Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)

2005-11-18 / 229. szám

20 MAGYAR SZÓ-A HÍD Közélet 2005. NOVEMBER 18. A rojtos nagykendőbe bugyolált öregasszony olyan, akár egy rongybaba, talán annak is nézném, na nem könnyezne és szipogna. A kert Illés Sándor A Garay-piac bejáratánál áll, a sarkig tárt kapu vacogtató légvonalában. Né­mán tekinget maga körül olykor kinál- gatva az árúját is. Tisztított zöldséget árul átlátszó zacskóban: zellert, répát. Két csomag van nála, de úgy mennek el mellette, mintha nem is látnák. Egy pillanatra belém szúr a látvány, aztán tovább megyek. Már a sarkon já­rok, amikor hirtelen megzökkent valami. Nem bántó érzés, csak szomorúan sajgó. Talán nem is a szívemben érzem, hanem a fejemben, csak a gondolatomban. Hunyott szemmel állok, és azt a nagykendőbe bugyolált öregasszonyt látom, aki az árúját kínálgatja. Kiásott néhány zöldséget a fagyos kertben, gondosan megtisztogatta, s elhozta ide a piacra. Talán csak a közeli külváros­ból jött, ahol háza, kertje van. Vagy le­het, hogy vidékről utaztt vonattal. In­gyen utazik, és ideje is van bőven. Ke­véske nyugdíjához megkeres még így valamit. De lám, senkinek se kell a zöldség. Legalább kínálná hangos szó­val: "Kedveskéim, magam szedtem ko­ra reggel, még deres volt a fák ága, néz­zétek, olcsón adom!" Igen ha mondaná. De csak hallgat. A mama jutott az eszembe, az én drá­ga jó anyám, aki maga is mindig termelt zöldséget a kertjében, s vitte sokszor már hajnalban a piacra, hogy összeku- porgasson számomra egy kis pénzt. Vagy lehet, hogy valóban a mama volt az, akivel találkoztam reggel a Garay- téren? Nem tudtam továbbmenni. Bénul­tam álltam a járda szélén, mellkasom­ban viharos szívveréssel. Eszembe ju­tott: ilyentájt halt meg a mama huszon­öt éve, s lehet, hogy most visszajött két csomag tisztított zöldséggel, elémbe állt és én már fel sem ismertem. Siettem vissza. Még ott találtam az öregasszonyt a sarkig tárt bejárati kapu­ban, ugyanolyan némán kínálgatta a tisztított zöldséges csogamot. Mindkét zacskóval megvettem tőle. Markában nyomtam a százast, mire szinte pillana­tok alatt eltűnt a nagy forgalomban. Ha nem szorongatom bizonységként a két zacskót a karomban, valószínű, hogy az egészet álomnak vélem. Kerestem egy ideig, aztán csügged­ten hazamentem. A konyhaasztalra rak­tam a zöldséget. A feleségem rám né­zett: "Jó cselekedet!" - mondtam vállat vonva. Megesik az ilyesmi. Vesz valaki­től valamit az ember, ha nincs is rá szüksége. A feleségem egy kis tálba ön­tötte a pucolt zöldséget, majd azt mondta: "Főzök neked jó húslevest!" Én meg arra gondoltam, amit a mama régen olyan gyakran mondogatott: "A jócselekedetért, ha az szívből fakadt, az Isten mindig jutalmat osztogat!" Igaz én még sose tapasztaltam, de most szinte vártam. De vajon milyen jutalomban lehet részem? Száz forin­tért mit kapok? Amikor a levest kana­laztam szürcsölve, arra is gondoltam, talán a húsleves a jutalmam. Ilyen hosz- szú tésztával főzte a mama is. Ebéd után is ez molesztált a fejembe, amikor öreg karosszékemben elszunyokáltam. Az álom tündére kézenfogva hazave­zetett. A régi házban végigjártuk a nagy udvart, benéztünk a fészerek alá, majd kifutottunk a kertbe. Repesbe ismertem rá a régi kertre, a mama ültetett rózsa­bokrokra, a nagy diófára a kert elején, a barackfákon rigófészkekre. Fel is mász­hatnék most értük, mint régen. Futot­tam önfeledten a fűben meztélláb és minden almaillatú volt körülöttem, al­maillatú az egész világ. Az 1956-os Magyar Forradalom 50 éves Emlékünnepét Szervező Bizottság tájékoztatója A magyar modernkori történelem legkiemelkedőbb eseménye az 1956-os forradalom. Az ötvenedik évforduló méltó megünneplése 2006-ban csak ak­kor lehetséges, ha a magyarság össze­fog, színvonalas megemlékezést tart és maradandó emléket állít. Ez az évfor­duló arra is alkalmas lesz, hogy a követ­kező generáció (a negyven- és ötven­évesek) megtanulja és átvegye ötvenhat szellemiségének hagyatékát, ami nél­külözhetetlen a korszak objektív és tör­ténelmi feldolgozásához. Az évfordulót előkészítő bizottság tagjai, akik többnyire magyar-amerikai szervezeteket képviselnek, New York­ban rendszeresen találkoznak. Az ün­nepségsorozat fővédnöke George E. Pataki, New York állam kormányzója, aki örömmel elfogadta e megtisztelő cí­met, és részese lesz e mindenki életé­ben csak egyszer előfordulható meg­emlékezésnek. A legutóbbi találkozón, november 14-én a New York-i Magyar Házban igazán szép példáját láthatták a megje­lentek annak, hogy magyarok igenis előrevivőén és pozitívan együtt tudnak dolgozni, ha nemes a cél és hozzáértő a szándék. Még messze van 2006 októbe­re, ám a haladás óriási: október 15-én a St. Patrick székesegyházban ökumeni­kus istentisztelet lesz, majd azt követő­en a Carnagie Hallban ünnepi megem­lékezés. Miklósa Erika és Rost Andrea magyarországi operaénekesnők már el­fogadták a fellépést. Gregor József ope­raénekessel és más művészekkel pedig folynak a megbeszélések. Dolgozunk az emlékkönyvön, képes brosúrákon Szalay-rajzokkal, korabeli újságcikkek és egyéb anyagok gyűjtésével kiállítá­sokhoz és több bemutatóhoz. A bizottság eddig $15.000-t gyűjtött össze, ami rendkívüli teljesítmény, bár ez az összeg még távolról sem elég a cé­lok megvalósításához. Külön megkö­szöni a bizottság az Amerikai-Magyar Szövetségnek az $5.000-os és a Szent István Egyházközségnek a $2.000-os adományát. Megtisztelő köszönet jár a kis csekkekért is, amelyek felhívásaink­ra folyamatosan érkeznek magyar csa­ládoktól és magyar származású embe­rektől. Ezzel kapcsolatban megjegy­zendő, hogy a bizottságon belül a pénz­ügyi csoport látja el a gyűjtéssel kap­csolatos oroszlánmunkát. A kiadások­kal és a bevételekkel kapcsolatos kimu­tatások teljesen nyilvánosak, bárki megtekintheti ezeket. Felmerült, hogy sokan bizalmatlanok általában az ado­mánygyűjtéssel kapcsolatban - mert ért már magyarokat sérelem a múlt­ban; ezért többször is hangsúlyozni szeretnénk az elkövetkező időben, hogy a bizottság találkozói nyilváno­sak, a könyvelése nyitott. A bizottság hivatalosan, non-profit szervezetként és a törvény által megszabott keretek között működik Kérünk mindenkit, hogy támogassa a 50 éves évforduló nemes előkészítését és színvonalas megtartását, amin mind­annyian együtt leszünk. (A befizetett összeg adóból levonható.) A csekkeket "HUNGARY 1956 COMMEMORATION" névre állítsák ki, és postázzák a következő címre: HUNGARY 1956 COMMEMO­RATION, c/o Hungarian House, 213 East 82nd Street, New York, NY 10028. Telefonos érdeklődés: 917-331-8623. Várunk nem anyagi felajánlásokat is. E nemes munka már olyan intenzív, hogy a bizottságnak szüksége lenne tit­kárnőre (egyenlőre hetente csak 4-5 órára), komputeres szakemberekre, akik internetes kutatásokat végeznének, továbbá felajánlásokat várunk olyan szervezetektől is, akik társas és műsoros esteket rendeznek. Itt mond köszönetét a bizottság két hetilap, a Magyar Szó és az Amerikai-Magyar Népszava szer­kesztőségének, hogy több ezer dollár értékben hirdetési iapfelületet ajánlott fel az 50. évfordulóhoz kapcsolódó hir­detések közzétételéhez. Várjuk a jelentkezéseket, a bizottsági munkában való érdemi részvételt, a fel­ajánlásokat és az adományokat! Találkozunk 2006. október 15-én a St. Patrick székesegyházban és a Carnagie Hallban. Niemetz Ágnes "Az 1956-os Magyar Forradalom 50 éves Emlékünnepét Szervező Bizottság'felhívása Kérünk minden magyart, hogy küldjön adományt a forradalom félévszáza­dos méltó megünneplésére. Tegy ük az. évfordulót emlékezetes eseménnyé a következő nemzedékek számára is! A dicsőséges forradalom és a magyar hősi halottak megérdemlik a nagysza­bású tiszteletadást az 50. évforduló alkalmából. A csekkeket: "HUNGARY 1956 COMMEMORATION" névre állítsák ki, és postázzák a következő? címre: HUNGARY 1956 COMMEMORATION c/o Hungarian House 213 East 82nd Street New York, NY 10028 A szervező bizottság köszöni az ön, családja és barátai együttműködését. Talál­kozunk 2006. október 15-én a St. Patrick székesegyházban és a Carnagie Hallban!

Next

/
Thumbnails
Contents