Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-17 / 244. szám
2006. MÁRCIUS 17. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 IttYIRRtEKNEKK:. Egyszer két festékpötty - egy kék meg egy sárga - egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.- Nem menne kicsit távolabb? - mondta ingerülten a Kék.- Menjen maga - válaszolta a Sárga s különben is, talán köszönne! Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta - csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.- Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! - morgott fitymálóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.- Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?- De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!- Engedje meg, hogy fölkacagjak - mondta gúnyosan a Sárga -, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.- Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!- Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. En mértéktartó vagyok, sohasem válók unalmassá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik... Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.- Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.- Hah! - kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:- Nicsak, milyen szép zöld pötty! (Lázár Ervin: A hétfejú tündér című mesekönyvéből) Varga Erzsi Illyés Gyula Kossuth Lajos és az urak Almomban Kossuth Lajos egyszer maga köré gyűjtötte az urakat, és megkérdezte tőlük:- Ki érdemli meg a szőlő levét? Az urak mind azt felelték, hogy az, akié a föld.- Na, urak, menjünk akkor kapálni! Neki is fogtak. Kossuth Lajos kapált legelői, de nem olyan közönségesen, hanem a hegynek felfelé. Eltelt egy kis idő, akkor egy kis pihenőt engedett nekik, és azt kérdezte:- Ki érdemli meg a szőlő levét? Az urak erre megint mind azt felelték, hogy akié a föld.- Na, urak, megyünk akkor meg kapálni! Neki is fogtak megint, csak úgy izzadtak bele az urak. Kossuth megint megkérdezi:- Ki érdemli meg a szőlő levét?- Az is, akié a föld, meg az is, aki megkapálja, és izzad vele. De Kossuthnak még ez sem volt elég, hanem megint azt mondta:- Na, urak, menjünk akkor kapálni! Még egy jó csomót megkapálták, aztán Kossuth újra megkérdezte:- Ki érdemli meg a szőlő levét? De erre már mind azt felelték az urak, hogy az, aki megkapálja, aki meg csak a lábát lóbálja, egv kortyot sem érdemel. Lázár Ervin A kék meg a sárga Melyik híres ember nevének betűi találhatók meg összekeverve az alábbi anagrammában: tőr neje jő Megfejtés: Rejtő Jenő Út Zelk Zoltán Tavaszi dal Egy, kettő, három, négy, kis őzike, hová még)'?- Elég hogyha tudom én: tavasz elé futok én! Egy, kettő, három, négy, te kis nyuszi, hová mégy?- Se erdőbe, se rétre: a szép tavasz elébe! Egy, kettő, három, négy, te kis madár, vígan légy: olyan szép dalt daloljál, szebb legyen a tavasznál! Álmomban képzeld, repültem, mikor szöcskére felültem. Kenguruhoz begurultam, erszényében jól elbújtam. Csoda búvóhelyre leltem, nem talál meg senki engem, reggelig én ott lapulok, míg nem ébreszt pici húgom. Szerkesztette: Kertész Gabriella Anagramma FEJTÖRŐ
