Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)

2006-04-07 / 247. szám

28 MAGYAR SZÓ—A HÍD Irodalom 2006. ÁPRILIS 7. Balra nyugszik a Nap (51.) Técsy Sándor "Ki gépen száll fölötte..." ... annak térkép e táj. Amíg élek, Rad­nóti sorai Illyés Kinga hangján szólnak a szívemben. Ha csupán egyszer is hallot­tad őt verset mondani, a magyar iroda­lom örökre megváltozott benned. Ami­kor végképp útra keltem, a hepehupás kifutópálya vége előtt, mikor a gép elsza­kadt a román földtől, sokaknak anyaföld, nekem a Kárpátok öblében meghúzódó része szülőhazám, akaratlanul egy régi est hangjai susogtak a fülemben. Kinga szavalt - több éve már -, és az előadás után otthon téptem le a köteteket a fali polcokról, hogy olvassam újra a verseket. Es most kezdett kibontakozni alattam a táj, a múlt, az életem... Nem volt egyszerű eljutni eddig a pil­lanatig. A papírmunka és a várakozás után jöttek az úti előkészületek. Ezt ki-ki másként élte meg, attól függően, hogy mit akart magával hozni. En egy bő­rönddel keltem útra. "Úgyis veszünk új cuccokat" - így Daisy. Az utazás előtti napon kimentem az otopeni reptérre. Kérdeztem, ki vámol csomagot. Az én vámosom éppen ebédelt, a kantinban ta­láltam rá. Letettem az asztalra egy cső­mag Kentet és egy csomag More-t, a "Kojak-cigarettát". "Nem akarok zavarni, de jó lesz ez ebéd után". "Mikor mész?" "Holnap reggel". "Végleg?" - bólintot­tam. "Mennyi csomagod van?" "Egy bő­rönd". "Félóra múlva az irodában va­gyok". Ott is volt. "Leltár van?" Eléje tet­tem a gépelt oldalt. "... két pár zokni, három gatya, két pó­ló, két ing, pulóver, dzseki, egy pár cipő, bársony nadrág..." A többi holmimat Apám örökölte. "Fényképek... néhány régi irat, Bogdán László versek..." For­rás-kötet volt, románul a belső borítón "Madách: Az Ember Tragédiája". For­gatta, nézte. Kinyitottam, és ahogy 13 éve a helyőrségi fogház parancsnokának, neki is megmutattam a nálam öregebb könyv végén a román nyomtatást. Mi­nerva Nyomda, Kolozsvár (Cluj) 1923. Matatott a bőröndben, felfedezett egy kis celofán zacskót, benne színes dobó­kockákkal. "Ez mi?" - kérdezte, majdnem kiáltva. "Kockák" - hebegtem. "Honnan van?" "Egy vásárhelyi trafikból" - mond­tam, egyre bizonytalanabbul. (Mindenki zsugázott szerte a szép Romániában, csak éppen törvénytelen volt) "Dom- nule!" - mondta egy siratóasszony hang­ján "Uram! Hónapok óta nem találunk kockákat! Nincs mivel table-t játszani". A table, sesh-besh, backgammon, az Ot- tomán megszállással terjedt el és vált nemzeti sporttá a sínylődő Balkán orszá­*JJ gaiban. Bukarest parkjai tele voltak pi­zsamanadrágban tablezókkal. Korhatár 9 és 90 év között. Mikor megértettem, mi­től zokog majdnem, örömmel felajánlot­tam a kockákat. "Hova gondol?" - kér­dezte elkomorodva. "Nem, nem, nem" - mondtam sebesen - "ez nem megveszte­getés! Majd veszek másikat. Csak apró ajándék. Tegye el". Eltette. Lepecsételte a leltárt, és a lelkemre kötötte, hogy reg­gelig ne tegyek semmi mást a bőröndbe "Sa nu avem probleme." (Hogy ne legye­nek problémáink. A többesszámot nem értettem. Csak nekem lehettek volna). Október 8-án reggel 7-kor már a rep­téren voltunk. Akkor hatalmas hodály- nak tűnt, amihez még '67-ben mint