Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)

2006-03-10 / 243. szám

10 MAGYAR SZÓ —A HÍD Március 15. - ünnepi szám 2006. MÁRCIUS 10. A legnagyobb magyar . Széchenyi István: Napló (Gondolat, 1982) Széchenyi István naplóbejegyzése 1848. március 15-én Májam... gyalázatos. - Ma látom, Ma­gyarország tökéletes felbomlása felé ha­lad. Hamarosan végem lesz. [—] Az egész úgy tűnik fel előttem, mint valami rossz álom! O, szent Nemezis! - Egy lengyel és Kossuth hordják a gyúlé­kony anyagot a tűzre! Az előbbi tán So­bieskinek leszármazottja... az utóbbit mártírrá avatták s bolondnak tartották. - Szegény Metternich herceg - Ferenc csá­szár rendszere, melynek az abszurdum­hoz kellett vinne ... és [—] okozták bu­kásodat! ­Mit lehet tenni? Bfatthyány] Lajost és K[ossuth]ot - kell támogatni! - Hallgat­nia kell minden gyűlölségnek, ellen­szenvnek, minden becsvágynak. Nem fogom tévútra vinni őket; hogy "szolgál- ni"-e? Ez az egészségemtől függ. - Este Z[ichy] Félixnél. ­"Nous avons vendu le pays pour deux Louis!" [Eladtuk az országot két Lajo­sért!] - BATTHYÁNY ÉS KOS [SUTH] LAJOS. ­A Ferenc Károly on Bécsbe. Én a hosszú tollal. Lelkesedés! Akár egy méh­kas! "A heréknek végük! C'est la fin de l'histoire! - Én egy kéziratot javaslok... melyet a császárnak alá kell írnia. Egész egyszerűen: "István az én 'alteregó’-m. [Azaz: István főherceg rendelkezzék ki­rályi jogkörrel.] Elfogadják. "Föltesszük magunknar a kérdést: Milyen lesz az atmoszféra Bécsben?" - Zászlók, lövések fogadnak és Inkey Sán­dor Orosszal etc. etc. Kosfsuthjtal és Bfatthyány] Lajossal mint küldöttséget. A Jagerzeilén szállunk ki. Az egészének rebellió-színezete van. - Kos[suth]ot... többször virágokkal koro­názzák, - egzaltált bécsiek, lengyelek és itáliaiak ölelgetik. Én Mfadame] Kos[suth]tal egy kocsiban - ki reszket! - Miután Kos[suth] diadalmenetben a Károly főhercegbe vitetett, Bfatthyány] Lajossal a Munschba ebédelni. "ÓLLY CSEND & REND VOLT... SENKI NEM LOPOTT." - Ezt mondják; - és örvendeznek!!! Elrémülök... mert ez bi­zonysága annak, hogy még a tolvajok sem kalkulálnak... hanem már ők is fana­tizálva vannak! - Azután vele István fő­herceghez. - Mivelhogy Bécsben... az at­moszféra - Bfatthyány] és Kfossuth] vé­lekedésének kedvezett, - a kéziratot [ti. a magyar küldöttség tagjai által előzetesen megfogalmazott leirattervezetet] átvet­ték, FELELŐS MINISTERIUM etc. Battfhyány]... mint miniszterelnök - - Hadakoztam... kiváltképp Bfatthyány] neve ellen - hogy megkíméljem a császá­ri házat ettől a közvetlen megaláztatás­tól..., mely végre is, ha van bennök erély - szakítást is eredményezhet. Tüstént gyanúba fogtak. S ez odáig ment - hogy végre azt mondta nekem Wfenckheim] Béla... 'Hadd menjen minden a maga út­ján, mert még leszúrnak.' Bfatthyány] és én elmentünk István főherceghez. Én adtam elő. - Megijedt - és Kolowrathoz küldött bennünket... ki remek benyomást tett ránk -. Bfatthyány] Lajos K[ossuth]hoz. - Én István főherceghez - - hogy holnap érintkezésbe flépjek] Lajos főherceggel. Midőn Kos[suth]hoz érek -, mindent iz­galomban találok - - Zsfedényi] egy le­vele miatt. "MOST MÉG JOBBAN MEG KELL SZORÍTNI A DOL­GOT" - - - kiáltja Bónis és Bernáth Zsfigmond] [- - -] MEGCSALT. - Al­vás?! Nyomorultul... Epekövek! ­Bécs: ahogy a mindennapok résztvevői látták Ha nagy történeti festményeket nézegetünk, a főszereplők meUett és mögött, a kép hátterében előbb-utóbb föltűnnek olyan ala­kok is, akikre nem szokás különösebb gondot fordítani. Pedig ők ugyanúgy résztvevői a sorsfordító eseményeknek, mint a had­vezérek, diplomaták és politikusok, még ba nem is ők döntenek, csak a saját szőkébb életterükön érzik és a saját felfogásuk sze­rint értelmezik a változásokat. Frankenburg Adolf Sopron