Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-31 / 246. szám
22 MAGYAR SZÓ —A HÍD Közélet 2006. MÁRCIUS 31. FORUM Fórum rovatunk a vélemények, hozzászólások helye. A szerkesztőség azon hozzáállását tükrözi, hogy a hír szent, a vélemény szabad. A Fórumban megjelent cikkek, hozzászólások nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Olvasóink számára lehetővé tesszük a közölt írásokhoz való hozzászólást. írja meg véleményét a témában! Tápay Miklós: Felhasználható Tanulságok a 2002-es Kampányból, ahogy mi, volt 56-os menekültek látjuk. A jelenlegi kampány esélyeit latolgatva talán célszerű visszamenni a 2002-es kampányhoz és elemezni az akkor történtek tanulságait. Az akkori kampány 198 mandátumot hozott az MSZP-SZDSZ koalíciónak és 188-at a FIDESZ-MDF-nek. A jobboldal győzelméhez csak 40 000 szavazat hiányzott, így a baloldal 0,9 %-os többséggel "győzött". A szavazatok megoszlása tehát gyakorlatilag 50-50 %-os volt és így az ember elvárta, hogy a soron következő kormány politikája figyelembe veszi majd ezt a megoszlást, azaz az ország lakossága másik felének politikai véleményét és aszerint kormányoz. Ehelyett a baloldal részéről valóban jött egy "tavaszi nagytakarítás", amit az MDF kampánya 1990-ben ígért ugyan, de elmulasztott. A jobboldal választási kudarcának 5 fő oka volt: 1. ) A legfontosabb a nyilván MSZP sugallatra, Centrum névvel, sebtében létrehozott pártalapítás, mely mögött - a polgári oldalról is - sokan valóban egy harmadik utas politikát reméltek felfedezni. Mi lett ebből? A Centrumra adott 275 ezer szavazatot (3,4 %) annak elvtelen vezetője Kupa Mihály aztán az MSZP-nek játszotta át. 2. ) Igen fontos tényező volt a Kisgazda Párt szétesése is, mely 1998-ban 12 %-os támogatottsággal és a visszalépésekkel, valamint 48 képviselőjével döntően járult hozzá a jobboldal győzelméhez. Miután a kisgazdák most a Harmadik Út programjával együttműködnek a JOBBIK-kal és a MIÉP-pel, a FIDESZ-nek nem szabadna elhatárolódni ettől a csoporttól csupán csak azért, hogy elkerülje a MIÉP miatt az antiszemitizmus vádját a nyugati sajtóban. Igenis vállalnia kellene az összes nemzeti erők támogatását, még a radikális nemzeti célokat valló szavazókét is, mint ahogy az MSZP is elfogad minden baloldali szavazatot, még a kommunistákét is. Ellenkező esetben úgy járhat, mint 2002-ben, mikor az MSZP-nek megmaradt az SZDSZ, a FIDESZ pedig elesett a kisgazda szavazatoktól. 3. ) A 2002-es kudarccal kapcsolatban külön figyelmet érdemel a közvélemény-kutató intézetek optimista előrejelzése. Köztük a leghitelesebbnek tartott Gallup felmérése pl. 11 %-os FIDESZ győzelmet jósolt, nem tudván, hogy az MSZP még februárban bizalmasan arra kérte tagjait, hogy ilyen megkeresés esetén mondják azt; hogy a FIDESZ-re fognak szavazni. így érthető, hogy az összes közvélemény-kutató intézet - tudtán kívül - egy ilyen megtévesztő manővernek lett az áldozata és járult hozzá, nem akarva, az első forduló nem várt eredményéhez. 4. ) Súlyos hiba volt a jobboldal magabiztossága is, amit még csak fokoztak a várható győzelem előrejelzései. Ez aztán alaptalan elbizakodottsághoz vezetett, ami miatt ismételten elmulasztottak kellően reagálni a kampányban elhangzott rágalmakra és hazugságokra, melyet a baloldali fölénnyel rendelkező sajtó még nyugaton is terjesztett. Elfelejtették azt a régi igazságot, hogy ha egy hazugságot cáfolat nélkül sokszor ismételnek, azt előbb-utóbb sokan elhiszik. Azaz gla- szé kesztyűben nem lehet boxmeccset nyerni és gentlemannek nem a kampány alatt, hanem után kell lenni, ahogy ezt mi Amerikában is tapasztaljuk. Egy választási küzdelemben, ha az egyik fél negatív kampányt kezd, arra kellő eréllyel és helyreigazítással mindig válaszolni kell, éspedig késedelem nélkül! Ez nem lejárató kampány, hanem jogos önvédelem. Az elkésett válaszra a legjobb példa a szocialistáknak az a rágalma, hogy az Orbán kormány a nyugdíjasoktól 52 milliárdot lopott el. Erre a FIDESZ csak 6 héttel a választások után reagált, Harrach volt miniszternek a TV-ben tett nyilatkozatával. Ebben elismerte, hogy 1999-ben - tehát 1 évvel Homék után - valóban csak 36 milliárdot tudtak a nyugdíjasoknak juttatni, de a rákövetkező évben kaptak egy másik 36 milliárdot, azaz öszesen nem 52-őt, hanem 72-őt. Még ma is érthetetlen, hogy erre a helyreigazításra miért a kampány után került sor, miközben sokan úgy okoskodhattak, hogy "talán azért hallgat a FIDESZ, mert a rágalmakban lehet valami igazság". 5. ) Ugyancsak fontos körülmény volt, hogy a szavazásokkal kapcsolatos csalások miatt beadott panaszok pártatlan kivizsgálása helyett, az Országos Választó Bizottság (OVB) napokon belül érvényesnek nyilvánította a végeredményt. Ez az önkényes eljárás feltehetőleg a szavazatok ezreitől fosztotta meg a jobboldalt. - Ha a baloldal megint szavazatokat vásárolna olyan röplapokkal, hogy annak bemutatója az MSZP-nél felvehet bizonyos összeget (2002-ben 19 ezer Ft-ot = 95 USD-t), vagy elkövetne ehhez hasonló kirívó szabálytalanságot, azt azonnal jelentsék ne csak az OVB- nek, de Brüsszelnek is. Most, hogy hazánk EU tag lett és Brüsszel árgus szemekkel figyel a választások tisztaságára, reméljük, ilyesmi majd nem ismétlődhet meg. A fenti 5 ok közül, az 1., a 2. és a 4. önmagában is elégséges, hogy megmagyarázza a végeredményt 2002-ben. Egyéb mulasztások: Miért várt a FIDESZ a nyugdíjak 4-5 %-os emelésének a bejelentésével a 2. fordulóig, miközben a szocialisták a csábítóbbnál-csábítóbb ígéretekkel szédítették a választókat már az 1. fordulóban? Vagy: komoly lélektani hiba volt, hogy a jobboldal választási ígéreteivel elsősorban a polgári réteghez szólt és elmulasztotta a társadalom más rétegeinek az elvárásait is kellően képviselni. Azaz, több szükséges szociális programról is kellett volna beszélni. Vagy: miért csak későn, március 20.-a után kapcsolódott be Orbán teljes gőzzel a kampányba? E tekintetben most nincs hiba, mert Orbán kezdettől fogva fáradhatatlanul vesz részt a kampányban. Vagy: a 2002-es kampányban a FIDESZ fiatal gárdája nem vette kellően igénybe az értelmiség önzetlenül felajánlott segítségét. Ezt a mulasztást ugyancsak helyesbítették a polgári körök megszervezésével és ezzel egy széles szavazó bázis megteremtésével, a párt nevének bővítésével (FIDESZ-Polgári Szövetség), valamint szakértői munkacsoportok által kidolgozott programok elkészítésével. 2002-ben a TV viták is a FIDESZ kárára végződtek. Az elsőben, az átfogó terveket közlő Pokomy kimért, udvarias stílusa nem volt hatásos Kovács hangos rágalmaival szemben. Az Orbán- Medgyessy TV párbajban, bár Orbán felkészültsége jobbnak mutatkozott, de többször azt a benyomást keltette, hogy fölényes és lekezelő. Ezeket a hátrányokat meg lehetett volna előzni minden lehetséges kérdésre előkészítő vita-próbákkal, szakértői zsűri előtt, ahogy azt az amerikai elnökválasztások során is teszik. Egy kampányban használt érveknek mindig könnyen érthetőnek kell lenni az átlag utca-embere számára is. Ilyen pl., hogy a baloldali kormányzás első 3 évében az ország