kato­nákat, kivittek közmunkára. Hát akkor most abból az épületből távozom, amit Én még mindig könnyedén-mosolygó- san néztem vissza rá, de éreztem, hogy a beleimben kuruttyol a hasmenés. Mert nem voltam kóser, mert átfutott az agya­mon, hogy tegnap tárgyalás volt Vára­don, és a fiam anyja most leszedet a gép­ről. Mikor Daisyt kísérgettem ki, ne­megyszer láttam, hogy valakit elhívnak a váróteremből "egy las bibi a vízummal" és a gép az illető nélkül szállt fel... Az oltyán vett egy nagy levegőt: "Suciu!" - bömbölte valahova hátra "Menj a parancsnokhoz!"... Vége volt, a váróban voltam, már csak egy ajtó és ott a gép. Az emeleten bár volt a külföldi utasoknak. Már nemsokára az leszek, hát felmen­tem. 8 óra lehetett. A söntésben szösz- mötölt egy rókaképű. "Adj egy rumot" "Csak 9-kor nyitunk." "Addigra én már a gépen leszek. Félek a repüléstől." "Zárva van a kassza." Elébe tettem két dollárt. Megrökönyödve nézett. Megmutattam az útlevelemet. Egy vizespohárba töltött. "Mész végleg? Isten segítsen". A rum át­menetileg megoldott mindent. A hasrae­még én is építettem. (Aztán az emlékezet helyesbített: a gazt irtottam körülötte... De akkor is...) A bejáratig (vagy inkább kijárat volt(?), mert a kifutópályán már ott állt a gép, látható közelségben, de még mindig nem hittem, hogy kisvártat­va rajta ülök, és velem hussan fel a kéklő októberi égbe) 7-szer, azaz hétszer néz­tek útlevelet-vízumot-leltárt-csomagot. Egyre közelebb volt az üvegfal, amin túl kuksolt a gépmadár... Az utolsó ellenőr­zést egy kétméteres oltyán őrnagy vé­gezte, teljes harci díszben. Alig fért a keskeny, szűk üvegkalitkájába. Nézeget­te az útlevelem, szúrós szemmel össze­hasonlítva a fényképet a könnyedén mo­solygósnak szánt ábrázatommal. És ak­kor, tekintetünk összekapcsolódva, csen­gett a telefon. Felvette, még mindig sze­mezve velem. "Itt van, mindjárt küldöm" és lecsapta a kagylót. Egy végtelennek tűnő pillanatig még a szemembe nézett. Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! nés békái megszűntek kuruttyolní, az oltyán szúrós szemétől felajzott idegeim abbahagyták a rángást, a tegnap esti ku­tyaharapásra jót tett ez a los kutyaszőr, éreztem valami szimbolikusát abban, hogy "a rossz román rumtól" a rossz ro­mán rummal búcsúzom. Daisy nem szólt, csak apró nyilakat lövellt felém. Megegyeztünk, hogy külön szállunk fel, és ha engem legombolnak, ő majd Ame­rikából veszi fel a harcot az ő drága férjé­ért. így hát csak olyan "majd adok én ne­ked" szemvillanások sejtették a jövőt. De hála a rumnak, ez sem érdekelt. Láttam, érzékeltem mindent, de a lelkemben régesrégi, szinte elfeledett képek villan­tak, semmi kronológia, csak ment az agyfalamon a vetítés... Halász József ut­ca Vásárhelyen, Anyám a Zeneiskolá­ban a zongoránál, Mandel Gyuszi, Szász Öcsi, Samu-Trézsi, az airdale terrierek, Apám a bakon, mellette Fickó, a fekete korcs, amelyik mindig felugrott a kétke­rekűre, de aztán le kellett ugrania, mert hányt, Ilu kosárlabdameccsen, plafonig érő karácsonyfa, alatta bordó fel- húzhatós autó, Fülöp Ildikó a Színiaka­démia parkjában, Nanóka, Ági, a Vár­templom, Laci, ahogy ötévesen társalog az ágy alatt a zoknijával "Harisnyó, hogy vagy" én meg repedek szét a