megyéi német ajkú családban született, s megőrizte kétnyelvűségét, noha magyar íróvá lett. A forradalom kitörése Bécsben érte - bécsi élményeiről szóló emlékirataiból részlettel itt szolgálunk. "Aki Bécset még tegnap ismerte, ál- mélkodva kérdezte önmagától, midőn március 14-én 1848-ban annak utcáit bebarangolta: "ez-e az a jámbor város, hol az embereket, mint az iskolás gyer­mekeket, járszalagon vezeté a rendőr­ség? Ez-e az a város, mely kínai fallal bekerítve, a szabad szótól úgy irtózott, mint a halálos bűntől? Ez-e az a város, ahol minden lépten-nyomon egy lig- uriánusra, s minden zugban fizetett ké­mekre bukkantál? Ez-e az a város, hol a nagyurak szolgái minden fölhabzsolt szót a szobákban és budoárokban a policájra vittek, s ott jó pénzért eladtak? Hová lettek azok a birkatermészetű pol­gárok, akik buta türelemmel viseltek minden terhet, még az elviselhetetlent is, s akiknek egész politikáját Moser, Nestroy, Scholz, Lanner és Strauss2 képviselte?!" Mint változott meg minden egy rö­vid éj alatt! Március tizennegyedike tisztább le­vegőt hozott, s új élet járta át Bécsnek utcáit. A betegeken és csecsemőkön kí­vül a főváros majdnem minden lakója talpon állt. Nyugtalan kíváncsisággal tapogatták először magukat, aztán egy­mást végig, vajon ők-e azok, akik még tegnap voltak? Magam is egy ily ősfajta típus mellett álltam a Kohlmarkton, mi­dőn mintegy7 öt óra felé délután több egyetemi tanuló lóháton nyargalta be az utcákat, s szétszórt nyomtatott prok- lamációkban terjesztő azon örvendetes hírt, hogy a császár megadta a saj­tószabadságot. Szomszé- dóm szemét száját elme- * • resztvén, mellém bújt, s susogva kérdezett: "miféle állat az a sajtó- szabadság?", s midőn odamondtám neki, hogy az ember most már mindent kinyo­mathat, amiről Isten és lelkiismerete előtt meg tud felelni, a jámbor sógor össze­csapta ijedtében vaskos kezeit feje fö­lött, s teli torokkal kiáltott: "Jeszusz, Mária, Jozef!" Mintha üdére nyomta volna meg a mellét, melyet e szent ne­vek említésével akart magától elűzni. Persze, hogy7 neki a "Preszfreiheit" he­lyett jobban tetszett volna a "Fressfreiheit" amit a vérei később bő­ven gyakoroltak a magyarok asztalánál. Jellemző volt a bécsi írói világra néz­ve, hogy7 a főváros egyik legnépszerűbb írója, Castelli, a fölszabadított sajtót azonnal arra használta, hogy egy aljas invektíváktól hemzsegő gúnyverset írt a megugrasztott Metternich ellen, akinek asztalánál még alig törülte le a száját. Egy7 piszkos kolportőr nyomta azt az utcán gróf Zichy Nándomé, Széchenyi La­jos nővérének kezébe né­hány gúnyos észrevétel­lel az "arisztokrata cső- cselék"-re, s kevésbé múlt, hogy inasát nem inzultálták, aki a tolako­dó suhancot rendre utasítá. A grófnő magán kívül volt ez affronteria fö­lött, s másnap elhagyta a fővárost. - Hetek múltak el anélkül, hogy a bécsi Parnasszus aspiránsai közül csak egy­nek is eszébe jutott volna, habár még oly rántottesirkeszagú himnuszt is zen­geni a "szabadságra, melyhez oly vélet­lenül, s igazán mondva oly minden ér­dem és fáradság nélkül jutottak, mint a vasárnapi gyermek az elrejtett kincshez. [...]" (.Petneki Áron) Petőfi Sándor ^ Vándordalok "Távol szeretteimtől, S tőled, te drága hon! Vándordalom a világot Végeden útakon. És lábam a nagy úton Fáradva lépdegel ^ Mert vállaim tetézvék Bútornak terhivel. Eldobtam én a terhet, Nincs többé vállamon; És még is vajh mi csüggeszt? És még is vajh mi nyom? Boldogtalan fiú te! Melly tégedet lever, Nem válladon,...szivedben Az óriás teher. Hová, hová az égi úton, Darusereg; Azért hagy7játok-e a tájat, Mert nem meleg? Vándorlók én is, ámde pályám Ellenkező: A szerelem forró honából Jégsír felé." (1842) 1------ «P

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents