Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-17 / 244. szám
2006. MÁRCIUS 17. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 29 Kudarc (1.) Jack Hahn Mottó: "A kudarc legpraktikusabb gyógyszere: felejtsd el minél előbb." Mit szépítsem a dolgokat, miért hazudjak? Életemben sokszor ért kudarc, vereség, kezdődött első osztályos koromban - aludni akartam, mert kint hideg volt, esett az eső a paplan alatt a meleg úgy ölelt át, mint az aggódó anya a gyerekét. Mindenféle kifogással próbáltam az ágyban maradni, nem sikerült, naiv csalafintaságom kudarcba fulladt, fel kellett kellnern. Sohasem szégyelltem a kudarcaimat, mert tudtam, hogy azért értek, mert tehetségem nem volt képes elérni a bizonyos nívót. Sohasem használtam a vesztesek praktikus kifogását "Nem volt szerencsém". Mindig emlékeztem az okos mondásra: "A széles mozivászon a rossz filmet duplán mutatja", mert bizonyos dolgokban az élet nem ismer sajnálatot, szánalmat, hamis barátok könyörületet, ismerősök irgalmat, és ami a legüdvö- sebb tudtam mikor volt az ellenfelem, erősebb, magasabb nálam. Sohasem kérdeztem felháborodva: "Mit gondol ki vagyok én, hogy így beszél velem?" Mint már mondtam, sohasem restelltem a kudarcaimat, bár jól tudtam Mark Twain szellemes aforizmáját, aki képes volt sziporkázó humorján keresztül megvilágítani az emberi hibákat: "Az ember az egyetlen állat, aki pirul szükség esetén." Ugyan ebben a tárgyban Anatol France is nyilatkozott, de olyan komplikáltan, hogy egy szellemi ugrással Brooks Atkonson után szabadon kérdezem: "Sokan beszélnek, írnak, hazudnak erről a témáról. Miért?" Ezután a hosszú magyarázat után könnyű elmondani egy-két kudarcom történetét. A klub Az egyesület a választási, irodalmi estélyeken, klasszikus zenei koncerteken kívül évente 4-5 táncos vacsorát is rendezett, ahová az 5 tagú zenekarunk szolgáltatta a talpalávalót. A talpalávaló kifejezés nem illett ehhez a társasághoz, mert a zene ritmusára senki sem ugrált, jött extázisba, sőt az elegáns párok, simán lejtve vonultak tovább a zenekar dobogója előtt. Legtöbbjük középkorú volt, akik a "pénz nem számít" mottójával, erejével ápolták a testüket, jól megfizetett masszírozókkal, torna tanárok, fogorvosok segítségével átlag 10 évvel látszottak fiatalabbnak, mint igazán voltak. Legelső ottlétemkor örömmel tanulmányoztam az igazán kulturált társaságot, akik természetes könnyedséggel illeszkedtek be a szép terem milliőjébe. A csillárok, asztalok, székek, a fényesre csiszolt táncparkett, meg a zenekar részére vörös szőnyeggel borított dobogó is megállta volna a helyét egy Holywoodban készült filmben. Ezt az érzésemet még az a hiúságomat melegen simogató tény is fokozta, amire az első fél órában nem akartam gondolni, nem akartam saját magam előtt nevetségessé válni, de amint az est kezdett öregedni, biztos voltam, hogy nem tévedek. Igen..., hm... szóval röviden a szép elegáns hölgyek, amint eltáncoltak a pódium előtt .. hm ... engemet néztek. Igaz, ez 20 évvel ezelőtt történt, szemem másképpen csillogott a szép és kívánatos nők felé, hajam nem is gondolt a só-bors színezetére. Jól szabott fehér szmoking zakóm pontosan feküdt az egyenletesen kisportolt testemen. Analizálva a kellemes helyzetet, megtudtam érteni, hogy a jó kedvű, finom italtól kissé szabadon érző hölgyek a tovább táncolásnál akaratlanul felém dobták ártatlan, de meleg pillantásaikat. Nem csoda, hogy amikor 3 hónap múlva újra a klubba szólított a munkám, örömmel mentem. Az est még szebbnek tűnt nemcsak a titkos sikerem megismétlődése miatt, ami már az első lassú foxtrottnál elkezdődött hanem, mert az arcok már ismerősök voltak és enyhe üdvözlő mosolyomat, finom udvariassággal viszonozták. Aztán úgy éjfél után a titkos sikerem egy pillanat alatt szétfoszlott, mint az öreg fa kérge. Nem voltam szomorú, de egy kis zavaró érzéssel bekellett vallanom, hogy KUDARC ért, amit csak az enyhített, hogy élveztem a siker furcsa bizsergését, de nem voltak terveim... Kudarcom magyarázata: A tovább lejtő hölgyek, tényleg felém vetették a bájos pillantásaikat, de ezek a ragyogó csillámlások nem nekem szóltak, hanem a mögöttem függő tükörnek. Ebben a csiszolt olasz tükörben kontrollálták a hölgyek hajuk fekvését, ruhájuk eleganciáját és mind azt ami a nőknek érdekessé és izgalmassá teszi a táncos vacsorái összejöveleket. Manci, szerelem, csók Lihegve szaladtam felfelé az elkopott lépcsőkön. Manci jött libegve lefelé.- Szervusz Manci - mondtam egyszerűen.- Szervusz Jenő - felelte Manci, de nem állt meg. Furcsa érzések csintalankodtak a szívem körül. 13 éves voltam. Manci 12 és háromnegyed volt. Szerelmes lettem. Másnap újra lihegve szaladtam stb.- Szervusz Manci - mondtam bátran.- Szervusz Jenő - felelte Manci és rám mosolygott. Még szerelmesebb lettem. Egy hét múlva megállítottam, ő az iskoláról beszélt, én a blúza alatt kezdődő domborulatokat bámultam. Nem tudtam visszatartani az érzéseimet. Megfogtam a kezét.- Oh, Manci... - gagyogtam.- Mit akarsz?- Óh! ... semmit...- Hát akkor miért szorongatod a kezemet te hülye? Még jobban imádtam. Másnap megfogtam a másik kezét is.- Jenő, igazán ne hülyéskedj - mondta Manci érzéstelenül.- "Ez az" - gondoltam éjjel remegve - "holnap megfogom csókolni." Megcsókoltam. Pofon vágott. Amikor újra lihegve szaladtam fel stb. Azt mondtam:- Szervusz Manci.- Szervusz Jenő -felelte Manci melegen, komoly arccal kaszíroztam be a köszönetét, de nem álltam meg. Csak egy hétig bírtam ki. Lihegve szaladtam felfelé az elkopott lépcsőkön. Újra köszöntöttem, megfogtam a kezét és megakartam csókolni. Pofon vágott. Haza szaladtam és végigfeküdtem az sezlonon. "Vacak lányok" gondoltam. "Nem érdekelnek, sohasem fogok megnősülni." Kinyitottam a rádiót. Laurisin Lajos nagyban énekelte: "Az asszony ingatag." "Bah ... Rigoletto ... juszt sem fogok sírni..." Nem akartam bevallani, hogy KUDARC ért, szemtelen, pimasz fiaskó ... és ... juszt sem ... fogok ... sírni. Nem igaz. Elsírtam magam... Folytatjuk Támogasson egv oldalt a Magyar Szóban! Amennyiben hozzájárul lapunk fenntartásához egy oldal pénzügyi támogatásával, tiszteletünk jeléül az Ön nevét tesszük az oldal alsó szalagcsíkjába! Hívja most a 1-877-A-MAGYAR-t! Ez ITT AZ Ön nevének a helye! Potpourri #