röhögéstől, Szerkesztette: Kertész Gabriella Lilia, az orosz asszony - a székely agrár­mérnök felesége - tanít egy dalra "Vszju nocs nad gorogyem nyenasztye", Nagy­mama babcsuszpájza, megint Ilu az uszodában, Zsuzsó érettségizik, én fény­képezem a ballagást, Mamaia, a tenger­part, reggel ötkor a Kaszinó előtt, vajon hogy hívták azt a lányt, Náni néni, a ta­nítónő, mutatja, hogy kell előre-hátra billegetve használni az itatóst, Piki, a tacskóm, 14 évig haverem, Ilu temetése, Laci a színpadon a basszusgitárral, Zsuzsó a Bábszínházban, Szováta, a Ti­voli, Fogarassy Gyuri énekel, Mátray ér­tekezései a klasszikus zenéről, Totyi a hadseregben, aztán balhék, Milícia, bor­júpörkölt Sepsin uborkasalátával, egy férjes asszony bűntudattal teli szerelme, feketézés gázpalackokkal, Megbombáz­tuk New Havent, Fejenagy kovács, sze­repek, egy kamaszlány ragaszkodása, Benke Pista reggeli telefonjai "Kész vagy?"- "Még megvárom a rádióban Adamo számát". Temesvári szilveszter, Fercnczy Pista, Kakassy Ági, Szabó Lajika, Miske, Tőrös, Lexi, Ápám sok cimborája, Gálik Tuti a kollégája, Bűkkösy az angoltanár, Csorba András a"Vajda", Benke Pista egy kolozsvári elő­adás után, Pupu-Vincze Laci, aki már Amerikában van, Sütő András egy írása, amiért megszerettem (Egy csupor zsír), feljelentések, kihallgatások, árnyékban bújó ivócimborák, a mindig kifeslő igaz­ság, hogy ezt ki előtt mondtam, vastaps, vasfüggöny Kolozsváron, Ughy Miklós, ahogy csukott szájjal eszi a zsemlét egy­ben, aztán rossz felhangok "Bozgor" "Oláh" "Biboldó", a fene tudja már, mi­kor és hogyan kezdődött, eltűnt barátok, magyarországi, németországi, amerikai, izraeli, de mind rejtegetett címek, Harag György rendez, Taub János rendez, Sza­bó József rendez, egy hosszú út Apám 600 köbcentis Zündappjával, az oldalko­csiban egy lány, aztán egy hétig sztrepto- micin, aztán üresedő polcok, üresedő boltok, megszigorított magyar érzés, be­széd, színház, Tv, egyre több besúgás, egyre több fenyegetés, arrogáns pártfe­jesek, pártkönyves féltehetségek csendes hatalomátvétele, olasz vízum, nincs útle­vél, német vízum, nincs útlevél, Magyar- ország kétévente, ha igen, rum Aradon, rum Sepsin, rum Váradon, rum Temes­váron, térdzoknis séta Anyámmal, Apámmal, a főtéri mozik, Anthony Quinn az első westemben, filmmúzeum a cukrászda mellett, a Filharmónia kon­certjei, hideg sör Iluval a Maros vendég­lő járdái teraszán, Bubi, az öreg ló po- roszkál velem, egy új hám, a bőr vará- zsos illata, csirkesütés parázson a Magyarosi cigányokkal, Gámán tanár úr Adyt magyarázza, szilveszteri műsor Botka Lacival, Dobos Cibivel, vastap­sok, vélt vagy valós sikerek, remények, aztán a durva ébredés, hogy hiába re­mélsz, hiába kapsz vastapsot, díjat, amíg magyar vagy és pártonldvüli, a csoport­képeken úgyis harmadik sorba szorulsz, elől a főbérlők, a törtetők, a lihegők, a Vezért istenítők, az igazgatói posztra pá­lyázók, a Nemzetgyűlésbe benyaltak, akikkel már hányinger egy színpadon lenni, de most ők a sztárok, a közönség is döbbent, semmi nem számít, sötét van, nem baj, hideg van, nem baj, nincs éle­lem, nem baj, nincs gyógyszer, nem baj, Folytatás a következő oldalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents