Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-03 / 242. szám
2006. MÁRCIUS 3. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 29 Egy főnök portréja (2.) Nagy Abrahám (...) Korábban volt az államosítás, rengeteg üzlet bezárt, már ki sem nyitott többet. A főtérhez közel egy megüresedett üzletet utaltak ki irodának. Kissé helyrepofozták, felfrisítették, a falakat újra festették. A helyiség tágas bel- terjedelemmel rendelkezett. Antik bútordarabokkal volt berendezve. A falon pár festmény, főleg tájképek, meg csendélet. A két intarziás íróasztalt Huterával, a főkönyvelővel lefoglaltuk. Hutera szerette a tütüt, minden reggel rendesen tankolt, mielőtt beállított. Olyankor csillogott a szeme, lángolt az arca. Székébe terpeszkedve felkecskélte a lábát és hozzálátott átlapozni az újságot. Rengeteg iromány halmozódott fel az asztalán, felbontatlan levelek, hivatalos átiratok, de őt ez nem izgatta. Az én diófafumiros íróasztalomon csak egy téglalap alakú kisterjedelmű reteszekre osztott ládikó hevert, amiből sárga kartonlapok kandikáltak ki. Abban az időben még nem létezett számítógép. A leltári készlet nyilvántartására ilyen lapok szolgáltak. Hutera átszólt: ha hátul megnyitja az ajtót, megtekintheti mi vár magára: rengeteg színházi ruha, öltönyök, kosztümök csüngtek a ruhaállványokon. A padlózaton millió kellék, amitől járni sem lehetett. Mindezt fel kellett leltározni, leltári számmal ellátni. A városban megjelentek a színházi plakátok, mozgósítottak a színházba, beharangozták az előadást. A jegyek egyhamar elkeltek, a jegyiroda ablakán egy kiírás ezt jelezte. Az egyik plakát előtt sok időt töltöttem el, átböngésztem a színészek nevét, a rendezőt, súgót, díszlettervezőt, világosítót stb. A színdarab címe alatt nagy betűkkel szedve állt a rendező neve. Amikor benyitotam az irodába, Hutera úr már olvasta az újságot, szívta szivarját. Mégkértem: megmondaná nekem ki az a Bokor András, aki a darabot rendezte? Felkapta a fejét, kis ideig bámult rám aztán nagy hahotában tört ki: "Hát maga még ezt se tudja? Ki más lenne mint a színház igazgatója, aki magát pár nappal ezelőtt alkalmazta." Tíz óra tájt beállított a diri. Leült mellém az asztalomhoz, majd dörmögő hangján magyarázatba kezdett: "Nézze barátom" - volt az első szava hozzám. Egy pillanatig a szemébe néztem, a mélyen ülő apró fekete szemgolyókból az értelem sugara szikrázott, arcán a frissen sült kenyér melegsége olvadozott. Kissé feszélyezetten éreztem magam: az intézmény vezetője telepedett az asztalomhoz, hogy eligazítson munkámban. Remek érzés volt mindezt tudomásul venni. Számos más teendője közt erre is szakított időt. Miután távozott. Hutera összecsapta újra a tenyerét "Ezt se hittem volna, hogy még erre is futja idejéből." Q Csinger Beatrix A vihar Szomorúan állok az ablak előtt, s merengve nézem, hogyan hajtja a vad szél a sok, bodros felhőt. Egyre vadabb táncot rop az ágakon, húzza-tépi az öreg fák palástját, s bús-szürke leplet fest az égbolton. Kemény, zord kezével erősen megrázza a jól megtömött, égi dunyhákat, s kopogó esőcseppekkel a házakat bombázza. Idebent körülöleli lágyan a testem a kandallóból kiszökő, ropogó meleg,... Szívem mégis reszket és fázik, mert mellettem letelepedett a magányos csend. Péterffy Gyöngyi Biztos az... Semmi sem úgy - ahogyan volt régen szüntelenül vásik a jelen betölt a pillanat hatása képzeletem a világok felett itt vagyok mégis messze távol hol más kezek szőnek aranyat szürkül a nap téli havazásban mélyen pihensz göröngyök alatt az sem bánt ha betakarnak hóval ha száguldó szélvihar verdes fintorogsz a beszürkült világra- hol boldog ara aJIm ritkán látható szél simítja é élesíti hangod a biztos az hogy minden változó Bethlehem, PA, 2006. február 6. ||hm> Támogasson egy oldalt a Magyar Szóban! Amennyiben hozzájárul lapunk fenntartásához egy oldal pénzügyi támo- 17,, * >-y C\\j XTr't7f\TrT/ a tuu \rr^! I j I gátasával, tiszteletünk jeléül az Ön nevét tesszük az oldal alsó szalagcsíkjába! Hívja most a 1-877-A-M AGY\R-t! c *1 A NEVENEK A HELYE. I
