része beépült az európai kultúrába és a keresztény vallásba is, ünnepeink nagyrészt pogány eredetűek. A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap a pogány hagyomány szerint Ostra istennő napja volt, a tavasz ünnepe. A húsvét angol Easter, vagy német Oster elnevezése a germán tavaszistennő Ostra nevéből ered. Ostra az újjászületés, a termékenység istennője, tavaszi virágokkal, indákkal körülvéve, tojással kezében, lábánál nyulakkal, feje felett repkedő madarakkal ábrázolják. Fejét tavaszi virágokból font koszorú ékesíti. Az istennő és a kezében lévő tojás a természet, az emberek újjászületését, a tavaszi ébredést szimbolizálja. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyu- lak színes tojásokat. A pogány tavaszünnep az idők során összeolvadt a keresztények húsvéti ünnepével. Ez az ünnep egyben az emberiség azon hagyományait viszi tovább, miszerint akkor élhetünk harmóniában a természettel és a természetfeletti erőkkel, ha alkalmazkodunk a természeti ciklusokhoz, az évszakok változásához, a Nap és a Hold járásához. A természet újjászületése egyben az ember újjászületése is, ezt ünnepeljük. MAGYAR SZÓ —A HÍD 29 (ford: Szabó Urine) Vitt-vitt a sivatagon át az Igazság iszonyú vágya, s hat fényszámyával egy Szeráf egyszerre csak utamat állta. Halk ujját álomszeliden végigvonta szemeimen, s erejük, mint egy ifjú sasnak, lett rögtön, tiszta, hős, hatalmas. Megérintette fülemet, és fölharsantak az egek: fényszült angyalok suhogását hallottam, és csillagzenét, fű növését, tengerfenék szörnyek kavarta zuhogását. S kiszakította nyelvemet, mely oly önzőén sietett társulni minden fecsegésbe, s vérmocskolt keze az okos kígyónak tette be gonosz számba fullánkját. Végül érce mélyen mellembe hasított, s a kebel tátongó sebébe, még lüktető szívem helyére, eleven parazsat dugott ... Némán, élettelen feküdtem, ✓ s az Ür szava zendült felettem: "Kelj föl, Próféta, akarom: hallj s láss, utad erőm vezesse: légy tanúm vízen, szárazon, s lobbants lángot az emberekbe!" Szergej Jeszenyin Vándor vagyok Vándor vagyok, árva, est csillaga vár. Istent dalom áldja, mint sztveppi madár. Tányérom az „.szben hars lombja lepi. Mocsár vize böffen. 1 lalljátok-e ti? Réten tovafolyva s csókolva a fát. víz sodra dalolja éden tavaszát. Vándor vagyok, árva, száll égbe imám. Lefekszem a pástra, mérföldek után. Édes lepihennem, est harmata hull. Mécs ég a szivemben, hol Jézus az úr.