adóssága megduplázódott. A baloldal hasonló propagandáját ellensúlyozandó, a lakásokba postázott röplapok egyszerű ábrákkal ismertessék a főbb gazdasági adatokat. És azt, hogy a kormány épp most kapta a 3. figyelmeztetést Brüsszeltől, mely szerint ha szeptemberig nem tudják csökkenteni a költségvetési hiányt, az EU már jövő évben, minden támogatást beszüntet Magyar- ország részére. Minél szélesebb körben ismertessék, hogy a kormány pár hónapja a Financial Times pézügyi szaklapban egy 1 oldalas hirdetést vásárolt meg, kb. 20 millió Fűért (a pártkasszából?), melyben a "dübörgő" magyar közgazdasággal és életnívóval dicsekedett. Ezt követte aztán az újság riporterének jelentése a magyar gazdaság helyzetéről, mely lényegében a kormány állításait támasztotta alá, jeléül annak, hogy mennyire nem volt tisztában a valódi helyzettel. Ezzel szemben, mennyivel pontosabban ír erről az angol The Economist hetilap 2006 január 28- február 3.-i száma, mely röviden és velősen a kormányt költekezőnek és eladósodottnak minősítette. Tegyék általánosan ismertté, hogy éppen közgazdaságunk helyzete miatt Magyarország az ÉU-hoz csatlakozott országok élvonalából az utolsó helyre süly- lyedt, mert korrupt és hozzá nem értő kormánya képtelen úrrá lenni a költség- vetési hiányokon. Szlovákia pl. ma sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint hazánk, ahol 2002 óta a Magyar Koalíció Pártjának segítségével a reformok sora lehetővé tette a gazdaság egészséges fejlődését és a külföld elismerését. Minél több választó tudjon arról is, hogy míg 2002-ben az izraeli állampolgár Ron Werber volt a baloldal fő kampány stratégája, most amerikai, PR cégek segítségét veszik igénybe. Ha a baloldal Orbán Viktor jogilag teljesen tisztázott tokaji ingatlanjával piszkoskodik, a jobboldal szünet nélkül lovagoljon Gyurcsány legújabb botrányán, a Nomentana Kft. ügyén és annak fejelményein. (Ennek az eredetileg betéti társaságnak részvénytársasággá való bejegyzését a Cégbíróság ugyanis elutasította. Erről Gyurcsányt értesítette, de ő ennek ellenére az így jogilag nem létező Rt. nevében és pecsétjével fejtett ki megtévesztő üzleti tevékenységet. Tudomásunk szerint ezt Polt Péter, az ország főügyésze is, az által addig ismert adatok alapján, törvénytelennek minősítette.) Mi azt Gyurcsánytól, mint volt KISZ vezetőtől nem várjuk, hogy a kultúrvilág normáit követve levonja a következtetéseket és lemond, de azt felháborítónak tartjuk, hogy az ügyészség vacillál és nem mer a nyilvánvalóan törvénytelen szélhámossághoz (cégbejegyzés nélküli, jogtalan üzleti tevékenység) hozzányúlni, pedig Gyurcsánynak - miután nem képviselő - mentelmi joga nincs. Hol van itt az állampolgári jogegyenlőség? (Nálunk, miután Clinton elnököt eskü alatt tett hazugságon rajtakapták, a felelősség- revonás sem maradt el.) Mi jelenleg a legnagyobb veszélyt a jobboldalon létrejött töhb kis pártocska létezésében látjuk. Csak a kereszténydemokratáknak 4 pártja van: a KDMR MKDSZ, KDE KD Fórum és ezek közül van amelyik Orbán ellen kampányol! A teljesen kilátástalan helyzetben levő MDF is még mindig önállóskodik a nevetségesen hangzó "Normális Magyarországért" jelszóval. Külön párt a Vállalkozók Pártja is. Ráadásul még a Centrum is aktivizálódott, melynek elnöke ugyanaz a Kupa Mihály, aki 2002- ben, 10 nappal a választások előtt úgy nyilatkoztt, hogy "ha a FIDESZ győz, azzal lépünk koalícióra, ha az MSZP győz, akkor azzal". A jobboldal ilyen megosztottsága valóban tragikomikus. Folytatás a következő oldalon
